Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-303

303. or&iágos ttlé» noveinber 10.18|T. 199 talános vita egy momentumára, nevezetesen arra, midőn a pénzügyminister ur részletesen nyilatkozván, bőven kifejtette nézeteit a dotatió kérdésére nézve is, és azt mondotta, hogy nem kívánja ezen themát, t. i. a clotatió themáját tovább folytatni, mert hiszen ennek bővebb móltatása a részleteknél lesz idején, s a bankegyezmény illető pontjainál lesz alkalmunk e kérdést kimerítően megbírálni. A minister ur ezen • nyilatkozata, mely szerint azt mondta, hogy még erre visszatérhetünk, megvallom, bennem azon reményt keltette, hogy a törvényjavaslat ezen pontja, habár maga a banktörvény eompromissum eredménye, mégis ezen kérdés, t. i. a doíaíió olyan tárgy, a"'melyhez még szó fér, és a mely felett az "illető pontnak részletes tárgyalásánál további tanácskozásba bocsátkozni lehet. Én í. ház. nem akarok ujabban annak bebizonyításába ereszkedni: mennyire kevés •az 50 millió frtnyi dotatió ugy a jelen perezben. mint a később fejlődő viszonyok kielégítésére. Beismerte ezt. mondhatnám a t. ház minden szónoka, ugy a túloldalon, mint ezen az oldalon, beismerte ezt maga a pénzügyminister ur, hogy kívánt nagyobb dotaiiót a magyar igazgatóságrendelkezése alá bocsáttatni, azután azt" méltóztatott mondani; ezen dotatió azonban nem olyan. melylyel már apai- és anyai részünk ki volna adva, melynél már akkor sem adatnék több Magyarországnak, ha tényleges szükség által lenne igazolva annak igénybe vétele. Méltóztatott továbbá azt mondani, hogy nem kegyelem dolga lesz az, a miért esdekelni kell a főtanácshoz, hogy az 50 milliót emelje fel. mert szeretné látni azt az állapotot, hogy az országgyűlés tanácskozásai mellett, a sajtó és a közvélemény száz meg száz módon való nyilvánulása mellett, vajon nem lennének-e képesek azok az emberek, kik ott az országot képviselik, ha reális szükséglet van, kieszközölni az 50 millió forintnyi dotatió felemelését. En nem akarnám kitenni bankügyi viszonyainkat azon eshetőségnek, hogy mozgásba hozassák az országgyűlés fellépése, a sajtó és száz féle különböző körülmények, annak elérésére, hogy a főtanács az 50 milliót fölemelje; mert azt tartom, hogy ha csak ily utón lehet a dotatió szaporítását elérni: az oly hosszú időre következnék be, mely idő alatt a közgazdasági viszonyaink igen nagy hátrányt szenvedhetnek, En annálfogva t. ház, azon véleményben vagyok, hogy ezen ügyön keli is és lehet is segiteni. — Most kell ezen segítenünk ós annak kétségtelenül legegyszerűbb módja az, hogy az egyezmény ezen czikke megváltoztassák. Az egyezmény ezen I. czikkében t. ház. 50 millióról szól, mely Magyarország rendelkezésére állandóan bocsáttatik , oO milliónál többet, mint méltóztatik tudni, a főtanács ád, ha annak szükségét belátja. En arra volnék bátor kérni a t. házat, hogy -ezen szövegezés helyett méltóztassék egy más jogos és czélszerübb rendelkezést elfogadni, a mely nem állana egyébből mint kimondani azt, hogy a bank az ő rendelkezésére álló íizezési eszközeiből hasonlókép a quóta arányában tartozik Magyarország hitelszükségleteit kielégíteni. A bank t. ház, a bankaeta felfüggesztése nélkül rendesen 330 miimillió forint körül bocsát ki bankjegyeket. A 330 millióból 80 millió be van ezógezve azon követelésbe, a melylyel a régi Ausztria tartozik a banknak. Így tehát tulajdonkép 250 millió bankjegye marad még a banknak rendelkezésére, a melyet a hitel kielégítésére fordíthat. Ha mai" most leszámítunk 10 milliót, mint különbözetet, mely van az érczalap és a banknak sajátképi vagyona közt, minthogy a bank vagyona csak t)U millió, azonban 130 millió forintnyi erezet tart rendesen pinozéjében, ugy :ííi) millió forint mindig marad Ausztria és Magyarország hitelszükségleteinek kielégítésére, a bank rendelkezésére. Ha már t. ház, súlyát kell érezni annak a bajnak, hogy az összes kibocsátott bankjegyekből 80 millió el van vonva, melyet a bank már ki nem adhat, s a melynek visszatartásában bizonyos részben mi is részesülünk : azt már méltányosan és jogosan kívánhatjuk, hogy az igy maradt 210 millió osztassák meg quóta arányában és fordittasanak a hitelszükségletek kielégítésére. Ez esetben 34/y-kot számitva-65 milliónál is több illetné Magyarországot. — Azt tartom, hogy e jogos kívánat kielégítése, melynek lehetősége azt hiszem, kétségbe nem vonható, azon .aggályokat, melyek felmerülhetnek a főtanács határozata ellenére némileg gyengítené és annálfogva van szerencsém a t. háznak erre vonatkozólag is módositványomaí benyújtani, kérvén a t. házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. [Helyeslés balfelöl.) Orbán Balázs jegyző (olvassa a módositványf) „az egyezmény első czikke egészen kihagyassék. s a helyett a következő szöveg vétessék fel : A magyar hankpiaezok leszámítolási és kölesönüzlete czéljára quóta arányban köteles az osztrák magyar banktársulat Magyarország dotatióját kiszolgáltatni, melyből 50 millió írt minden körülmények közt a budapesti főintézet rendelkezésére hagyandó és az osztrák piaezok üzletére nem fordítható!! Széll Kálmán pénzügyminister :T. ház! En magam részéről, de azok is, kik a bankegyezményt a többség részéről védték, nem mulasztották el az átalános vitában kifejteni nézeteiket e kérdésben. Hisz ez képezte a bank körül folytatott vitának egyik sarkpontját. Bőven megmondottuk azokat, a miket szükségesnek tartottunk ós elmondtam, hogy az 50 millió talán nem anynyi, a mennyi a hiteligények általunk is indioált