Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-307

307. országos ülés november 15.18? 1 ?. 243 is felemlíteni méltóztatott, — jelenleg az összes hazai közönség és igy a képviselőknek is figyelme egészen más, igen fontos tárgyakkal van elfog­lalva. De mindamellett, hogy ez igy van, belátva, hogy a büntető eodexnek törvénynyé emelése ha­zánkra nézve mennyire szükséges, és ón részem­ről azon esetre, ha a kormány magára vállalja azt, hogy azt folyton, szakadatlanul végig tár­gyaltatja, elfogadom a tárgyalást; de határozottan ellenezném, sőt kárhozatosnak tartanám azt, hogy egy ilyen fontos törvény, a mely minden ember egyéni szabadságának érdekét érinti, csak hézag­töltőnek használtassák, és ma tárgyaljuk az egyik szakaszát, holnap a másikat, közbe pedig más törvényjavaslatot is, és igy szakadozva tárgyaljuk. Akkor bekövetkeznék azon eset, a mi történt azon úrral, a ki háromnak diétáit különböző leveleket, és midőn egyszerre diétáit, egyik levélbe beleira­tott az, a mi a másik levélbe való lett volna, en­nek következtében a levelek igen zavarosak let­tek. Óvakodjunk, hogy együtt ne tárgyaljuk a büntető codexef a kiegyezési javaslatokkal, mert megtörténhetik, hogy a büntető eodexnek egypár g-sa a kiegyezési javaslatokba jön bele. (De­rültség,) Ennek következtében, ha a kormány ellenére annak, a mit az igen t. ministorelnök ur mondott, nem szakadozva, nem szétfoszlitva, hanem folyton kivallja, hogy targyaltassek ezen codex, én ré­szemről hozzájárulok, ellenkező esetben határozot­tan nem. Á mi pedig azt illeti, hogy ezen törvényja­vaslat, mely igen fontos, folyton, szakadatlanul targyaltassek : azt hiszem, az alig érhető el, és pedig azért, mert figyelembe kell venni azon időt, a mely felett rendelkezünk. Alig van 4—5 hetünk. Igaz, hogy beállott azon eset a jelen kor­mánynál, a melyért az előbbi kormányok sok eset­ben, — és kimondom igen méltán, — megtámad­tattak, hogy nem gondoskodott arról, hogy a tör­vényhozás folyton működjék, dolgozzék. Ha fi­gyelembe vesszük a jelen helyzetet, alig van — mint emlitém, — 4—5 hetünk, elintézni való volna pedig a költségvetés és a vámszerződés. De miután ez el nem intézhető, most oly hely­zetben vagyunk, hogy költségvetés 1878. január 1-én nem lesz. valamint vámszerződés sem. En­nek következtében arról kell gondoskodni, hogy legalább azon provisorium, a mely be fogna kö­vetkezni, előkészíttessék. Én nem osztozom e tekintetben Kaas Ivor képviselő ur azon nézetében, hogy ez ugy sem intézhető el, tehát tárgyaljuk a büntető eodexet ; mert igaz, nem intézhető el a vámszerződés, nem intézhető el a költségvetés, hanem okvetlenül szükséges, hogy adassék meg a kormánynak a felhatalmazás t. i. a kik azt megszavazzák, viíaí­tassék meg a dolog, szükséges, hogy az ideigle­nes vámtariffa is megállapittassék. A ki azt gondolja, hogy ezt három nap alatt el lehet intézni: annak ón egyenesen azt mondom, hogy a dolgot nem érti. És miután ily fontos dol­gok vannak szőnyegen, melyeknek ezen pár hót alatt okvetlenül el kell intóztetniök, én nem tar­tom lehetségesnek, hogy mi a büntető eodexet egyfolytában végig tárgyaljuk, a mit pedig ezen törvény fontossága tőlünk megkövetel. A ki azt hiszi, hogy ha mi ez évben az átalános tárgyalást megejtjük, a jövő évben pedig' februárban elvóg­zünk egynehány szakaszt,/'később ismét néhány szakaszt, ebből ilyen eljárás mellett jó törvény válhatik: az nagyon csalódik. Én tehát azon né­zetben vagyok, hogy ha mi a büntető codex tár­gyalásába belefogunk is, azt egyfolytában nem tárgyalhatjuk: ennek következtében nem tartom czélszerünek, hogy e törvénykönyv most napi­rendre tűzessék. Szontagh Pál (somogyi): T. ház! Előre is bocsánatot kérek az előttem szólt, s általam mé­lyen tisztelt képviselőtársamtól Zsedényi Edétől, ha előadásomban netalán olyasmit találnék mon­dani, a mi gyanúsításhoz, vagy insinuatióhoz volna hasonlítható. Ilynemű szándékom nincs, s én tá­vol vagyok attól, hogy az argumentatiónak ilyen módszeréhez nyúljak. Azt állítom azonban, hogy képviselőtársam előadásából minden insinuatió, minden gyanúsítás nélkül következtethetek kettőt: az egyik az, hogy ő is egyike azon képviselőknek, kik máris tanulmányozták a büntető eodexet, és ezen tanulmányozásból azon resultatumra jutottak, hogy nekik az meri torié nem kell. Ezt én t. képviselőtársamnak mostani elő­adásából következtetem, s ide vonatkozik azon észrevételem, hogy nyilatkozatom nem akar gya­núsítás, nem akar insinuatió lenni. Ha már most az ő álláspontját ugy ítélem meg, hogy ő neki érdemileg nem kell ezen javaslat: nagyon termé­szetes, hogy az ő egészséges és józan logikája szerint — s az ő okoskodásából más nem foly­hat — mindent elkövet arra, hogy az napirendre legközelebb ki ne tűzessék. Mivel neki nem kell e törvényjavaslat: a képviselőházat azon kilátásba kívánja helyezni, hogy oly időben vegye azt tár­gyalás alá, a mikor abból törvény többé csak­ugyan nem válhatik. Nem is válhatik belőle tör­vény, ha később vesszük elő. Ismerjük a mi kép­viselőházunknak s az egyes képviselőknek nervo­sitását a választásokat megelőző hónapokban (De­rültség és helyeslés): tudjuk, hány képviselő fog ekkor arra gondolni: vajon újra megválasztják-e ; hánynak fog haza-zúgni a füle; hány fog haza­menni, hogy előkészíthesse magának a jövő cyk­lusra a mandátumra való kilátást. (Derültség és helyeslés.) Ily körülmények közt azután büntető törvénvkörivvet tárgyalni nem lehet. En nem is 31*

Next

/
Thumbnails
Contents