Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-298

110 298, országos ülés november 5. 1877. jedelem óhajtása, akarata ellenére váltak törvénynyé. 1779-ben III. György király kijelentette, hogy minden újonnan belépő minisrertől Írásbeli nyilatkozatot fog kívánni arra nézve, hogy az Amerikával folytatott háború rnegszakasztását nem fogják indítványozni, sem Amerikának függetlenségébe beleegyezni. De csakhamar 1782-ben a parlamentben oly ellenszenv támadt a háború folytatása ellen, hogy 111. György kénytelen volt a nemzet akarata előtt meghajolni. 1807-ben IV. György, ki mint tudjuk a katííolikusok emanczipatiójának ellensége volt. a Gray ministeriumtól azt kívánta, hogy óhajtásának megfelelő ígéretet tegyen neki. Gray azonban és társai megtagadták a király kívánságát és visszaléptek a kormánytól. De azért a katholikusok emanczipatiója, ha később is, törvénynyé vált, valamint törvénynyé vált Amerika függetlenségének elismerése. Mert a ministerek jól tudván, hogy ők a királynak nem csak szolgái, hanem tanácsadói is, hogy nem csak neki, hanem a nemzetnek, az élő és utánnok következő nemzedéknek is felelősek, {Helyesles a szélső baloldalon) meggyőzték s rábírták a királyt, hogy a nemzet akaratával tovább ne daezoljon. Az meglehet, hogy az elégületlen fejedelem ily esetben elbocsátja a ministert; de a nemzet a kebelébe visszatérő hazafit tárt károkkal fogadja, (Elénk helyeslés a szélső baloldalon) s erős vállaira emelve, rendesen viszszaviszi azon tanácsba, a honnan elküldetett, (Elénk helyeslés a szélső baloldalon) és annál nagyobb tekintélyivel, annál nagyobb hatalommal ruházza fel. — (Ügy van! a szélső baloldalon.) A ki nem meri csak pillanatra is koczkáztatni a fejedelem tetszését, sőt az általa rosznak tartott útra tér, hogy annak kedvébe járjon : az, uraim — és ezt minden czélzás nélkül mondom, — lehet idővel gróf és herczeg, lehet Szent-Istvánrend nagykeresztese, arany gyapjasrend vitéze, (Helyeslés és felkiáltások a szélső haloldalon : Lesz is /) de parlamentalis minister nem lehet, annál kevésbé nagy minister vagy a mi még annál is több, nagy ember. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ki valaha ily czimre igényt tart, kit valaha, a történelem e díszes névvel felruházott: az többre becsülte saját meggyőződósét mások akaratánál, többre a nemzet bizalmát, becsülését, szeretetét, fejedelme kegyénél; a grófi és berezegi koronáknál a polgári cserkoszorut, magánál a polgári cserkoszorunál a nyugodt tiszta lelkiismeretet, és a teljesített hazafiúi kötelesség nemes tudatát. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Elvégeztem, uraim, elhallgatok. Mielőtt azonban ezt tenném engedjék meg. hogy végszó gyanánt egy figyelmeztetést intézzek önökhöz azon politika lehető következményeire nézve, melyet követnek. Az elégületlenség napról napra nő szerte az országban a nemzet minden rétegében, fenn és alant. Vigyázzanak, uraim, nehogy teljesedjenek báró Eötvös szavai, melyeket a történelem szövétnekénél meggyaijtott lelkesedés adott ékesen szóló ajkaira : „Ha valaha törvényhozás'" — monda ő — „eltérne azon elvektől, melyeket az 1848-iki törvények felállítottak: annak nem lehetne más következése, mint hogy a nemzet újra folytatva a küzdelmet, melyet akkor bevégzettnek gondoltunk, egy uj, az 1848-ikihoz hasonló convulsión menne keresztül; mert mig a nemzet múltját nem tagadja meg, addig azon viszony iránt, mely köztünk és a birodalom közt az egyedüli jogszerű, nem tarthat és nem fog tartani más elveket soha, mint a melyeket az 1848-iki törvények állittottak fel, a melyekről ha lemondana, egyszersmind önállását, azaz nemzeti létét áldozná fel." (Helyeslés a széhő baloldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot, pártolom a Helfy^képviselő ur által beadott határozati javaslatot. (Elérd: helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Folytatjuk a tanácskozást. Szontagh Pál (gömöri): T. ház ! Az előttem 'szólott t. képviselőtársamnak meggyőző és hazafiúi érvekben egyaránt gazdag beszéde után, a melyben lényegileg ugyanazt támadta és ugyanazt védte, a mit támadni és védeni magam is feladatomnak ismerek, ma a tárgyalásoknak 10-ik napján kételkednem kell önmagamban: vajon képes < leszek-e, ha csak részben a t. háznak nagybecsű figyelmét kiérdemelni. (Halljuk! Halljuk!) ! A tárgy fontossága azonban kötelességemmé teszi, hogy hozzá szóljak és meggyőződésem ereje bátorságot ad, hogy megkísértsem legalább egykét mozzanatot kiemelni, a mely nézetem szerint itt még eléggé kifejtve s kellően méltányolva nem volt. (Halljuk!) Az ujabb kornak egyik axiómája szerint, t. ház, a nemzetek leghelyesebben magok kormányozzák önmagukat, de mindamellett élnek még szószólói a jó absolutismusnak a rósz alkotmány ellen, a birodalom mellett a magyar önállóság ellen és találkozunk érvelésekkel ma is és épen e helyen, a melyek, beismerem, akaratlanul is ugyanazon eszmemenetet követik és alkalmatosak az Önkormányzat elleni felhasználásra. Ha például a 60-as években, az alkotmányos küzdelmek idejében 'valaki azok közül felszólalni kivánt volna, a t. bankügyi bizottságnak érvelését az önálló bank ellen jobbára felhasználhatta volna, eképen nyilatkozván: ez kétségteten, hogy a leghelyesebb kormányforma az alkotmány, de csak akkor, ha ez az alkotmány minden kellékeinek megfelel; azonban mi a hadügyekben, külügyek-