Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-300

300. országos ülés noTember 7.1877. 165 Ezen hitet nem ma vallom; vallottam 1869ben, midőn az ügy e házban megindittatott, vallottam 1875-ben. választóim előtt 1869. november H-ik napján, tehát 8 év előtt tartott beszédemben, melynek egy-egy mondatát Kaas Ivor t. barátom tegnap idézte, a következőket mondottam: A jegybank kérdését illetőleg örömömet fejezem ki azon higgadtaiig, azon józan gondolkodási mód felett, mely itt e kérdésben nyilvánult. Örömömet a felett, hogy e házban senki sem akarja e kérdést praecipitálni s átalános az egyetértés arra nézve, hogy e kérdést józanon, higgadtan, lassan,, illő tekintettel a fenálló viszonyokra, tekintettel az átalános hitelre, a valuta kérdésére, szóval valamennyi fontos tényezőre, kell elintézni. Kifejtettem ezután hosszasan, hogy minő káros az a bizonytalanság, melyben a nemzeti bankkal szemben vagyunk, és így folytattam: „Eddigelé a viszony megállapítva nincs, ezt a pénzügyminister ur sem fogja tagadhatni; s e viszonyt szilárdul megállapittatni tagadhatatlanul kívánja iparunk, kereskedelmünk, nemzetgazdaságunk. Ez tehát az egész kérdésnek, nézetem szerint, fösulya. A jegybank kérdése elnapolható, s annyi viszonytól és tényezőtől függ, —- melyeknek nehézségeit most e perczben nem birnók leküzdeni — függ nevezetesen a valuta roppant nehézségű kérdésétől." Választóim előtt 1875-ben, a fusió létrejötte után, midőn az országban mindenütt az önálló bankot előtérbe tolták, a legnagyobb óvatossággal következőleg nyilatkoztam : „Ohajtandónak tartom, hogy a tárgyalások első sorban az osztrák nemzeti bankkal indíttassanak meg. Itt választóim részéről „Helyeslés" volt. (Élénk derültség.) így folytattam: „megengedhetőnek vélem, hogy a valuta egységének fentartása érdekében a legnagyobb mérvű kedvezmények adassanak. Itt ismét „helyeslés" volt. (Derültség.) Beszédemnek ezen részét így végeztem: „de arról, hogy a magyar bank önállósága és függetlensége hitelintézeti üzlete tekintetében biztosittassék, semmi szín alatt és semmi körülmények közt le nem mondhatunk, (Élénk helyeslés a baloldalon,) s ha e czélt a nemzeti bankkal szemben el nem érhetjük : más irányban kell, még áldozatok árán is, a kérdés megoldását megkísérteni. Ez utóbbit csak azért idéztem, hogy Ráth Károly t. képviselő urat, aki oly érzékeny részvétet tanúsít minden egyes képviselőnek választói val szemben való viszonya iránt és a ki e részvétre engem is méltatott, ^személyemre nézve lehetőleg megnyugtassam. (Élénk derültség) 'Ráth Károly: Tovább! Tovább! Wahrmann Mór: Nincs tovább. (Nagy derültség.) De tisztában lehetnek magukkal azok is, kik azon nézetet vallják, hogy az osztrák nemzeti bankkal, a bécsi banlikőrökkel semmi szín alatt és semmi körülmények közt egyezkedni nem szabad. Részemről mindenkinek meggyőződését tisztelem és a legnagyobb tisztelettel vagyok azon képviselő urak iránt, kik — úgymint ezt Irányi Dániel t. képviselő ur tette — meggyőződésüknek minden félremagyarázást kizáró kifejezést adnak és ezen tiszteletemből nem von le semmit azon körülmény, hogy Irányi Dániel t. képviselő ur ebbeli álláspontját általam nem helyeselt nézetekkel indokolta. Mindkettőre nézve csak másodrendű kérdés lehet az : vajon az önálló bank kisebb vagy nagyobb nehézséggel állitható-e fel; vajon a felállítandó bank az ország hiteligényeinek meg fog-e felelhetni: vajon jegyei disagióval fognak-e birni vagy sem, disagióval szemben az állampapírokkal és disagióval szemben az osztrák bank jegyeivel. Azokra, kik semmi szin alatt nem akarnak egyezkedni : e körülmények hatással nem lehetnek; azok, kik a valuta egysége érdekében első vonalban az osztrák nemzeti bankkal vélik szükségesnek az egyezkedést, mindezen bajokról előzetesen is meg voltak győződve. De másodrendű ezen kérdés még azokra nézve is, kik itt e házban kijelentették, hogy ők ezen bajokkal, a bekövetkezhető rázkódtatásokkai és válságokkal mitsem törődnek, akik ebben egymást túllicitálták, az egyik azt mondván, hogy őt nem bántja, ha egynéhány kereskedő tönkre megy, mig a másik már azt sem vette semmibe, ha minden kereskedő, s ezekkel valószínűleg iparosok és gyárosok is elpusztulnak. Minthogy ezen t. képviselő urak ebbeli nézetük nyilvánításakor a közvéleményre, illetőleg választóikra hivatkoztak : talán lesznek oly szivesek és megengedik nekem, hogy már csak ezen szempontnál fogva sem lehetek velük egy nézetben, mert az ón választóimra nézve nem közönyös az, ha az országban a kereskedők, iparosok és gyárosok megbuknak. (Elénk derültség.) Hátramaradnak tehát mindazok, kik a gazdasági válságoknak nagy horderejét fölfogják ugyan, de akik e kérdésben elfogultak és egyoldalúak, akik lelkiismeretük megnyugtatására tagadják ezen bajok bekövetkezhetését és megingatott bátorságuk felélesztésére mindazt, amit a bizottság többségének jelentése ez irányban valószínűleg bekövetkezhetőnek állit, rémképnek, visszarettentési kísérletnek mondják. Ezek mindazon érveket, amelyeket a bizottság többsége ez irányban fölhoz, tagadják. s nemcsak azt vonják kétségbe, amit erre nézve a bizottság jelentése vagy előadója állit, hanem még azt is, amit nem állítottak soha, s épen ez utóbbit a legnagyobb erővel, ügyességgel, és sikerrel.