Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-299

299. országos ülés november 6.1877. 141 többi kiegyezési törvényjavaslatokban, sem ezen törvényjavaslatban fel nem találom: én sem általaiéban a kiegyezési törvényjavaslatokat, sem a jelenlegi törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a baloldalon ) Móritz Pál: T. ház! (Halljuk] Halljuk]) Ha a vitának jelen stádiumában felszólalok, teszem azt azért, mert meg voltam győződve, hogy t. politikai ellenfeleim nem fogják elmulasztani egyik-másik nyilatkozatomból idézni, és ebből igyekezni fognak reám a következetlenség vádját hárítani. Káth Károly t. képviselő ur felolvasta azon szavakat, melyeket egykor a parlamentben Trefort minister ur, akkor képviselő ur határozati javaslatára elmondottam. Semmi kétség, hogy én akkor, mikor állami hitelünk, pénzügyeink sokkal jobban állottak: a valuta helyreállítását, és a magyar jegybank felállithatását sokkal valószínűbbnek tartottam, mint jelenleg, s hogy tiz óv óta akármikor vettetett volna fel e kérdés, azt mindig sikeresebben lehetett volna megoldani, mint ma, ezt minden gondolkozó belátja. (Mozgás a baloldalon.) Mert háború közepette bankokat teremteni, az országnak pénzügyeit rendezni a legalkalmatlanabb pillanat. Azonban, ha Eáth Károly t. képviselő ur figyelemmel tekintette volna nemcsak akkori nyilatkozatomat, hanem a későbbieket is, meggyőződhetett volna, hogy mikor már láttam, hogy az állam pénzügyi helyzete sülyedő félben van : még az ellenzéki padokról hangsúlyoztam, hogy ki kell egyezkedni az osztrák nemzeti bankkal. (Igaz] a középen.) Sőt azt is mondtam. hogy egyenlő feltételek meílett az Ausztriával való kiegyezésnek mindig elsőbbséget adott. Emlékeztetem erre Madarász József t. képviselő urat, aki akkor mindjárt felszólalt és azt mondta, hogy ő az elsőbbséget az osztrákoknak nem adja meg. Ennyire tisztában voltam már akkor magammal s tisztában vagyok ma is. Mindig latolgattam a körülményeket és ábrándokat sohasem tápláltam. S ha most elfogadom e törvényjavaslatot, teszem ezt azért, mert a t. ministerelnök urat látom consequensen lépésről lépésre törekedni a kitűzött czél elérésére. Ha volt lehetősége a magyar jegybank felállításának a valuta helyreá'litása nélkül: ezt baj nélkül csak a cartellbank által lehetett volna elérni, de éhez Ausztria beleegyezése igénynyeitetett ós miután éhez Ausztria hozzá nem járult, a lehetőség megszűnt. Ez ismét kétségen kivül áll. Molnár Antal t. képviselő ur nekem leczkét adott a politikai következetességről. A t. képviselő ur emlékezhetik arra, hogy én, mikor először felléptem, mint balközépi képviselőjelölt, balközépi programmal léptem fel ós megmaradtam mindvégig pártomnál. Elfogadván pártom a fusiót, ahoz csatlakoztam én is, megmaradtam a mellett és megmaradok pártunk vezérével mindaddig, mig annak véleményében osztozom. Ebben én következetlenséget nem látok. Nagy különbség van a között, ha egy képviselő egyik pártból a másikba ugrál. (Helyedé* a középen. Mozgás a baloldalon) és ha egy politikai párt a másikkal fusiót csinál. Aki ebben a különbséget nem látja, az igen rövidlátó. Én a politikai inconsequentia. a politikai színváltozás tekintetében leczkét mindenkitől elfogadhatok, csak a t. képviselő úrtól nem: mert a t, képviselő ur ismerhette azon fiatal embert, aki Kolozsvárott egy balközépi lapnak szerkesztője volt, vagy talán főmunkatársai közé tartozott, s onnan elmenve, egyszerre megjelent Szamosujvárt és megjelent e padokon is, mint kormánypárti képviselő. (Igazi ügy van\ a középen.) En a t. képviselő úrtól leczkét a következetesség tekintetében egyátalában nem fogadok el. (Elénk helyeslés a középen.) És most méltóztassanak megengedni, hogy nézeteimet a tárgyra nézve röviden elmondhassam. (Halljuk]) Nagy kérdés volt a bankkérdés az ország törvényhozó testületében mindig. Már 1802-ben küldött ki az országgyűlés egy országos küldöttséget in obiecto fundi pubíici. 1843-ban ismét kiküldetett egy országos küldöttség az országos pénztár feladása iránti véleményadás végett és akkor is nagyon fontolgatták elődeink, lehet-e bizonyos körülmények közt tisztán papírpénzt kibocsátani, illetőleg érczalap nélkül jegybankot teremteni. A kerületi küldöttség jelentése e tárgyban így szól : „Nem akarja tagadui a választmány azon hasznot, amely a papirospénz kibocsátásával összekötve van, ha ez a belforgalom szükségéhez mért arányban s rendezett pénzügyi viszonyokban kibocsátott papírokra nézve elégséges kezességgel biró közáliomány részéről történik ; s ezen pénzügyi munkálatokat is olyannak tartja, amelynek felhasználásáról annak idején a magyar törvényhozás végképen nem mondhat le, de épen azért, mivel az ország által kibocsájtandó papírpénz egyrészről kölcsön, másrészről a forgó éreznek természetével bir : ennélfogva annak, hogy általa a hon polgárainak magán viszonyai a legérzékenyebben meg ne zavartassanak, belértókére nézve teljesen biztosítottnak kell lenni. Nem titkolhatja el a választmány véleményét, mely szerint mindaddig, mig a bizonyos jövedelmek Magyarországnak biztosítva nem lesznek. az ország által kibocsájtandó papírpénzre nézve a pénzügyi munkálatot és a különféle tervezeteket el nem fogadhatja és nem javasolhatja." Így voltak meggyőződve 1843-ban egészen más körülmények között az akkori bizottmány tagjai és ma is azt lehet mondani, hogy lehet ugyan magyar bankot felállítani a valuta visszaáflitása nélkül; de hogy az önálló pénzügy sikerrel fejlődhesssék, az csak a valuta helyreállításával lehetséges. Én nem jöttem magammal e tekintetben in-