Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-307

236 307. országos ülés november 1&, 1871. tassék szemrehányásokat tenni ily számítás alapján, mikor az államkincstár tulajdonáról van szó ; mert így azon hangzatos frázisok, melyekkel máskor szokott és most is előáll, hogy mi az államvagyonával ugy bánunk mint a Csáky szalmájával, igen kis mértékre törpülnek össze. Ott van a Magura erdőség, a Magura 28,000 holdnyi erdőségének fája nem használtathatik fel, ott pusztul: mert előtte fekszik azon vizi ut, s a zálogbirtokosok azt nem nyitják meg. az egyezség folytán pedig azt megnyitni tartóznak; ha az emiitett szántóföldeket nem használhatjuk azon időtartani alatt, mely alatt a zálogváltási per foly: ez is egy bizonyos összeget képvisel, mely nem kis mértékben sulyosodik a kincstárra. Ezen kivül kimenekszünk a perköltségekből, a kétséges kimenetelű kártérítési kérdések hosszas tárgyalásától megszabadulunk. Mindezeknél fogva t. ház, én a peregyességet, ugy amint van a kincstár érdekében levőnek tartván, azt — ámbár nem magam kötöttem, hanem mint elődöm tényét átvéve, helyesnek tartottam, s azért a t. ház elé terjesztettem, — miután azon hiányok az emiitett per-egyezségben orvosolva vannak, a magam részéről is azon adatok alapján, melyek rendelkezésre állanak, igaz lelkiismerettel ajánlom a t. háznak. (Helyeslés a középen?) Elnök: Szavazás előtt még egyszer fel fog olvastatni az indítvány. Gulner Gyula jegyző: (olvassa Orbán Balázs indítványát.) Elnök: Felteszem a kérdést. Elfogadja-e a t. ház az elzálogosított gyalui korona-uradalom viszszaváltása iránt a zálogbirtokosokkal kötött egyezség tárgyában beadott törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául? A kik elfogadják, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) A törvényjavaslat átalánosságban elfogadtatott. A részletes tárgyalásra nézve azon véleményben vagyok, < hogy a pónzügyminister által, indokolása kapcsában előterjesztett szerződós törvénybe nem iktatandó, s igy a részletes tárgyalás magára a törvényjavaslatra szorítandó. Beőthy Algernon jegyző: (olvassa a törvényjavaslat czimét, 1. 2. §-áí, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: E szerint a törvényjavaslat letárgyalva lévén, annak harmadszori felolvasása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik. Következik az állandó pénzügyi bizottság jelentése a függő államadósságok ellenőrzésére kiküldött országos bizottság 1877. február 8-án kelt s 351. szám alatt a képviselőháznak benyújtott jelentése tárgyában. Gulner Gyula jegyző: (olvassa a pénzügyi bizottság jelentését.) Irányi Dániel: T. ház! Mindenek előtt nem titkolhatom el azon való megütközésemet, hogy a pénzügyi bizottság a függő adósságokat ellenőrző bizottságnak jelentésót, mely még február 3-án adatott be, csak november 4-én tárgyalta. Az nem függhet sem a pénzügyi, sem egyéb bizottságoktól, hogy a hozzájok utasított tárgyakat mikor tárgyalják ; nem engedhető meg különösen az, hogy a hozzá való utasítás és a tárgyalás közt nyolcz hónapi időköz folyón le. Ha netalán léteznek akadályok, — ez esetben az én tudtommal ily akadály nem létezett, — akkor a bizottságnak mindenkor kötelessége ezen akadályok fenforgásáról a háznak jelentést tenni ós határozatát provocálni. Ami már a dolog érdemét illeti, ón nem vonom kétségbe azt, hogy az osztrák kormánynak felfogása, mely szerint a sóbánya-utalványokat tetszése szerint apasztja s államjegy ékkel pótolja, az 1867. törvény betűjével nem ellenkezik; de azt, hogy annak szellemével megegyeztethető lenne, és igy loyalis magyarázatnak lenne nevezhető, határozottan tagadom s csak azt sajnálom hogy Magyarország pénziigyministere az osztrák kormánynak ezen felfogásában osztozik. Mert mint a függő államadósságokat ellenőrző bizottság igen helyesen megjegyzi, azon különbség, mely az államjegyek és a sóbánya-utalványok közt létezik, egyátalában nem közönyös Magyarországra nézve. Az államjegyek az összes monarchiának forgalmi eszközeit képezik; már pedig az, hogy mekkora forgalmi eszköz létezik innen és tul a Lajthán, minket épen ugy érdekel, mint érdekli az osztrákokat. Továbbá, midőn két fél szerződik valamely tárgyban, s mindenik bizonyos terhet vállal, azt gondolom, hogy a loyalitás azt kívánja, hogy az egyik fél egyoldalulag a maga válláról a terhet le ne vethesse, a másikon az egész terhet meghagyva azon terhet, amelyet ez azért vállalt, mert a másik fél is egy bizonyos meghatározott terhet vállalt ugyam akkor. A törvénynek — mint mondám, —• betűszerinti értelme prokátori magyarázattal az osztrák kormány javára fordítható ; de ez, uraim, csak azt mutatja, hogy a 67-iki kiegyezés szerkesztői nem elég előrelátással, nem eléggé óvatosan jártak el rajok bizott feladatukban. A pénzügyi bizottságnak azon indítványa, a mely szerint a magyar kormány oda utasítandó, hogy az államjegyek kibocsátása, illetőleg a sóbánya-utalványok bevonása tárgyában hiteles kimutatásról gondoskodjék, helyes ugyan és kívánatos; de nézetem szerint nem elégíthet ki bennünket. Ez által egyébiránt a pénzügyi bizottság maga is azon véleményben látszik osztozni, a melyet én fejeztem ki, t. i. hogy Ausztriának nincs jogában a maga terhét Magyarországra hárítani. De ezen indítvány nem elégséges : mert ha hitelesen fogjuk is tudni, hitelesebben, mint jelenleg a sóbánya-utalványok mennyiségét., a melyet azok helyett államjegyekben bocsátott ki az osztrák kormány, ez által Magyarország sérelme el-