Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-300

300. ország-ns ülés november 7.1877157 menyekkel jár ezen irányban, amelyeknek bizonyos mértékig nem deferálni lehetetlen, A vezetés egy öntetüségének, folytonosságának biztotositása másfelől igényli, hogy ezen főtanács joga és hatásköre olyan legyen, mely a közös organismust minden körülmények között funetio képessé tegye, mert oly bankra, mely nem functioképes, és mely csak zavarokat előidézni alkalmas. gondolni senkisem fog. A részleteknél majd kimerítőbben szólhatunk erről, ha ott a kérdést érdemileg fogjuk megbírálni. Én csak azt akartam megemlíteni, hogy vannak tekintetek, a melyek megkövetelik a főtanács széles jogainak decretálását. Egy főtámadás, a mely a túlsó oldal részéről emeltetett, az, hogy azon 50 millió forint, mely a budapesti igazgatóság rendelkezésére bocsáttatik, a magyarországi hitel kielégítésére nem elégséges. En beismerem t. ház, és ez nem titok, hogy én magam is nagyobb összeget kívántam biztosítani a budapesti igazgatóság rendelkezésére; de ha arról van szó, hogy megállapitassék egy olyan összeg, a melyet semmi körülmények között nem lehet a monarchia másik felének forgalmába átvinni: akkor t. ház lehet-e egy óriási arányokkal meghaladó módon nagyobb összeget decretálni, mint azt, a mely körüíbelöl a tényleges tapasztalatok szerint az ország tényleges hitelszükségletének kielégítésére elégségesnek mutatkozott, ha nem is egészen, de nagyjában s különösen a mai viszonyok között, mint ezt senki sem tagadja. — lehet e akkor, mikor körüíbelöl 35 millió volt a tényleges szükséglet átlagosan és a bankacta felfüggesztésének idejében maximális összegnek igénybe vétetett 5 millió írttal kevesebb, mint ezen 50 millió, azt mondani, hogy ezen 50 millió forint oly összeg, mely absolute semmi körülmények között nem fog megfelelni a hitel szükségletnek? Különbség van a dotatió és a tényleg felhasznált összeg között. Ez áll, de engedelmet kérek és ezt kifejtettem annak idején t. barátaim ellenében is, kik a bizottságban az ellenzéket képviselték, engedelmet kérek, ez nem is olyan dotatió, a melylyel már az apai vagy anyai részünk van kiadva, a melynél több akkor sem fog a magyarországi hitelszükségletekre fordíttatni, ha tényleges szükségletek által lesz igazolva egy oly dotatió, a mely nem maximális és mely nem bizonytalan időre van adva, hanem bír a minimum természetével, vissza nem vonható és ha többre lesz reális és valódi szükség, ez és a rendelkezésre álló eszközök mérvéig emeltetni fog és ez nagy különbség a mai és a jövő állapot között. Addig;, miií ma az 50 millió dotatió. mely CD ' o " azonban nem használtatott fel még a bankacta felfüggesztésének idejében sem egészen, a miga mai dotatió ugy van adva, hogy visszavonható és megszorítható, hogy az minden órában vissza vehető, hogy abban bizonyos olyan speciális hitelek vannak benne, melyeket mint rendkívüli hiteleket a bank mindig csak időről-időre szavaz meg éspedig, a mint mondatott súlyos garantiák mellett: addig a jövő 50 millió forint ugy bocsáttatik a magyar hitel rendelkezésére, hogy abból egy fillért elvenni nem szabad, és olyképen biztosíttatik, hogy a mint az egyességnek 4. §-ais megmondja, nagyobb hitel szükség esetében a bank főtanácsa annyit fog megadni, — és az egyezmény nem azt mondja „adhat" hanem ..adni fog" — a mennyi ezen hitel kielégítésére szükségesnek bizonyul. Az nem kegyelem-dolga lesz, ez nem oly dolog lesz. melyért esdekelni kell, hanem oly dotatió lesz. melyet a bankegyesség 4. §-a alapján a főtanács mihelyest a tényleges és reális hitelszükséglet bebizonyiftatik: megadni fog: mert az egyezmény értelmében megadnia kell. (Közbeszólások hal felöl : De nem fogja elismerni!) Hogy pedig ezen szükség elismertessék, erre ott vannak a magyar tanáesoi sok (Halljuk!) és szeretném én azon állapotot látni. • hogy az országgyűlés tanácskozásai mellett, a ; nyilvános sajtó mellett a közvéleménynek száz | módon való nyilvánulása mellett, azon emberek, kik ott képviselni fogjak az ország érdekét, a magyar érdekeket, ne bírjanak elég erővel kieszközölni maguknak a kellő hatáskört, az nem képzelhető (Zajos ellenmondás a bal- és szélső halj elöl.) feltéve azt, hogy azon követelések realisok és valóságosak : ha pedig nem reális és nem valóságos, akkor nem is szabad kieszközölni, mert akkor beteges mesterkélt módon fejleszthetnék a hitelt, mit termi nem szükséges, de nem is szabad. És ott van azon banktársulatnak magának igen egyszerű oka ezt megtenni, és ez a maga, reális érdeke, mert hiszen nem érdeke az. hogy a bankreservben feküdjenek bankjegyei, hanem érdeke az, hogy azok felhasználtassanak. Ha tehát akkor, midőn neki kötelességévé teszi a bankegyezmény egy §-a, hogy „a reális szükséglet előadta következtében" a dotatiót emelje és ezt valódi hitelszükséglet esetében az ő saját legteljesebb érdeke is követeli: lehet-e akkor állítani, p hogy ez soha sem fog történni. En azonban t. ház. nem akarom ezt a themát most tovább folytatni, mert hiszen ennek bővebb méltatására alkalom lesz a részleteknél, a bankegyezmény illető pontjánál lesz alkalmunk ezen dolgoknok sokkal kimerítőbb megbirálására, mint az most az általános vita folyamában a ház kifáradt türelme mellett történhetnék. De egy pár dolgot — miket el nem halgathatok. a magam részéről pár reflexiót tenni kénytelen vagyok. (Halljak!) Lukács Béla t. képviselő ur azt mondja, hogy addig, inig a többségnek szónokai, addig, mig külö-