Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-300

166 300. orsiágus ülés moYcmber 7.1877. Mindenekelőtt tagadják állitásom alaposságát, hogy az önálló bankra szükséges tőke elő nem teremthető. De én részemről nem állítottam soha; ellenkezőleg határozottan azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy az erre szükséges tőke, nem köny­nyen ugyan, de bizonyos kedvezmények nyújtása mellett előteremthető. Megengedem, hogy Helfy képviselő urnák bejelentett ajánlata folytán ma ez irányban még sokkal nyugodtabb vagyok, mint mikor először szólottam; (Élénk derültség) habár már csak a szokásos rend kedvéért is — nagyon óhajtottam volna, hogy Helfy képviselő ur aján­latát 10"/ o-es bánatpénz kíséretében nyújtsa be a képviselőháznak. {Elénk derültség.) Tagadják, hogy gazdasági viszonyaink csak­ugyan olyan roszak, mint a minőknek ón állítot­tam, s hogy annyira tehetetlenek volnánk, mint én előadtam. De én ezt szóval sem mondottam. Utaltam államunk pénzügyi viszonyaira, államház­tartásunknak évenkénti deficitjeire, s ezt a képvi­selő urak som tagadják. De utaltam egyúttal Ausz­triára is, hol hasonlók a viszonyok. En ellenkező­leg hitelviszonyaink jellemzése alkalmával ismé­telve kiemeltem, hogy igazságtalanul, méltatlanul ítélnek meg bennünket, hogy gazdasági állapotunk bizonyos tekintetben még jobb. mint a lajthántu­liaké; de hogy ezt künn nem látják. Az ellenzék­nek több t. tagja azonban annyira iparkodott en­gem czáfolni, hogy ezen állitásom megtámadták és helyességét erős érvekkel azt igyekeztek bebi­zonyítani, hogy nem így ál! a dolog, hogy nem igazságtalanul, nem méltatlanul ítélnek meg ben­nünket, hogy a bizalmatlanságot meg is érdemel­jük. S köztük Lichtenstein képviselő ur oly theo­riákkal és érvekkel lépett föl, melyek, ha azokat a képviselőház magáéivá tenné: országunknak min­den igaz ok nélkül évenként sok millió forintjába kerülnének. (Helyeslés a középen.) Tagadják azt, hogy a valuta helyreállítása nélkül bankot fölállítanunk nem lehet: de én azt egy árva szóval sem állítottam. Ellenkezőleg, ha­tározottan azt mondottam, hogy lehet, ha bizo­nyos bekövetkezhető bajoktól nem tartunk. Sőt még azt is mondottam, hogy föl is kell állítanunk, ha tűrhető egyezséget nem köthetünk, s én mind­járt ma — hogy esetleg később uj megtámadá­soknak ne legyek kitéve — kijelentem, hogy az utóbbi esetben az érczalappal fedezett, jegyeit ál­lampapirpéuzre imperative kicserélő bank lenne az, melyet aránylag a legkisebb veszélylyel tarta­nék fölállithatónak, Tagadják azután azt is, hogy az épen most jelzett ilynemű bank felállítása gyakran hitelmeg­szoritásokhoz és válságokhoz vezetne, míg egy egyszerű számítás, ha alaposan történik, — mi­ként épen Széll Kálmán pénzügyminister ur tette — ezt két perez alatt minden szakértő előtt vilá­gossá teszi. Tagadják azt, hogy egy jegyeit állampapír­pénzért föl nem cserélő bank fölállítása esetében disagió fog támadni a magyar bank jegyei és az állampapirpénz között, mert lehetetlennek mond­ják, hogy a bankjegy, mely részben érczalappal, részben váltóval és lombarddal van födözve, ke­vesebb értékkel bírjon, mint az állampapirpénz, melynek alapjául csak az állam hitele szolgál. Elfeledik azonban, hogy ezen fedezet kényszerfor­galom mellett csak állampapirpénz-fedezetet je­lent, mivel a váltóadós állampapirpénzzel fizetheti vissza kölcsönét. Elfeledik, hogy a szóban levő állampapirpénz mindkét állam jótállása alatt áll, ós hogy — a mi a fődolog — mindig a kereslet tárgyát fogja képezni azok részéről, akik Lajthán­tul fizetéseket teljesíteni tartoznak. Ha például ma valaki Nyiregyházán sürgönyt kap, hogy rögtön utazzék el valamely üzlet megkötése végett G-ali­cziába, s ha az illető csak magyar jegyek birto­kában van : nem kell-e állampapirpénzt vennie, s gondolható-e, hogy ezt ágió nélkül fogják neki eladni ? Tagadják azt, hogy ez esetben az osztrák és a, magyar bankjegy között értékkülönbség lesz, mert — ugy szólanak — ha kettő egy a harma­dikkal, egyenlők egymással is. De hisz épen most láttuk, hogy e kettő nem egy a harmadikkal. Nem akarom mindezeket folytatni. Az ellen­zéknek t. tagjai tagadnak, de állításaikat be nem bizonyíthatják. Mi részünkről lehetőségeket és valószínűségeket állítunk: de épen azért, mivel ezek csak lehetőségek és valószínűségek, ezek sem bizonyíthatók be mathematice. Ha erre képes volnék, szivesen folytatnám a küzdelmet; de való­színűségi calculusok a másik félre sohasem hat­nak elég erősen ; mert ha be is bizonyíthatnám ellenfelemnek azt, hogy tiz eset közül kilenczben az fog történni, a mit én hiszek: ő azért, mivel mégis lehet egy eset, midőn nem az fog történni, ebben individualitásánál fogva megnyugvást talál­hat. (Tetszés a középen.) Nézeteink és meggyőződésünk eszerint elté­rők maradtak, a mint voltak a vita kezdetén. De bármennyire legyenek is eltérők nézeteink és meg­győződésünk : legyünk egyek egy pontban, s óva­kodjunk egytől. (Halljuk!) Legyünk egyek az egymásiránti kölcsönös tiszteletben, egymás indo­kainak és meggyőződésének r kölcsönös becsülésé­ben. (Helyeslés a középen.) Óvakodjunk egytől: a kölcsönös gyanusitgatásoktól. Sok ellenségtől kör­nyezve ezen nemzet nem elég erős arra, hogy ezen egységet nélkülözhetné. Ezen egység több erőt ad e nemzetnek, mint bármely önálló bank, ellenben ez egység hiánya, a meghasonlás több kárt okoz hazánknak, mint a legrosszabb kö­zös bank. Elfogják vetni e törvényjavaslatot mindazok, kik minden körülménvek közt önálló bankot akar-

Next

/
Thumbnails
Contents