Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-300
168 300. országos ülés november 7. 1877 viselőtársam ; de engedje meg a t. képviselő ur, hogy az igazság constatálása végett eszébe juttassam, hogy nem lehet szolid integetnek characterizálni azon intézetet, melynél épen azon szédelgési korszakban, melyet Falk t. képviselő ur méltóztatott felemlíteni, csak azért, hogy alkalma legyen az osztrák nemzeti bankot szolid intézetnek festeni, — t. i, 1869-ben az első krisis alkalmamával az egész monarchiában az összes lombard kölcsön Bécsben volt 27, az egyes fiókoknál 17. a börze-report pedig, a mi tisztán szédelgés, 24 1 / 8 millió. Mikor egy monarchiának hitelszabályozó intézete ily szédelgő vállalatokba bocsátkozik, akkor ha mondtam volna, jogosan mondtam volna, hogy a szédelgésnek ő az okozója. Nem lehet tagadni, ugy hiszem, hogy nálunk, sajátságos körülményeink közt a kamatláb magassága volt az, mi előidézte az uzsorát. Maga a t. képviselő ur coustatálja beszéde egyik passusában, hogy a nemzeti bank a lombard-kölcsönt a múlt években felemelte 4 1 /.-ről 7'^-re. de azt mondja a i. képviselő ur: „ezen rögtöni felemelések épen arra voltak elegendők, hogy a szolid üzletet zavarba ejtsék; de nem voltak elégségesek arra, hogy a nyaktörő vállalatok szédelgését megakadályozzák." Tehát a t. képviselő ur maga szól ellene azon íheoriának, melyet felállított, hogy a kamatláb magassága a szédelgés ellen van irányozva. Nem, mindig attól függ a dolog, miként alkalmazzák az emelést. A t. képviselő ur, — inert csak a legfontosabb pointekre óhajtok reflectálni. — védelmébe véve az osztrák nemzeti bankot a krach idejében, azt mondja, hiszszük-e mi ezen oldalon, hogy ha lett volna akkor egy önálló magyar nemzeti bank, az ellen tudott volna állani a nagy áramlatnak ? avagy nem megfordítva bizonyos-e, hogy belesodortatva ezen áramlatba, e zsenge intézet megbukott volna, s magával rántotta volna az egész papirpiaczot. Ezen felfogás szerint megint oda jutnánk, hogy önálló bankot sohasem volna szabad felállítanunk, mert hisz tudjuk, hogy kereskedelmi krisisek bizonyos időszakonként mindig előfordulnak. Ha ma a legszolidabb pénzpiaciunk van is, arról a t. képviselő ur összes tudományával sem fog kezeskedni, hogy két-három év múlva nem lesz-e válság ? sőt az egész eddigi tapasztalás szerint mondhatni, hogy néhány év múlva megint lesz: mert ez periodikus tünemény, mely európaszerte rendesen előfordul. De azon theoriája sem áll a t. képviselő urnák, hogy nagyobb lett volna a veszély, mert fiatal és zsenge lett volna az intézet. Nem akarok theoretisálui a t. képviselő úrral, hanem gyakorlati példákra legyen szabad hivatkoznom. Nemrég. — a pénzügy mi nister ur nagyon jól fogja tudni, — megbukott a pomerániai „Rittersehaftliche Bank", a mely Poroszországnak egyik legrégibb, legszolidabb bankja volt. Azóta számtalan más bank támadt. A többiek mind kiállották a válságot; de ez megbukott. Mi következik ebből ? Az, hogy nem a kor dönt ily bankoknál, hanem dönt a vezetés jósága, A t. képviselő ur azután megmagyarázta, hogy Magyarországon nem a nemzeti bank eljárása, hanem az okozta az uzsora elterjedését, hogy nem vagyunk takarékosok, és hogy a vidéki intézetek túlságos versenyre kelvén, mintegy szántszándékkel emelték a kamatokat. Ezen, úgymond, a jegybank nem segíthet. Erre feleltek barátaim; s így erre nem akarok kiterjeszkedni. Egy pontra azonban kell. hogy reflectáljak. 0 azt mondja, hogy a földbirtok érdekében épen nem tehet sokat a bank, mert a földbirtok pénzszükségletén semmiféle jegybank, de még nagyobbszabásu told hitelintézet sem fogna segíteni, hanem egyedül oly intézet, mely kizárólag ezen czélra vau szánva. Kérdem a t. képviselő urat: vajon ily intézet irányában nagy különbség-e az, midőn mi szabadon rendelkezünk egy bankkal, vagy mikor attól függünk ? Egy ily intézet leginkább hosszú felmondásu vagy fel nem mondható kölcsönekkel tehet nagy szolgálatokat az országnak. Mikép működhetik ezen czélra? Záloglevelek kibocsátása által. A záloglevelek csak annyiban kedvesek a közönség előtt és bírhatnak jó kelettel, mennyiben az illető birtokos tudja, hogy szükség esetén részben azonnal értékesítheti, vagyis lombardirozás utján arra bármikor pénzt kaphat. Vajon biztosit-e minket a t. képviselő ur arról, hogy ha oly intézet nálunk felállíttatik, záloglevelei a bank által fel lesznek véve a lombardirozandó papírok közé? Remélem, hogy ez meg fog történni: de biztosítani ez iránt az országot senkisem képes, mert ez nem tőlünk függ, hanem a béesi tanács kegyes jóakaratától. És megfordiva t ház, ha mi önálló nemzeti bankkal rendelkezünk és segíteni akarnánk a kisbirtokon ? mikép járnánk mi el akkor is. ha csak oly összeget akarunk áldozni, mint a minőt köztudomás szerint a kormány hajlandó áldozni, körülbelül fél milliót. Ehhez hozzájárul a fejedelem kegyes adománya, hozzá fog járulni a közönség, tegyük fel, hogy az összeg felemelkednék egy millióra. Tagadhatatlan, hogy ez csekély összeg a magyar földbirtok számára. Ha a kormány önálló bankkal rendelkezik : akkor odaadja ezen egy milliót a banknak azon feltetéllel, hogy e millió alapján oly arányban, mint a minőben van nála az órczfedezet, — mint én felvettem 30 milliót a 100 millióhoz, — adjon ő milliót, idézem ezt mint példát. Falk Miksa képviselő ur igen jól tudja, hogy ily eljárást sok kormány szokott követni, s hogy
