Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-300
162 300. országos ülés november 7. 1877. nek sikeres megoldása, politikai és pénzügyi nagy hord erővel bir. Hogy ezen feladatot megoldhassuk, bővebb és gazdagabb dotatiót óhajtottam volna; nem mint ha valamely jegybank gazdagon ellátott pénztára önmagában véve elég lenne arra. hogy e ezél elérethessék; szükséges erre sok más intézmény, intézkedés, törekvés ós szellemi buzgóság: de a kielégítő pénzösszegekkel mindenkor rendelkezhető pénzintézet, a mellőzhetetlen előfeltétel. Ha azonban ezt nem tekintjük, és csak a tényleges viszonyokat és rendszeres fejlődésüket tartjuk szemünk előtt : a dotatió elégtelen volta, — rendes időkről szólva, — oly nagy aggodalmakat nem kelthet bennünk, mint a minők itt nyilvánultak. Ezen aggodalmak ugyanis két főérvelésen alapultak : Az egyik az, hogy Magyarországon, főleg Budapesten, — mivel az itteni többi fiókok vajmi kevés jelentőséggel birtak, — 1866-tól 1876-ig annyira fejlődlek a viszonyok, hogy a váltóleszámitolási dotátiók, melyek 1866-ban 6 millió 880 ezer irtot tettek, 1875 végén 41 millió 95,000 forintra rúgtak; a kölesönüzletbeli dotátiók, ugyanazon időben 2 millió 500.000 forintról, 9 millió 200,000 írtra, és igv az összes dotátiók 9 millió 330,000 írtról, 50 millió 295,000 írtra emelkedtek ; tehát majdnem megötszörösödtek. Miként lehet, — azt kérdik — a legközelebbi 10 évre, a változatlan 50 milliót elégségesnek tekinteni ? A második érvelés az, hogy ha 50 millióval most dotálhatok a főváros és fiókjai: miként fogjuk az évek sorában felállitaudó 10 uj fiókot a szükséges dotatióval ellátni? Ezen nehezen inegezáfolhatóknak látszó érvek daczára az aggodalmak mégis nagyon túlzottak és azon mérvükben, mint itt állíttatott, még csak megközelítőleg sem indokoltak. Ha a dotátiók Magyarországon 1865-től 1875-ig 9 millió 330.000 írtról 50 millió 295.000 frtra emelkedtek : ez nem rszon körülménynek tulajdonitható, mintha a viszonyok hazánkban ennek megfelelő arányban változtak, a kereskedelem ilyen nagy mérvben emelkedett ós a forgalom ilyen rendkívüli lendületet vett volna. Hiszen, ha csakugyan ilyen nagy lenne a fejlődés: ez hatalmasan megczáfolná mindazokat, kik 1867. óta, a közösvámterület folytán, mindenütt csak hanyatlást és forgalomapadást észlelnek. Tulajdonitható ez főleg a nemzeti bank megváltozott politikájának. Az osztrák nemzeti bank a 40-es, 50-es években és a 60-as évek közepéig, szóval az uj aera beköszöntéséig, — miként Ráth Károly képviselő ur egy, o házban általam 1869-ben mondott beszédre hivatkozott, — sem magyar, sem osztrák bank nem volt, hanem volt bécsi bank, mely a monarchia minden országát ós tartományát Bécs adózójává és adóssává tette. A bank, a politikai események pressiója folytán politikáját megváltoztatta, és Bécs monopóliumát megtörvén, üzletének egy részét székhelyéről a tartományokba ós kiválólag Magyarországba vitte át, ugy, hogy a bécsi főintézet váltótárczája és kölcsönüzlete 3 865-től 1875-ig nemcsak nem növekedett, miként azt az ezen évtizedben, főleg Bécsben észlelt óriási gazdasági fejlődés folytán fel lehetett volna tenni, hanem rendkívüli nagy mértékben csökkent. 1865. végén a bank bécsi intézeténél 84 millió frt leszámítolt váltó és 36 millió írt lombard volt, összesen 120 millió. 1875. végén csak 51 millió frt váltó és 13 millió frt lombard volt ott, tehát összesen 64 millió frt, s így majdnem felére olvadott le. Mig 1865-ben a Bécsben történt leszámítolások, az összes leszámítolásoknak 81 és I / 2 0 / 0-t tették, és a Magyarországon eszközölt leszámitolások, az összes leszámitolásoknak csak 5'7,,-t: 1875-ben az összes leszámítolásoknak csak 45%-e esik Bécsre és körülbelül 227,,-e Magyarországra. Nem emelkedtek ezen évtizedben Magyarország hitelszükségletei ily rendkívüli mérvben ; de más helyen elégittetnek ki a bank által ma, ós más helyen elégíttettek ki a bank által akkor. A bank és a váltóüzlet figyelmes észlelője észrevehette napról-napra azon változásokat, melyek ezen a téren mutatkoztak. A 40 es ós 50-es években ós a öO-as évek első felében a nemzeti bank fiókokat vagy egyátaíában nem ismert, vagy csak igen szerény mértékben ismert, és a létezőket csak igen csekély dotatióval látta el. Bécsben magában akkor csak az úgynevezett egyenes váltók fogadtattak el, azaz oly váltók, melyeknek elfogadói bécsi czégek voltak; a telepitvényezett váltó, azon váltó, a melynek elfogadója nem Bécsben lakott, hanem csak ottani házat jelölt ki, melynél a fizetés felvehető : a bécsi bankintézetnél elhelyezésre nem talált. Ennek következménye az volt, hogy Magyarországon mindenki, a ki hitelre szorult, s a ki azt a bécsi banknál akarta felvenni, ezt csak ugy érhette el, hogy bécsi bankárt kellett keresnie, ki az általa kibocsátott váltót, provisio fizetése mellett, elfogadta Ezen váltót azután olcsóbban adhatta el, minthogy a ki tőle megvette, a banknál, a bankkamatláb fizetése mellett, leszárnitoltathatta. Ezen úgynevezett „elfogadványi hitel íc-nek nyújtása ennélfogva Bécsben nagy kiterjedésű üzletágat képezett, mely dus jövedelmet hozott, főleg azoknak, kik a bank igazgatóságával intimebb viszonyban voltak. Egyes
