Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-299
142 299. országos ülés noYemi>er 6. 1877, eonsequentiába. Kimondtam ezt az ellenzéki padokról, kimondtam ezt pártom tagjainak ellenkező véleménye daczára is akár hányszor Most is az önálló banknak vagyok barátja, és hogy azt e perczben elérhetőnek nem látom : nem teszek le a reményről, hogy az valósittatni fog. Egy nemzet-életében 10 év nem hosszú idő ; feladva nines a jog, sőt, a mi eddig nem történt, az eodifícálva van. Tudom, hogy önálló államnak jegybankra joga és nélkülözhetlen szüksége van ós hogy ez a magyar államot megilleti, az semmi kétséget nem szenved. De figyelmeztetem a t. képviselő urakat arra, hogy az 1887-iki kiegyezés után Ausztriában voltak igen számosan, akik Magyarországnak e jogát kétségbe vonták, és midőn azt most ezek is elismerik, hogy ez haladás ne lenne, azt nem ismerhetem el Es más felől ha látom, hogy a valuta helyreállítása végczélul ki van tűzve, akkor az elénk tűzött eszmény megvalósulását közelebb látom, annál fogva a javaslatot elfogadom, (Elévk, helyedés a középen.) Orbán Balázs jegyző: Németh Albert! (Felkiáltások szélső baljelöl : Holnap!) Elnök: A t. képviselő urnák joga van kívánni, hogy vagy az ülés hosszabbittassék meg, vagy pedig előadását a holnapi napra halaszthassa, (Felkiáltások : Ma! Ma ! Holnap!) Emlékezetébe hozom a t. háznak, hogy a mai napra egy sürgős interpellatió is van bejelentve, a mely szintén megteendő. Ha a t. ház az ülést továbbra akarja nyújtani, oly időre kell azt kiterjeszteni, hogy az interpellatió is megletethessék. (Felkiáltások: Ma\ Ma \) Ilyformán itt méltóztatnak a képviselő urak maradni, míg az interpellatió is megtétetik. (Helyeslés?) Németh Albert: T. ház! Igyekezni fogok a t. ház ezen kegyességét lehető legrövidebb nyilatkozat által kiérdemelni s mindenekelőtt előttem szólt Kaas Ivor báró képviselőtársamnak megakarom jegyezni, hogy ezt reám nézve az ő irányában is mint kedvezményt aeeeptálom azért, mert nem szerettem volna, ha a tiszt, képviselő ur 24 óráig azon illusióban ólt volna, hogy ón a inai nap hátralevő részét és az éjjelt azzal fogom tölteni, hogy töröm a fejemet, mikép fogok majd az ő általa mondottakra válaszolni, annyival inkább, mert mi ketten megszoktuk egymással a házon kivül is nem foglalkozni, (Derüluég.) és így nem láttam volna szükségét, hogy oly nagy fontosságot tulajdonítsak t. képviselőtársam engemet és pártomat érdeklő előadásának. A mi az elsőt illeti, mire lehető legnagyobb rövidséggel sine ira et studio reflectálni kívánok: én nem szeretem, midőn a különben is ily hoszszura nyúlt vita alatt alkalmilag acutabb szint öltött válaszok és viszonválaszok közé véletlenül oly méreg kevertetik, melynek itt semmi helye s indoka sincs. Nem szeretem, hogy a különben általam igen t. ministerelnök szavai Kaas képviselő ur által eltorzittatnak, hogy azokkal aztán támadó csapást intézzen pártunk ellen. Én tagadom, hogy a ministerelnök ur ugy nyilatkozott volna, hogy itt vannak egyének, kik a fejedelem s az ország népe közt bizalmatlanságot szítani feladatuknak tűzték ki. Ezt a ministerelnök ur nem mondta, hanem igenis tudtommal azt mondta, hogy léteznek oly emberek, kik minden alkalommal a fejedelem és a nemzet közt bizalmatlanságot szítani magoknak törekvésükül tűzték ki. Ezt a ministerelnök ur e pártra már csak azért sem érthette, mert minden parlamenti pártnak törekvése, vegczélja a kormányra-jutás. Azon pártnak tehát, mely a nemzet és a fejedelem közt bizalmatlanságot szítani törekszik, létoka a parlamentalis életben nincs s existentiája merő képtelenség. Mert lehetetlen a politikai fordulatok változtával csak olyan eshetőséget képzelni is, hogy a fejedelem kormányra hívjon egy oly pártot, mely előéletét abban töltötte, hogy a fejedelem és a nemzet közt viszálkodást s bizalmatlanságot szitogasson. B. Kaas Ivor e tekintetben a ministerelnök ur által nem mondottak alapján méltatlan támadást intézett. Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy a fejedelem, midőn megtagadja az ország óhajtását, fejedelmi jogát gyakorolja. Bocsánatot kérek, én ilyen juris publici dogmát nem hallottam soha, s azt nem is aeeeptálom. Ellenkezőleg, létezik oly állam, hol a fejedelem az országgyűlés által meghozott törvényjavaslatot visszavetheti kétszer egymásután ; de éppen azért, mert harmadszor vissza nem vetheti, ha harmadszor is felterjesztetik: törvénynyé válik. A parlamenti kormány hű prototyponja az oszággyülés többségének és igy a népképviselet alapján a nemzeti közakaratnak. Ha tehát a fejedelem a nemzeti akaratnak az országgyűlés által meghozott törvényét nem sanctionálja, nagyon, természetes, az a kormány, mely az ország többségének prototyponja: leköszön és akkor az uralkodó más ministeriumot kényszerülvén összeállítani, csak oly ministerium által gyakorolhatja uralkodói jogait, amely parlamenti többségre számithat. így tehát t. képviselőtársam ezen okoskodása egy oly circulus vitiosus, melyből kibontakozni nem lehet; hanem igenis a parlamenti élet józan fogalmai szerint fel nem tehető, hogy a fejedelem visszautasítsa a nemzet oly természetit manifestatióját, amelyet a kormány elébe terjeszt, és amely irányában, ha a fejedelem nincs meggyőződve ma, meggyőződhetik róla holnap, ha holnap nem, későbben, és igy mégis az ország boldogságának méltánylása ós latba vetése mellett előbb-utóbb a nemzet óhajtását sanctionálja. Ezen
