Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-307

307. országos Illés november 15. 1877. 239 szem, az eredmény csak az volna, hogy sem az -egyik, sem a másik léi nem terheltetnék kamattal. Ily nagy mennyiségű papírpénz kibocsájtása azonban lehetetlen ; de miután itt lehetséges a papírpénz kibocsájtása, s meg vau engedve ugy az egyik, mint a másik államnak, hogy kevesbíthesse az adósság terhét quota arányban az által, hogy törleszti vagy convertálja az adósságot: azt hiszem, hogy az ily módon csökkenő adósság Magyarországot ép ugy illeti, mint az osztrák tartományokat ; és ha mulasztás történt e részben: ugy hiszem, hogy ez az volt, hogy midőn a sóbánya-utalványok körülbelül 60 millióig csökkentettek, mert már ugy is állottunk, hogy csak 34. miliő sóbánya-utalvány volt forgalomban, s 60 s egynehány millió helyett, államjegy volt kibocsájtva: akkor a megtakarított kamat nem egyedül Ausztriának eshetik javára, hanem kell. hogy Magyarországnak is javára essék, annyival is inkább, mert; ezen czikk 15. §-ában egyenesen meg van mondva, hogy e sóbánya-utalványokat illető kamat és törlesztés Magyarországva nézve az 1. és 2. §-ban már beníbglaltatik. Én azt hiszem, t. ház, hogy miután e kérdés előkerült, a magyar törvényhozásnak világos és indokolt kijelentést kell tennie arra nézve, hogy Magyarország repudeál maga részéről minden terhet, mely ez utón rá háramolhatnék, ez pedig azt hiszem, hogy jobban ki nem fejezheti ezt, mintha utasítja a ministeriumot arra, hogy az 1867. évi 15. t.-cz. 5. és ö. §-ai alapján, követelje az osztrák" kormánytól azt, hogy a sálinak által csökkent kiadásokban Magyarország azon arányokban részesittessék, amely arányban hozzájárul ezen sóbánya kamatainak, de nemcsak ennek, hanem még a tőkének törlesztéséhez is, amint ez az 1867. évi 15. t.-cz.-ben világosan ki van mondva. Ha ezt megtesszük, akkor ugy hiszem meg fogunk menekülni azon kellemetlenségtől, hoarv nem sokára e»'v uj. a 80 milliós kölcsönhöz hasonló kérdés előtt álljunk, midőn azt hisszük, hogy már mindent megtettünk, mit Ausztria irányában nem jogi szempontból, hanem méltányossági szempontból is ezen tekintetben megtenni lehet. Miután tehát látjuk, hogy legalább a tulfélen még nem elégesznek meg azon áldozatokkal, melyeket Magyarország eddig hozott: nekünk el kell követni mindent arra nézve, hogy egyfelől államunkat felesleges költséggel ne terheljük, másfelől, hogy jogainknak semmi tekintetben ne praejudieáltassék ; azért azt hiszem, hogy legjobb volna, ha a t. ház utasítaná a ministeriumot arra, hogy ezen sóbánya-papiroknak államjegyekkel való kicserélése esetében azon arányban, a melyben Magyarország a quotához hozzájárul, mondom azon arányban követelje vissza a Magyarországot illető részt. Elnök : Szólásra senki feljegyezve nem lévén, az előadót illeti még a zárszó. (Halljuk! Eláll! Eláll! Zaj.) Ordódy Pál előadó: T. ház ! Én a szótói elállók. Elnök: Felteszem tehát a kérdést, és kérdem a t. háztól, hogy méltóztatik-e a pénzügyi bizottságnak a „függő államadósságok ellenőrzésére kiküldött országos bizottság jelentése" tárgyában benyújtott javaslatát elfogadni? [Elfogadjuk\) Akik elfogadják, azokat kérem, hogy méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A t. ház a javaslatot elfogadja, amit határozatképen kimondok. Mielőtt a mai napon megejtendő választásra átmennék, kötelességem a t. háznak bejelenteni, hogy csak két tárgy van már, mely a házban közvetlenül tárgyalható. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az áliandó pénzügyi bizottság jelentése a határőrvidék területén építendő vasutakról. Ezt azonban mindjárt most kitűzni nem tartanám helyesnek, hanem jobbnak tartanám, hogy egy előbb kitűzendő napon vétessék fel, hogy a horvátországi képviselők, kiket ezen törvényjavaslat közelebbről érdekel, a tárgyalásnál szintén jelen lehessenek. Annálfogva azt vagyok bátor javasolni, hogy ezen a horvátországi vasutak kiépítéséről szóló törvényjavaslat f. hó 22-én, vagyis a jövő héten szerdán vétessék tárgyalás alá. (Helyeslés.) Azután nincsen más tárgy, melyet a t. ház elé terjeszthetnék, mint az állandó_ igazságügyi bizottságnak jelentése a magyar büntető-törvénykönyv iránt. (Élértk helyeslés.) Zsedényi Ede: T. ház ! Távol legyen tőlem, hogy a büntető-törvénykönyv tárgyalásának sürgősségét, annak szükségét kétségbe vonjam, de épen azért, mivel ezen törvényjavaslat nagy fontosságáról meg vagyok győződve, tartózkodás nélkül megvallom, hogy én ezen büntető törvénykönyvtől a civilisatió áldását nem várhatom., ha az országgyűlés e tekintetben nem fogja ezen törvényjavaslatot a nemzet erkölcsének, jellemének tekintetbe vételével, polgári alkotmányunk szabad méltánylásával es egyszersmind azon kilátással elkészíttetni, hogy az ezen törvényjavaslattal összekötendő büntető eljárás tetemesen le fogja szállítani az igazságszolgáltatásnak eddig csaknem elviselhetetlen költségeit. (Helyeslés.) Aggasztó mérvben érzi hazánk azon törvényjavaslatoknak káros befolyását, melyeket igy sietve, mintegy en bloc elfogadtunk. (Helyesles.) Emlékeztetem a t. házat a véderőről és a polgári perrendtartásról i-zóló törvényjavaslatokra, melyeknek tárgyalására szükséges gondosságot nem fordítván, káros befolyást gyakoroltak hazánkra, s azért arra kérem a t. házat, hogy azon hibába többé ne essék, miszerint ily roppant nagy fontosságú törvényjavaslatot nyolcz-tiz nap alatt letár-