Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-303
303 országos illés november 10. 1877 203 Én ezen követelést most is teljes mértékben fentartom. Ha tárgyalási jegyzőkönyvek nem vezettettek, természetesen azok előterjesztését nem követelhetem ; de akkor sajnálkozásomnak kell kifejezést adnom a felett, hogy ilyenek nem vezettettek, — bárkinek óhajtására törtónt légyen e mulasztás, — mert ezzel az informatiónak igen beesés, mondhatni legbecsesebb anyaga a parlamentre nézve elveszett. Vannak azonban más okmányok is, melyek mindenesetre előterjeszthetők és elő is terjesztendők. Ilyeneknek tartom nevezetesen azon levelezéseket, melyek a magyar ós az osztrák kereskedelmi ministerium közt folytattak, azon egybehangzó instructiók megállapítása végett, melyekkel a tárgyalásokra kiküldött kormányközegeket ellátták. Ilyeneknek tartom a külügyi ministerium levelezéseit a német birodalmi kormánynyal e tárgyra vonatkozólag, melyek a monarchia két felének kereskedelmi ministeriumaival közöltettek ós így azoknak actái között vannak; végre azon nyilatkozatokat, melyek ezen közlemények folytán a kereskedelmi ministerium részéről a külügyi ministeriumhoz intéztettek. Ezen okmányok előterjesztésének szükségességét ma is épen oly határozottan, mint ezelőtt fentartom. Szükségesnek tartom pedig ezt már csak azért is, mert egyéb, nem okmányszerü felvilágosítások természetére nézve az utóbbi időben is bő tapasztalásokat tenni alkalmunk volt. E tárgyról előbb egész átalánosságban szólva, t. ház, a dolog természetében fekszik az, hogy még akkor is. midőn, — amint én azt a mi kormányunkra nézve egy pillanatig sem vonom kétségbe, — a legteljesebb bona Édes és a dolognak valóság szerinti felderítésére irányzott legtisztább szándék sugalmazta a jelentést; ha azonban a jelentést tevőnek érdekében áll, hogy valamely esemény bizonyos színben tüntettessék fel, akkor a beadott előterjesztés okvetlen ezen szint fogja magán viselni. így történt, hogy p. o. a bankügyi dologban azon szakadás okai, mely a mi kormányunk és a monarchia másik kormánya között egy tudvalevő pillanatban beállott, a ministereínök ur által egészen más színben tüntettettek fel, mint a monarchia másik államának ministerelnöke által ; pedig ugy az egyik, mint a másik bizonyosan nem szándékozott olyasmit mondani, ami fölfogása szerint a valóságtól eltért. így történt, hogy azon esetnél, amely most figyelmünket igénybe veszi, az osztrák kormánynak officiosus és inspirált közlönye olyan elbeszélését tartalmazta az események lefolyásáról, melyeket azután itt jól értesült lapok, bevallottan inspirált közleményekben, határozottan dementirozni kónytelenittettek. így történt, hogy ne szóljak már officiosus közleményekről, hanem ministeri nyilatkozatokról, hogy midőn a t. ministereínök ur néhány nap előtt nekem első interpellatiómra válaszolt, nem látta szükségesnek több, időközben felmerült körülményt felemlíteni, például azon ajánlatot, mely a német birodalmi kormány részéről tétetett, hogy a létező kereskedelmi szerződés egy évre meghosszabbittassék; ezt azután a másik fél kereskedelmi ministere, hasonló kérdésekre válaszolva, igenis felemiitette, és ezáltal a helyzetnek egészen más színezetet adott. JÉS ez igen természetes: hisz ugyanazon fordulatot, amelyet itt a kormány a parlament előtt mentegetni lát szükségesnek. — és valóban szükséges is, hogy az mentegethessék, — ugyanazt a t. kormány a jelenleg uralkodó elemei előtt a Reichsrathnak a dicsekedés hangján emiitheti. A helyzet természetéből kifolyólag lehetetlen, hogy döntő súlyt kölcsönözzünk oly előterjesztéseknek, melyek az egyik és a másik kormány által szabad dolgozat alakjában történnek. Különben az okmányok előterjesztése képezi alapját a parlamenti controlnak mindenütt, sőt minden controlnak természetében fekszik. Oly controlnak, mely abban áll, hogy az, ki a controlt gyakorolni hivatva van, megelégszik azzal, ha az, akit ellenőriznie kell, neki az események lefolyását valami módon előadja, — mondom az ilyen controlt, komolynak egyátalában el nem ismerhetek. Angliában legalább, és egyéb oly országokban, melyek a parlamentalismust komolyan veszik, ilyen fontos ügyekben más felvilágositásokkal, mint olyanokkal, melyek okmányokkal istápoltatnak, soha meg nem elégesznek. A ministereínök ur ugyan felhozott egy okot, mely miatt nem tartja czélszerünek, hogy a kívánt okmányok jelenleg előterjesztessenek. 0 t. i. azt mondja, hogy ha nem is sikerült most Németországgal tariffa-szerződést kötni, nincs kizárva azon remény, hogy ez jövőre sikerüljön; szerinte pedig az ily irányban teendő működésre nézve károsan hatna az eddigi tárgyalásokat felderítő okmányok előterjesztése. Miután *a ministereínök ur ezt felhozta: legyen szabad erve egész őszintén nyilatkoznom, ha mi most nem kötünk kereskedelmi szerződóst akár Németországgal, akár más államokkal, akkor merek jót állani azért, hogy azon tíz év lefolyása alatt, melynek tartamára a vámszövetséget létesítjük, semminemű európai állammal nem fogunk tarifaszerződést kötni. Hisz azon védvámos áramlat, mely Ausztriában malkodni látszik, és mely előtt a mi t. kormányunk oly okokból, melyeknek felderítését mi éppen várjuk, meghajolt, a tariffa autonóm rendezésében nem ugy, mint mi, a körülmények kényszere folytán beállható legroszabb eshetőséget, hanem vívmányt j és diadalt lát; és ez meg fogja tudni akadályozni 26*
