Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-300

300. országos ülés november 7. 187". 167 öak, kik n bécsi bankkal semmi szin alatt egyezkedni nem akarnak, kik a bekövetkezhető zavaroktól és válságoktól nem tartanak, vagy azok horderejét kicsinyie beesülik. És tenni fogják ezt a legjobb szándékkal, hazafiúi indulat által vezéreltetve, teljesitett kötelességük érzetében. Megfogják szavazni c törvényjavaslatot mindazok, kiknek az a hitük, hogy a valuta helyreállítása nélkül magyar bankot észszerűen felállítani nem lehet, kik politikai és pénzügyi zavarainkat gazdasági válsággal tetézni félnek. És tenni fogják ezek is a legjobb szándékkal, hazafiúi indulat által vezéreltetve, teljesitett kötelességök érzetében. Ajánlom a törvényjavaslat megszavazását. (Elénk helyeslés és tetszés a középen.) Elnök : Á különvélemény előadója fog szólni. Helfy Ignácz : T. ház ! Habár a t. előadó urnák imént hallott beszéde után különösen tekintettel annak befejezésére, nehéz megítélni, hogy mi a rövid és mi a hosszú, mégis bátor vagyok részemről azt az Ígéretet ismételni, hogy midőn házszabályok-adta jogommal ez úttal élni kívánok, tekintettel leszek a háznak ugy is már kimerült türelmére és iparkodni fogok beszédemet a lehető szűk korlátok közé szorítani. Kijelentem egyúttal azt is, hogy daczára azon sok provocatiónak, a melyeknek 10—12 napon át czéltáblája voltain, én lehetőleg mellőzni fogom a kérdésnek személyes oldalát. Tenni fogom azt először azért, mert annyira át vagyok hatva a szőnyegen levő javaslat rendkívüli fontossága és hordereje által, hogy bűnnek tekinteném annak súlyát aprólékos személyes kérdések által bár csak látszólag is csökkenteni. De nem fogom tenni azért sem, mert kérdem a t. háztól, feltéve, hogy ellenfeleimnek sikerült is bebizonyítani, hogy a bankügyről és financz tudományból én semmit sem tudok; és föltéve továbbá, hogy most meg nekem is sikerülni fog bebizonyítani, a mi talán nem is volna nehéz, hogy t. ellenfeleim nálamnál is valamivel kevesebbet tudnak: (Helyeslés a szélső halon) vajon ha mindez be lenne bizonyítva, minő szolgálatokat tettünk a hazának, megoldottuk ez által a kérdést ? Nem. De én tovább megyek, azt mondom, fájdalom nem lehet állítani, hogy önök nem értenek hozzá. Örülnék neki, ha azt mondhatnám, hogy önök nem értenek a dologhoz, mert akkor legalább azt mondhatnám : bocsásd meg uram bűneiket, mert nem tudják mit cselekesznek. De fájdalom önök nagyon jól tudják, hogy mit cseleksznek és hogy mégis cselekszik, ebben áll az önök bűne. (Igaz! a szélső baloldalon.) Rövidre fogom vonhatni észrevételemet azon oknál fogva, inert habár a vita 10—12 napon át foly a túlsó fél részéről, mégis tulajdonképen csak egy beszéd mondatott: Falk Miksa képviselő ur által. Én a magam részéről — és engedje meg t. képviselőtársam őszinteségemet, — midőn beszédét hallottam, az által rendkívül és igen kedvezőtlenül voltam meglepetve. En épen ő tőle a bankügy kérdésében egészen más irányú beszédet vártam volna. Annyira csalatkoztam benne, hogy különösen, midőn első részét beszédének végig hallgattam, azon gondolatra jutottam, hogy talán megtörtént t. képviselőtársammal az, a mi, mint egy humoristikus lapban mondatott, pár évvel ezelőtt Jókay Mór t. képviselőtársunkkal megtörtént. Mindnyájan tudjuk, hogy a most említett t. képviselőtársunknak oly lángoló és tágkörü fantasiája van, hogy neki nem elegendő a regény és költészet tere, hanem átcsap a politikába és ír koronként — fájdalom —- politikai czikkeket is. Megtörtént tehát e képviselőtársunkkal egyszer az, hogy irván egyidejűleg egy regény folytatását a „Hon" tárezája számára és vezérczikket ugyanazon lap élére, a kéziratot eltévesztették a nyomdában és a regényt lenyomatták vezérczikknek. Én magam is azon kísértetbe jöttem, annál inkább, mivel a t. képviselő ur kiszedve, kinyomtatva tartotta maga előtt beszédét, hogy az a „Lloyd" tárezája számára lett szedve, és véletlenül jött az ország házába és később az ország Naplójába. Hanem ez lehet egyéni felfogás, talán impressio. Tény az, hogy valamennyi t. kormánypárti szónok által Falk Miksa t. képviselő ur lett e kérdésben vezérnek elismerve, mindenki az ö érveit variálta ezer meg ezer formában ; inert: wie die Altén brummen, so die Jungen summen. Sőt maga a t. ministerelnök ur beszédében kijelentette, hogy a mi a szakszerűséget illeti, arra nézve egyszerűen utal Falk Miksa képviselő ur beszédére. Ugyanezt tette a t pénzügyminister ur is, daczára annak, hogy ő e téren a szakminister. Kénytelen vagyok tehát Falk képviselő ur beszédét irányul venni és leginkább aszal fogok, habár nem is oly hosszadalmasan foglalkozni, mint ő méltóztatott velem foglalkozni. Fogok azután néhány rövid megjegyzést tenni a t. ministerelnök ur minapi beszédére, s végezetül fogok néhány rövid szót szólani a háznak azon benső helyzetéről, minőnek én azt e perczben látom. A mi Falk képviselő ur beszédét illeti ; csak azt jegyzem még meg, hogy ezen beszéd két részből állott; az egyikben ellenein élezel, másikban az osztrák nemzeti bankot dicsőíti. Mindjárt azzal kezdi, hogy indignatiójának ad kifejezést azért, hogy én különvéleményemben két vádat emeltem az osztrák nemzeti bank ellen ; nevezetesen, hogy a szédelgést előmozdította, és az uzsorát terjesztette az országban. Erre nagy részt már megfeleltek t. barátaim, névszerint Simonyi Ernő kép-