Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-300
. fit 172 300. országos Ülés noTember 7,1877. válasz. Egyébiránt nem akarván ezen dolgot tovább folytatni, annál inkább, miután ugy látom, hogy semmikép czélt érni nem lehet, csak annyit mondok őszintén a ministerelnök urnák, ki szíves volt engem a minap ministernek candidálni, tehát engedje meg, hogy egy perezre fejedelemnek eandidáljam magamat és azt mondom, hogy ha fejedelem volnék, siinpliciter elcsapnám azt a ministerelnököt, ki azon perczben, melyben a fejedelem nimbusát védelmezi, „hitvány, alávaló és fekélyes" kifejezésekkel él. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez mutatja, hogv sem érzéke, sem ízlése a t. ministerelnök urnák bőségben nincs. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur beszédének egyik legfontosabb része az, melyben Mocsáry t. barátomnak válaszolva, haragra gyiílt azért, hogy mi azon szerződést, mely betű szerint 10 évre köttetik meg, jogfeladásnak, lemondásnak nevezzük, s igy okoskodik: ha 10 évre való szerződés, lemondás és jogfeladás, akkor önöknek (már t. i. ezen oldalon ülőknek) nem volna szabad önálló vámterületről beszélni, mert 10 évvel ezelőtt le lett kötve. Megfordítva, én azt mondom, hogy ez is bizonyítja, hogy a 10 év egyszersmind hosszabb lemondás. Hiszen a vámszerződésre nézve még világosabban ki volt kötve a 10 esztendő. És mit látunk? Azt, hogy mikor lefolyt a 10 esztendő: még szóba sem merték hozni a külön vámterületet. Hiszik-e, hogy ha 10 esztendő előtt nem kötötték volna meg e szerződést: szó lehetett volna a közös vámterületről ? Ily fontos állami jogokban nem 10 esztendőre, de 10 napra való lemondás magával hozza a jogfeladást. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mocsáry t. barátomnak azon kérdésére, mely szintén ismételve lett a kormányhoz intézve, hogy magyarázza meg még is, mi az, a mi őt kényszeritette igy fokról-fokra sülvedni és menni mindig lejebb és lejebb az engedékenységben az osztrákokkal szemben egész odáig, míg az előttünk fekvő törvényjavaslatig elért. Erre mit felelt a ministerelnök ur, pedig csakugyan kötelessége lett volna ennek történetét elő adni. Azt válaszolta: tesszük, mert a hazára nézve jónak ismerjük. Engedelmet kérek, ez megint nem parlamenti eljárás. Ha ily törvényjavaslat az angol parlamentben vagy bármely igaz, komoly parlamentben beterjesztetik, legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, hogy első dolga lett volna a kormánynak beterjeszteni a jegyzőkönyvek, a tárgyalások egész sorozatát egy nagy exposéval, a melyben indokolta volna: miért kellett annyit engedni. (Helyeslés a szélső baloldalon. Igaz! Ugy van !) Egy másik pont fejtegetésénél az a szerencsétlenség történt meg rajtam, hogy a ministerelnök ur egy szavára én fejemet rázogattam. Nagy kitüntetés reám nézve, hogy az egész házban épen az én kicsiny személyem fejrázását vette észre; de ez mégis ugy kihozta őt a contenenceból, hogy rögtön azt mondja, hogy ő ugyan az én tudományom előtt meg nem hajol. Még ezzel sem érte be, hanem kijelentette nagy haragosan, hogy bármi történjék ez országban, bizik a nemzet sorsában, hogy én nem fogok ott ülni soha. Mosolyognom kell e felett. Nem tudom, mi vitte a ministerelnök urat azon eszmetérre, én bizonnyal sohasem szolgáltattam alkalmat arra, hanem lélektanilag nagyon érdekes ez, mert ez azt bizonyítja, hogy a t. ministerelnök ur az emberi lét boldogságának nonplus ultráját csakugyan abban látja, ha az ember ott ül. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) * Én kettőről biztosítom a ministerelnök urat. Először, hogy e felfogásában nem osztozom; másodszor, hogy habár igaz is, hogy minden párt és igy azon párt is, a melyhez tartozni szerencsés vagyok, hatalomra törekszik, ez a mi felfogásunk szerint nem azt jelenti még, hogy tehát Péter vagy Pál üljön azon székekbe; hanem üljön akár Péter akár Pál, azon elvek uralkodjanak ott, a melyeket képvisel, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és legyen meggyőződve a t. ministerelnök ur, hogy ha mégis megtörténik valaha az a csoda, a melyre czélzott: ily görbe utón sem én, sem barátaim bármelyike nem fog oda ülni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur egy uj theoriat állított fel. Belátom hogy nagy szüksége van reá; de lehetetlen, hogy az idő rövidsége daczára az ellen ne tiltakozzam. Felállította a népszerűtlenséggel való daczolást erénynek, erényképen kezdi feltüntetni azt, a mikor egy képviselő megszegvén programiuját, megszegvén választóinak világosan, ünnepélyesen adott szavát, daezol azon meggyőződésben, hogy jót tesz, (Helyeslés a szélső baloldalon. Igaz! Ugy van \) Ez minden parlamenti alapnak felforgatása. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Megtörténhetik az, hogy meggyőződtem arról, hogy a mint prograinmomban mondottam, az az országra nézve nem jó; de akkor kötelességem elmenni választóimhoz. (Helyeslés és felkiáltások a szélső baloldalon. Ghyczy Kálmán correctebben járt el \) Nem csak elmenni, hanem letenni a mandátumot és azt mondani: t. választóim, megváltozott köríllményeknél fogva az én meggyőződésem ez, azt hiszem, hogy ti osztozni fogtok ebben, visszaadom kezetekbe a bizalmat, a mandátumot, ha osztoztok véleményemben akkor újból ruházzátok a mandátumot reám ; ha pedig nem, válaszszatok magatoknak oly embert, aki véleményeteket képviseli. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)
