Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-300

] u 800. országos ülés november 7, 1877. És higyje el Ráth képviselő ur, hogy választóimnak nagy része ezeket a viszonyokat magát is ismeri és válaszomat helyeselni fogja. Egyátalában nálunk a jegybankokról, azok természetéről és hivatásáról igen téves nézetek uralkodnak. A jegybanknak sokkal nagyobb hatalmat tulajdonítanak, mint a milyennel valóban bir és sokkal nagyobb hatást várnak tőle, mint a milyet gyakorolni képes. A jegybank nem arra van hivatva, hogy az ország összes hiteligényeit kielégítse; czélja csak az, hogy a hitelszükséglet és az, ezen szükséglet kielégítésére felhasználható tőkének egymáshoz való viszonyát ós arányát szabályozza, rendszeresítse és biztosítsa. A jegybank nem képez pénzforrást, hanem pénzreservoirt. Ha a jegybank arra volna hivatva, hogy az ország minden hitelszükségletét kielégítse — nem szólva arról, hogy ily nagy tőkével és szabadalmakkal ellátott bankáiig képzelhető. — ezen bank a gazdasági viszonyoknak napról-napra növekvő fejlődésével önmaga is napról-napra nagyobb mérveket öltene: holott pedig ennek éppen ellenkezőjét tapasztalhatjuk. A legnagyobb nemzeti bankoknál, daczára országaik kereskedése, ipara és forgalma óriási fejlődésének gyakran évtizedeken át b'zonyos stabilitás észlelhető. Szemben egyes culturállarnoknak gazdasági helyzetével, azon összegek, melyek jegybankjaik által váltók leszámítolásába és kölcsönüzletbc fektetvék, csak alárendelt jelentőséggel birnak. Az angol bank utolsó kimutatása szerint 185 milliót, a német birodalmi bank 221 milliót, a íranezia bank, — mely pedig oly országban működik, ahol az ipar oly óriásiiag fejlődött és ahol a népesség sajátságos természeténél és hajlamánál fogva a lombardüzlet sokkal kifejlettebb, mint másutt — csak 240 millió frtot helyezett el mindkét üzletben. Az alapszabályok jelen tervezete a mai érczpénzkészlet mellett az osztrák-magyar banknak lehetővé teszi azt, hogy ezen czélokra körülbelül 260 milliót fordíthasson. Az érintettem stabilitás onnan ered, hogy a gazdasági viszonyok fejlődése, mely uj vállalatokat és uj hitelszükségletüket teremt, egyúttal uj tőkéket és uj intézményeket is teremt ezen hitelszükségletek kieiégiíésére. Gazdasági fejlődés idején a külkereskedelem növekszik, a létező nagy iparnak fényes eredményei következtében uj gyárak állíttatnak, a meglevők bővíttetnek, a növekedő forgalom következtében uj vasutak épülnek, folyók szabályoztatnak, a mezőgazdaság belterjesebben űzetik; de keletkeznek egyszersmind uj takarékpénztárak, uj hitelintézetek, uj letéti bankok és tökélyesbittetnek mindazon állami és magánintézmények, melyek a forgalmat gyorsítják és ennélfogva a forgalmi eszközök szükségét apasztják. A gazdasági reactio idejében tönkre mennek nemcsak takarókpénztárak és hitelintézetek, a hitelnek nyújtói, hanem egyszersmind gyárak, kereskedelmi házak és vállalatok, a hitelnek igénybevevői. A jegybank feladata, hogy e viszonyokra szabályozókig hasson. A jó bankpolitika a hiányzó, a csüggedő vállalkozási szellemet az erre alkalmatos időben ébreszti és bátorítja; míg más időkben a tulcsapót rendes medrébe visszaszorítja; a magántőke túlságos követeléseit szemben a hitelkeresőkkel, lehetetlenné teszi; de éppen ezen tőkét, vagy azon intézeteket, melyek ezen tőke kezelésével megbizvák, működésükben elősegíti. Szükséges azonban, hogy ezen bankpolitika hasonlóirányu kormány- és gazdasági politikával karöltve járjon és éppen ezen eszmének kifolyása az általunk benyújtott határozati javaslat, mely a mondottaknál fogva Ohorin Ferencz t. képviselő úrra nézve nem lesz többé megfejthetien talány. Kormány és törvényhozás e téren sokat tehetnek. A giróüzlet fejlesztése, a check-sysíemának meghonosítása, nagyobb takarékpénztári hálózatnak teremtése, szervezése és egészséges alapokra fektetése ; hitelbankok támogatása, esetleg még kedvezmények utján is, és — kedvezőbb viszonyok beálltával — a már törvénybe igtatott leszámítoló bank létrehozatala; az állami pénztáraknak észszerűbb kezelése, és készleteiknek mindennap történő gyors elhelyezése hitelintézeteknél; a vasutaknak ily irányú utasításokkal való ellátása: mindmegannyi intézkedések, melyek a jegybankot domináló és monopolisáló helyzetéből kiforgathatják és az általa nyújtandó dotatió elégtelenségét kevésbé érezhetővé teszik Ilyen czélok elérésére erélylyel és szív-ósággal kell törekedni. Aki a mondottakat fígyelemmel kisérte és objective megbírálja, annak azon meggyőződésre keli jutnia, hogy a tervezett osztrák-magyar bank, habár vágyainkat nem elégíti is ki, aspiratiónkat nem teljesíti is, nem mondható olyan intézetnek, melynek felállítása folytán hazánk a legközelebbi 10 esztendőben — mint itt hallottuk — pusztulásnak fog indulni, gyarmattá fog sülyedui. tönkre fog menni. A tervezett bank, hibái és gyengéi mellett, a jelenlegi helyzettel szemben javulást jelent és olyan modus vivendit teremt, melylyel ki lehet békülni. Tisztában lehetnek tehát magukkal mindazok, kik ugy, mint magam is, azon álláspontot foglalták el már évek előtt és foglalják el ma is, hogy első vonalban egyezség kísértendő meg az osztrák nemzeti bankkal, hogy a valuta egysége nemzetgazdasági szempontból oly nagy fontossággal és borderével bir, hogy fenntartása kedveért még áldozatokat is kell hoznunk és hogy a kérdésnek másmódu megoldását áldozatok ós bajok mellett csak akkor szabad keresnünk, ha az osztrák nemzeti bankkal tűrhető egyezményt nem vagyunk képesek kötni.