Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-307
2gg 807. országos Illés november 15.1877. kénytelenek levén magasabb árfolyamot fizetni, károsodnánk. Az én nézetem erre nézve azonban az, hogy ámbár in theoria áll az, hogy minél több az államjegy, annál nagyobb az agió, de a praxis ezt nem mutatja. Az a 25—40 millió latitud e nem bir annyi befolyással, hogy az agiót, melynek időnkénti állása egészen más tényezőktől függ, regulázza. Ezt mutatja a praxis. Voltak idők, midőn a sóbánya utalványok igen kis mennyiségken circuláltak. az államjegy pedig sok volt: mégis az agió alacsony volt. Mig ellenkezőleg voltak idők, midőn a sóbánya-utalványok nagy számban voltak forgalomban, az állam jegyek száma csekély volt, mégis az agió magas volt. Ez világos bizonyítéka annak, hogy attól, mennyi államjegy circulál visszafolyt sóbánya-utalvány helyett, az agió hullámzása nem igen függ. Más teher pedig ebből ránk nem származik ; de igenis azon haszon, mit az osztrák kincstár ebből huz. kizárólag annak javára esik, s abba mi nem participálunk. Hogy ez sajátságos állapot, azt elismerem, de hogy a törvényben gyökerezik, azt Irányi képviselő ur is elismerte, és én egyébnek constatálására most nem terjeszkedem ki. csupán erre szorítkozom. A pénzügyi bizottság jelentése oda megy ki, hogy a függő államadósságokat ellenőrző bizottságnak azon kívánsága teljesüljön, hogy azon ellenőrzést, melyet az 1868. évi 46. t.-czikk értelmében gyakorolni hivatva van. hatályosabban, erélyesebben gyakorolhassa. Én a magam részéről ezen kívánságot alaposnak és helyesnek ismervén el, ahhoz szívesen hozzájárulok. Igaz. hogy szóval nem lesz orvosolva az. a mit Irányi képviselő ur akar, de végre is azt hiszem, hogy ma, midőn az 1867: XV. t. ez. módosítása nélkül ezen állapoton segíteni nem lehet, hogy ma, midőn annyi függő kérdés vár elintézésre és nehéz elintézésre, nem lehet feladatunk, hogy ezen függő kérdések sorozatát még olyannal bővítsük meg, a mely nem függő kérdés, melyet a törvény annak idejében elintézett. Lehetnek idők és viszonyok, midőn ezen t.-czikk bizonyos részeinek talán a méltányosság alapján való megváltoztatására mód nyílik, de a mai időt nem tartanám kedvezőnek arra, hogy azzal foglalkozzunk, és azért ajánlom a bizottság javaslatának elfogadását. (Helyeslés) Simonyi Ernő: Ha azt nem akarjuk, hogy e gy u .) SO millió frtos kérdés teremtessék, ugy azt hiszem, hogy a képviselőháznak ezen ügyben most radikálisan intézkednie kell. Ha nem hozatott volna ezen ügy a ház elébe, lehetett volna tovább is hallgatni; de miután az a ház elébe hozatott: azt hiszem, azt melléltes utón elütni annyit tenne, mint előkészíteni egy uj 80 milliónyi kérdést, a mi pedig, hogy nem kívánatos, azt hiszem, nem fogják kétségbe vonni. T. ház. tekintsünk egy kicsit vissza a törvény e tekintetbeni alkotására. 1867-ben, midőn a függő adósságoknak a két államnak kölcsönös jótállása alá helyezéséről volt szó, akkor nem volt szó az úgynevezett salinakról egyáltalán, hanem csak az államjegyekről és azon váltópénzekről, melyek akkor forgalomban voltak ós körülbelül 12 milliót tettek. És így az összes államadósság 312 millió frtban állapíttatott meg, ugy is tárgyaltatott e házban, ugy is fogadtatott el, a melynek ezen törvény 1-ső §-a kifejezést is ád: hogy ezen függő államadósság, melyre az állam jótállása is kiterjeszkedik, 312 millió forintból áll. Azonban, midőn az kívántatott, hogy tehát ezen 312 millió egyenesen tétessék ki a törvényben : akkor az akkori pénzügyminister előáll és azt mondja, hogyha ez kitétetik, akkor máskép áll a dolog, mert van ám háttérben titokban még 100 millió, hanem azt nem akartuk megmondani. Akkor sült ki a turpisság, hogy a két ministerium eziránt egymásközt csereberéli és gscheftelt, de a képviselőháznak erről tudomása nem volt. Akkor azt mondták, hogy a bécsi Keichsrath azt határozta volna, hogy ők másképen ezen kiegyezési törvényt el sem fogadják, csak ugy, ha megengedtetik nekik az államjegyeket szaporítani, ahhoz képest, amint a sóbánya-utalványok csökkennek. Ekkor a magyar törvényhozás elfogadta az 1867: XV. t.-cz. 5. §-át, melyben hát obseurus módon meg van mondva, hogy ezen két papír közt, tudniillik a sóbánya-utalványok és az államjegyek közt oly viszony áll, hogy együtt a 400 milliót meg nem haladhatják, hanem abban nincsen világosan kimondva, és egyáltalán nincs abban megmagyarázva, hogy ez csakugyan csak a kamatbiztositásra vonatkozik-e. vagy hogy ebből a visszaváltás esetében Magyarországra eredne-e valami hátrány, xagy nem; terhelné-e Magyarországot azon esetben is a jótállás, mely különben ugyané §-ban mindkét állam közt fennlevőnek jelentetik ki. Én azt hiszem t. ház, hogyha Magyarország megengedte is azt, hogy ezen sóbánya-utalványok időről-időre csökkentetvén, államjegyekkel pótoltassanak, mindenesetre előáll kettő közül egy: vagy azon világos feltétel, hogy ezen uj kibocsátott papirjegy Magyarországot semmi esetre sem terhelheti ; vagy pedig a másik, tudniillik ugyanazon törvény 6. §-a, mely azt mondja, — a mi nézetem szerint sokkal helyesebb — hogy mindkét félnek, ugy Ausztriának, mint Magyarországnak jogában áll a reá eső kamat quotát csökkenteni az által, hogy a quota arányára eső adósságot törleszti. Akár törlesztjük, akár beváltjuk, akár pedig convertáljuk oly adóssággá, melyért kamatot fizetni nem kell: az eredmény egy és ugyanaz. Hisz, ha mi minden inconvenieutia nélkül annyi államjegyet bocsáthatunk ki, amennyit az összes osztrák-magyar államadósság tesz: azt hi-
