Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-300
:j«0, (M-.ídgos Uléf teendőkkel, a melyek a banknak szorosabban vett hitelüzletébez tartoznak és ki vannak zárva mindazon agendáktól, a melyek a jegykibocsátással ós a bankpolitikával összeköttetésben állanak. De t. ház, közös banknál elvi és teorcthikus szempontból másként alig is történhetik ez; gyakorlatilag pedig az olyan közös banknál, a mely Magyarországszámára fix dotatiót szab meg, másként ki sem vihető. Engedje meg a t. ház, hogy ezt példákkal világosítsam meg. (Halljuk]) A bankpolitikához tartoznak főleg a kamatláb fixirozása. a leszámítolási és a lombard üzletre szánt, összegek arányának meghatározása, a loinbardirozható papirok megállapítása, az adandó előlegek inertekének megszabása és az átalános tartalékok gondos tekintetbevétele. Tegyük fel azt az esetet, hogy mindezen teendők az igazgatóságokra bízatnának és Magyarország hitelszükségletének kielégítésére 50 millió szabatnék meg; mert hisz arra nézve, hogy ily íix kötelezett dotatiótól eladjunk. tudtommal senki sem nyilatkozott sem e házban sem az országban; tegyük fel továbbá, hogy a két igazgatóság, a bécsi és a budapesti, különbözőleg jár el: a becsi igazgatóság például a kamatlábat 5 0 /„-ban, a budapesti négyben állapítja meg: mind a külföld, mind a lajtántuli tartományok ez esetben nem Bécsbe, vagy az osztrák bankpiaezokra fogják küldeni váltóikat leszámítolás végett, hanem okvetetlenül Budapestre, vagy más magyarországi bankpiaezra és azon 50 millió, a mely Magyarország hiteligényeinek kielégítésére volt szánva, rövid idő alatt idegenek által fog felemésztetni. A t. háznak a banküzletben nem jártas tagjai erre azt fogják mondani, hogy ezt az igazgatóság nem fogja tűrni, az ily visszaélés ellen fel fog lépni, minden idegen váltót vissza fog utasítani és csak magyar eredetűt fog leszámítolni. De a kik az üzletvilágnak minden mozzanatait ismerik, azok tudják, hogy ennek kikerülésére nincs mód, és hogy a hitelformáknak dus változata, a váltóüzletnek annyira kifejlődött mai viszonyai a retorsiónak minden ilynemű kísérletét lehetetlenné teszik. Az úgynevezett arbitrage, a mely ^///,,-nyi haszon elérése végett a világ minden bank és börze piíiczát erős kezükkel, vas hálózattal fogja körül: egyenlő valuta mellett okvetetlenül ki fogja zsákmányolni két különböző bankpiaeznak kamatkülönbségét. Éppen ez történnék, ha például a pesti igazgatóság bizonyos értékpapírokra kölcsönöket adna, a melyeket a bécsi igazgatóság kölcsönüzletéből kizár ; vagy ha itt az határoztatnók, hogy ugyanazon értékpapírokra nagyobb előleget adnak, mint Lajtán tul. Mindig ott fognak a kölcsönök még a másik állam lakói által is igénybe vétetni, a hol a feltételek kedvezőbbek, és így kijátszatnék a fix dotatiónak azon egyedüli czélja, hogy a másik KÉPV. H. NAPLÓ 1875-73. XÍ T I. KÖTET. november 7,1877. 161 állam hiteligényeinek érdekében föl ne használtathassák. Mindegyik főintézet dotatióját csak ugy védelmezheti meg, ha a másiknak feltételeit elfogadja, vagy más szavakkal: a conternplált szervezet az egyöntetű közös bankpolitikát gyakorlatilag is elkerülhetetlenné teszi. Fölösleges kicsinyes és sértő megszorítás — nem tagadom — a főtanácsnak veto-joga a kinevezett birálókra nézve; de ez — higyjék el az urak — gyakorlati jelentőséggel nem igen bir. Nem fogja a főtanács •— a, mint ezt — nem tudom — melyik szónok oly szépen kifejezte — az igazgatóságok által kinevezett bírálókat kidobni, s nem fogja valaki ellen veto-jogát politikai okokból gyakorolni. E jogot csak olyan valaki ellen gyakorolhatná, a kinek üzleti praxisa bizonyos szigorúbb fogalmak szerint kifogásolható; az ilyen egyént azonban az igazgatóságok maguk sem fogják megválasztani és én azt merném jósolni, hogy a jelen törvényjavaslat elfogadása esetében is a főtanács ezen jogával a legközelebbi 10 esztendőben alig fog élni. Áttérek most a dotatió kérdésére, a melylyel az ellenzéki szónokok nagy része igen behatóan foglalkozott, s a melynek elégtelensége az egyezmény elvetésére irányuló törekvések főérveként adatott elő. A bankügyi bizottság többsége maga is kiemelte az összeg elégtelenségét és Chorin és Lichténstein é- Helfy képviselő urak a legjobban tudják, hogy én részemről a bizottság tárgyalásai alkalmával mily súlyt fektettem az egyezménynek ezen gyöngéjére. Engem azonban itelemben bizonyos magasabb szempontok vezettek. Nem mondtam én az 50 millió forintot túlságosan kicsinek tekintettel a tényleges viszonyokra és nem mondtam ilyenek összehasonlítva ezt az eddigi állapottal, hanem tekintettel azon meszebbre eső politikai, gazdasági ós pénzügyi czélokra, a melyeket bankügyünk rendezése alkalmával elérni vágytam volna. Magyarországnak igen jelentékeny része: a dunántúli megyék, Felső-Magyarország, a társországok, Erdélynek szászvidékei, hitelösszeköttetéseiket nem keresték és nem találták Budapesten, hanem Bécsben. A külföld ínég ma sem ismeri el Budapestet, nemzetközi börze vagy bankpiaeznak. Ezt részben, az osztrák nemzeti bank évtizedeken keresztül folytatott bankpolitikája okozta ugyan, de nagy részben Magyarországnak politikai, topográfiai, etnográfiai viszonyai hozták magukkal és nem utolsó sorban kereskedelmi és pénzügyi köreink indifferentismusa, erónytelensége, rövidlátása és eléggé ki nem fejtett rugékonysága voltak ezen ferde helyzetnek okozói. Ezen hitelösszeköttetéseket Bécsből Budapestre terelni, Budapestet nemzetközi tekintélyes pénzes váltópiaezczá átalakítani: ez olv feladat, mely21
