Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-300

158 3(M>. országos ülés november 7. 1877. nősen a többség előadója Wahrmann, altban vetélkednek egymással, hogy minél d'.'sparatusabb sziliben fessék az ország pénzügyi helyzetét, csakhogy bebizonyíthassák, hogy az önálló bank felállítása lehetetlen: addig előáll a t pénzügyminister a maga exposéjában azzal, hogy az ország pénzügyi mérlege az utolsó két évben javult, bevételei nagyobbak, vagyonosodása emelkedő félben van. Én, t, ház, azon kérdésre, melyet Lukács Eéla nr ezen érvelését befejezőleg hozzám intézett, igen egyszerűen felelek. Azt mondja ugyanis. milyen ellentétes eljárás az, melyiknek van hát igazsága? En ebben elleniétet nem látok. Azt hiszem, igazságunk van mindkettőnknek abban. A képviselő elég ügyesen de kissé erőltetve oly dolgokat igyekezett ellentétbe hozni, a, melyek teljesen megférnek egymással. Midőn én azt mondom, hogy az utolsó két évben, habár nem oly nagy mérvben, amint kívánnám, de lassankint, de határozottan előbbre vittük és javítottuk az államháztartás állapotait: ebből még az épen nem következik, hogy most, már oly állapotban van közgazdaságunk, hogy elég erővel bír kiállani minden rázkodtatást, minden zavart,, minden veszélyt; sőt ellenkezőleg azon javulás, melyet én bemutatni szerenesés voltam, már maga, is óvá int bennünket attól, hogy ne koezkáztassuk a még csak megindult javulást, hanem kímélettel járjunk el vele szemben minden irányban és ne tegyünk koczkáztatott kísérletet a bankügy terén, ne tegyük meg az önök által tanácsolt ugrást a sötétbe, mert épen az organismus, mely betegségéből csak alig épült föl, igényli a legnagyobb kíméletet és nem tűri meg a koezkázlatási. (Elénk helyeslés a. középen. ) Azt mondják, és arra, figyelmeztetnek bennünket, és figyelmeztetik specialiter a többség előadóját, hogy nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi érdekek védelme is kötelesség. Én t. barátom az előadó beszédében ezzel ellenkező dolgot nem hallottam, sőt az ő plaidoirjének súlypontja abban állott, hogy azon kímélet, melyekkel az anyagi érdekek irányában tartozunk, akiíép, hogy azokat megrázkódtatni, megzavarni ne engedjük, vezettek bennünket azon ösvényre, melyen ezen bankjavaslat jár. Én megfordítom a dolgot és azt mondom, hogy mi, kik nem a közjogi helyzet szempontjából, nem a politikai tekintetekből tekintjük ezen kérdést, hanem következtetve ezen jellegéből, mint tisztán anyagit és közgazdaságit vesszük szemügyre, vagyunk azok, kik ezen érdekeket védelmezzük, kik ezeknek támogatására kelünk : mert nem teszszük ki ezeket azon megpróbáltatásnak, melyeket azoknak az ellenkező nézetüek javaslatai szerint ki kellene állani, mi, a kik nem engedjük át amaz érdekekeit a zavaroknak és megzárkodtaszemüvegen, nem becsnehézségeit fásoknak, mi vagyunk azok, kik ezeket valóban oltalmazzuk (iLlénk helyeslés a középen.) Es higye el Bánhidy Béla t. barátom és képviselőtársam, ki ezen többségnek, e pártnak és kormányának eljárását a kishitűség politikájának nevezte, hogy azon politika — és ez a mi politikánk, — mely nem nézi kicsinyítő mérli és nem kicsinyíti a helyze egyfelől , másfelől értékén tul nem becsüli a rendelkezésre álló eszközök erejét s nem tekinti azokat nagyító üvegen ; azon politika mely nemcsak az esetleges előnyöket látja, hanem azon előnyök túlzott értékét a valódi mértékre szállítva azok koczkázatának nagy áráról sem felejtkezik meg és mely minden árát is latra vetve, legjobb meggyőződése szerint azt mondja, hogy választom a talán kevésbé tökéletes, nem rózsás de biztosabb utat: ez a politika nem a kishitűség, hanem az igen gyakran önlemondással járó önmérséklésnek politikája, mely a gondozására bízott érdekeket ép azért nem meri koczkáztatni, mert nagyonnagyon félti azokat. Hogy e politika nem nyer el mindent, az igaz. Ez el is szakaszt néha egyetmást a merész politika fantasiája által élénk rajzolt előnyökből, de a bajoktól megóvni és bekövetkezhető complicatiók következménye elől megvédeni csak e politika képes, és azt hiszem t. ház, hogy ^helyzetünkben e politika tanácsos és kívánatos. (Elénk helyeslés a középen.) Ha a t. képviselő urak önök magok sem tagadják, és a két különvéleményből számtalan tételek olvashatnék fel. melyekből ezen aggodalmak keresztül csillámlanak, hogy lehetnek bajok, hogy keletkeznek nehézségek, melyek az önálló bank felállításával járnak, csak azt mondják, hogy kicsinyek és leküzdhetők lesznek : ne vegyék rósz néven és találják természetesnek, hogy mi, a kiket ezen nehéz idők mint többséget és kormányt e helyre hoztak, a szigornak egész más mértékével vizsgáljuk azon aggodalmakat és nehézségeket, mint önök és engedjék meg nekünk, a kiknek döntőszavából függ az, hogy mily helyzetet fognak teremteni ezen országban, az óvatosságnak egész más fokozatával nyúljanak azokhoz, mint önök, (Helyeslés a középen.) mert a felelősségnek is egészen más neme sulvosodik ezen oldalra, mint az önökére, a melynek a bírálat hálásabb és mindenesetre könnyebb feladata jutott osztályrészül. (Elérik helyeslés a középen^) Ha önök azt mondják : hát arra való vagyunk-e, hogy az ország közkívánatait ne teljesítsük, hogy megfosztjuk az országot ezen közkívánatának érvényesülésétől. Erre én a magam részéről egyszerűen azt felelem: igenis, ha a mi lelkiismeretes meggyőződésünk nekünk azt mondja, hogy mi jobban és igazabban fogjuk az ország érdekeit az által szolgálni, ha a pillanatnyi közkívánatoknak ellenére döntjük is el e kérdést, mi igen is a kötelességek összeütközé-