Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-303

200 303. orsiágos ülés november 10. 1877. kielégítésére talán kívánatos lett volna. Kifejtettük, hogy mert ez nem maximum, hanem minimum, és az egyezmény értelmében olyan, mely nagyobb hitel szükséglet esetében megszaporítandó, tehát olyan, a minél sokkal nagyobb összeget a mai tényleges hitelviszonyok nem is igényelnek, s így a létező állapotot határozottan javítják. Mindezeket én akkor elég részletesen és bőven kifejtettem ; ugyanezen okokat ismételhetném csak most is. és azért kérem méltóztassanak az egyezmény e sarkalatos pontját, melylyel az esik vagy áll, érintetlenül meghagyni és a beadott inódositványt mellőzni. (Helyeslés a középen:) Wahrmann Mór előadó: T. ház! Előttünk fekszik egy egyezmény, mely megköttetett, s annak módosítása felfogásom szerint itt nem lehetséges. (Mozgás, ellenmondás hal/elöl.) Vagy el kell azt vetni, vagy elfogadni, mert egy egyezményt, mely három fél közt utólagos jóváhagyás reményében megköttetett: itt módosítani lehetetlen, ha csak egészeu vissza nem akarjuk vetni. (Felkiáltások balfelöl: Hiszen azt akarjuk!) Paczolay János: T. ház! Én a t. előadó urnák okoskodását alaposnak el nem fogadhatom azért, mert a mint tudom, ép a t. előadó ur indítványa következtében történt, hogy egy szintén egyezményi törvényjavaslat tartalmát a t. ház megváltoztatta t. i. a szeszfokok mennyiségét és a fizetési tételeket; ha tehát abban a törvényben meg lehetett változtatni, — a mi igen helyesen történt az ország érdekeben, — azt hiszem, hogy itt is lehet, ós miután ennek már gyakorlatában vagyunk, nem osztozhatom a t. előadó ur véleményében. De t. képviselőház, nem osztozhatom a t. pénzügyminister ur véleményében sem, mert a t. pénzügyminister ur mint pénzügyminisf o" igen jól tudhatja, hogy ha mi több ipart, több a: -rg almát ki nem fejtünk és előre menni nem tői ekszünk: teljes lehetetlen lesz, hogy Magyarország a reá minden évben nagyobb mérvben nehezedő terheknek megfelelni képes legyen. És annálfogva én igen rósz alapnak tekintem azt, hogy a dotatiót illetőleg a múltból következtessünk a jövőre ; a jövőre nézve én ezen összeget mulhatlanul kevésnek tekintem ; mert igaz t, ház, hogy a hitel nem pénz és a hitel pénz nélkül nem idéz elő semmit, de azért, hogy gyarapodjunk, és a t. minister ur kívánalmának megtudjunk felelni, természetes, hogy sokkal többet kell előállítanunk mint eddig, mert ha többet nem állítunk elő mint eddig, akkor mondjunk le inkább jövőnkről, mint oly egyezménybe nyugodjunk bele, mely ugy a pénzügyminister mint a ministerelnök, mint az előadó ur beismerése szerint is oly csekély dotatiót nyújt, mely egyátalában nem mondható elegendőnek Magyarország hitelszükségletére. És ennek a bank bizottság kifejezést is adott az által, hogy a ministeriumnak egy határozat által kívánta meghagyni, hogy iparkodjék közigazgatási és más utón odahatni, hogy a dotaió az ország hitelszükségletének megfeleljen. Én felteszem a t. előadó úrról ós a t. bankbizottságról, hogy ezt nem csak altatásul akarta az indoklásba behozni, hanem valósággal arra törekszik, hogy az ország hitelére nézve nagyobb segédeszközöket kapjon, mint a milyen a banktörvényben megállapított hitelösszeg, ós ha ez így van — és, hogy ez nem másképen van, azt eí kell hinni, mert fel kell tennüuk, hogy nem akarják ámítani az országot, hanem olyat proponálnak, a minek lesz eredménye. — én ezen eredményt a mostani hitelviszonyokhoz és közgazdasági viszonyokhoz képest nem tartom másképen elérhetőnek mint a bankegyezmény utján, ezen egyezemóny pedig még nincs megerősítve, minthogy ahhoz nekünk is hozzá kell járulnunk. Én egyébiránt kevesebbel is megelégedném, mint a t. módosítást tevő képviselő ur, t. i. ne egyedül az fejeztessék ki, hogy : „fog adni a banktársulat" ; mert az kérem olyan kifejezés, hogy ha akarom adok, ha akarom nem adok, s ez semmiféle positiv kötelezettséget nem foglal magában; de, hogy móltányos legyen e kifejezés, méltóztassék a t. minister urnák oda tenni, hogy : „köteles adni." Ez már kötelezettséget is fog tartalmazni; de ha a szöveg így fog maradni: jó lélekkel mondhatom, hogy ez semmi más, mint oly remény nyújtás az ország részére, a melynek semmi következménye nem lesz. (Helyeslés balfelöl.) Ráth Károly: T. képviselő ház ! Én csakis alaki tekintetben akarok hozzá szólni a kérdéshez, miután az átalános vita alkalmával a dotatióra nézve részletesebben előadtam nézeteimet, melyeknél fogva én ezen dotatiót, — hogy csak röviden felemlítsem — nem csak a mostani tényleges viszonyoknak nem találhatom megfelelőnek, hanem tiz év alatt oly rendkívül súlyosnak tartom, hogy én valóban a legaggasztóbb részét látom az egész törvényjavaslatnak az egyezmény épen ezen pontjában. Én tehát kijelentem, hogy részemről hozzájárulok Lichíenstein képviselőtársam által beadott módositványhoz; csak egy észrevételt vagyok bátor tenni a t. előadó urnák iménti felszólítására. Az előadó ur azt méltóztatott t. i. mondani, hogy itt egy egyezmény áll előttünk, melyen változtatni nem lehet: ezt vagy el kell fogadni en block, vagy vissza kell utasítani en block. Malmost legyen szabad az előadó urat arra figyelmeztetni, hogy épen Falk képviselő ur a t. előadó urnák hozzájárulásával tette a pénzügyi bizottságban azon