Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-300

300, országos ülés november 7 1877 169 ez rendkívüli hatalmat képez egy állam kezében. De e tekintetben valóban csaknem megszégye­nítő volna s fölnőttek oktatásának lehetne nevezni igazán, ha capacitálnom kellene a házat az iránt, mily rendkívüli fontossággal bir tisztán államkor­mányzati szempontból egy önálló jegybank kelet­kezése. Hisz elég hivatkoznom a történelem leg­újabb példáira. A legfontosabb, nagyobb crisisekből a kor­mányok ép a legfőbb hitelintézetek segélye utján bontakoztak ki. Nincs-e erre fényes példa Fran­ciaországban? Hiszi- e a t. képviselő ur, hogy a háború után, Németország meg volt győződve arról, hogy Francziaországot nem az a pár száz ezer ember tette tönkre, kik a csatatéren elvesztek, és nem is politikai dicsfénye az, mely csökkent, hanem tönkre fogja tenni az 5 milliárd, melyet hadi-sarczkónt rajta megvettek, mert ez megbénítja, megöli a gazdasági életet. Ily reményben élt Né­metország akkor ós hogy e reményt Francziaország ki bírta játszani, hogy sikerült a nemrég elhunyt Thiersnek oly bámulatos módon helyreállítani Francziaországot: vajon mily eszközöknek köszön­hető az ? Falk Miksa t. képviselő ur nálamnál mindenesetre jobban tudja, hogy leginkább a fran­ezia bank közbenjárásával. (Ellenmondások a kö­zépen.) Ezt tagadni már csakugyan nem lehet s felolvashatnám, ha a t. ház türelmét hosszasan akarnám igénybe venni, hogy a franezia bank műveletének köszönhető, hogy az 5 milliárd kifi­zetését lehetővé tette, s lehetővé tette Franciaor­szágnak azt, hogy ellenségeitől megszabaduljon, hogy államháztartását újból . rendezhesse, hogy nemzeti önállását a világban újra elfoglalhassa. (Helyedéi a szélső balfelöl) Megjegyzem közbevetőleg, hogy el ne felejt­sem, hogy a t. képviselő ur igen sok általam mondott és nem mondott dologra válaszolt; csak épen arra nem. mire én ugy a különvéleményben, mint beszédemben súlyt fektettem s nem vála­szoltak erre a többi szónokok sem, miután csak az ő beszédét variálták. Ez az, hogy annyi áldo­zatért, melyeket senki sem tagad, melyeket e tör­vényjavaslat az országtól követel, azért, hogy az osztrák nemzeti bankra ruházza át 10 évre a sza­badalmat, kérdem : mit kap Magyarország ? Tud­nak-e nekem példát idézni arra, hogy bármily kis állam is ily fontos szabadalmat ingyen ruházott egy bankra ? Ott vannak a- legnagyobb bankok­tól kezdve a legkisebbekig a példák. Hogy csak néhányat idézzek, igen jól tudjuk, hogy az angol bank mindjárt elején — s megjegy­zem törvény utján — tett ily Ígéretet s ugy hozatott meg legelső izben Angliában a banktörvény, hogy kimondatott, miszerint a szabadalom azon consor­tiumra fog ruháztatni, mely megadja az ál­lamnak azon 1 millió 500,000 font sterlinget, KÉPV. K. NAPLÓ 3875-78. XIII, KÖTET. melyre az államháztartás rendezése czéljából szük­sége volt. Tehát valóságos licitatió hirdettetett, s rövid néhány hót alatt meg volt az összeg. Ep ugy bátor vagyok Wahrmann Mór t. képviselő úrral szemben most is ismételni, — mert az or­szágházban tréfálni nem szoktam, — hogy hozzák meg önök a törvényt az önálló magyar bank fel­állítására a törvényhozás mind a három tényező­jének hozzájárulásával, és én becsületszavamra kötelezettséget vállalok, hogy folyó évi deczember 31-ig — akkor sem neveztem meg az összeget, most sem nevezem meg — azon összeget a kor­mány rendelkezésére bocsájtom, mely szükséges a magyar bank felállítására, bele számítva termé­szetesen azon váltó-összeget, mely jelenleg az osztrák nemzeti bank iárezájában van. Erre Wahrmann Mór t. előadó ur azon él­czet mondta, hogy miért nem teszem le a 10 % cautiót ? Erre én t. ház, azt mondhatnám, hogy azért nem teszem le, mert nincsen. De én nem akarok élezet mondani, hanem komolyan, mon­dom, hogyha volna is, nem adnám azt ide: mert én nem bíznám pénzemet azokra, akik eddig is így gazdálkodtak Magyarország pénzével, s a kik most az osztrák nemzeti bankkal akarnak egyez­kedni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Halljuk.') A t. képviselő ur beszélve azon dolgokról, a melyek a theoria terén kizárólag az én sajáto­mat képezik, idézte először, hogy milyen borzasztó tévedésbe estem, a midőn az osztrák nemzeti bank érezfedezetét százalékokban számítottam fel, és nem oontigentálás alakjában. Erre már Simonyi Ernő t. barátom megfelelt, mondván, hogy ha ez oly nagy absurdum. akkor Falk Miksa képviselő nr mestere Lucám ugyanazon absurdumba esett, Hanem sokkal fontosabb azon másik szemre­hányás, a melyet nekem tesz, ugyancsak hasonló theoriát r említve, a mely szerinte szintén az én sa­játom. Én pedig azt merem állítani, hogy az az ő sajátja. 0 t. i. eszembe juttat egy dolgot, a melyet fáidalom nagyon is tudok. Azt mondja, hogy mi államadóssági és közügyi járulókot fize­tünk, ós kifejti, hogy miután mi szószegők lenni nem akarunk és nem is akar iít lenni senki, ál­lamadóságokat ős járulékokat pedig fizetni kell­vén, bizonyos az, hogy midőn az illető szer­ződés megköttetett, forint alatt nem lehetett mást érteni, mint osztrák forintot, kénytelenek lennénk bankjegyeinkkel vagy osztrák bankókat vásárolni, vagy legalább a különbözetet kiegyenlíteni. Itt a képviselő ur ismét azon hibába esik, a melyet én nem tudok eléggé kemény szavakkal sújtani, és pedig azért, mert ő ezzel ismét oly fegyvert szol­gáltat az ellenfél kezébe, a melyre az maga soha életében nem gondolt, ós nem is gondolhatott. Hiszen, ha követni akarnám a t képviselő úrral 22

Next

/
Thumbnails
Contents