Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-298

298. országos ülés november 5.1877, , ] 11 ben, vám-, bank- és fogyasztási-adó ügyekben önálló rendelkezési jogot ugy sem remélhetünk, tehát épen a leglényegesebbekben nem — a kevésbé lényegesekben — pedig az önálló eljárás. ki tudja, mennyiben fog javunkra válni, — a viszszantasitott osztrák polgári perrendtartás és a visszautasított osztrák polgári törvénykönyv helyett: M tudja, fogunk-e és mikor jobbat teremteni ? És ha eltérő lesz eljárásunk, ez bizonyosan szaporítani fogja az összeütközéseket Ausztriával. Á mi rósz igazságszolgáltatásunk, ázsiai közigazgatásunk megingatta hitelünket, miattok kifogásokat tehetnek és ezen összeütközések, tekintve az összeköttetések ezer szálait — ezen összeütközések, mondom, nagy zavart fognak előidézni a forgalomban és nagy zavart a kereskedelemben és iparban ; uj közjogi összeütközés üszkét fogják dobni a két állam közzé, a nélkül, hogy abból valami practi'Cus hasznunk lenne. Ennélfogva az önálló alkotmánynak kétségtelenül nagy előnyei még sem oly nagyok, hogy mindezek kedveért az országot ezen nagy bajoknak kitegyük s ennélfogva legjobb, ha törvénybe iktatjuk kétségtelen jogunkat az alkotmány iránt ; (Derültség balfelöl) de arról lemondunk tiz évre ós bemegyünk a reichsrathba, a miből azután a következő hasznunk lesz: először megszüntetjük a bizonytalanságot, a mi a mostani állapothoz képest már nagy előny ; másodszor a Bécstől való függést, habár egészen meg nem szüntetjük — de mégis korlátozzuk s már ez is nagy javulás, a mi pedig a közérdeket illeti, azt meglehet, hogy egészen kielégíteni nem fogjuk, hanem igyekezni fogunk talán társadalmi utón, (Derültség balfelöl) hogy a bajokon, a mennyire lehet segítsünk. T. ház! 1861. vagy 1867-ben igynyilatkozni még nem akarhatott senki, mert köztudomású volt, hogy a nemzet el volt határozva küzdeni, törni és a jobb idők következését bevárni; de 10 év múlva ki tudja, ha ebben, ha abban az irányban haladunk : nem jön-e meg az alkalom és azzal a bátorság ; mert épen nem lehetetlen, hogy az önkormányzat kérdése ismét napirendre kerül, Mindezeket csak azért említem, hogy kimutassam, hogy a bankügyi bizottság érvelése az önálló bank ellen sokkal többet bizonyít, mint kellene és igy semmit sem bizonyít. A bankügyi bizottság elismeri, hogy önálló ország bankügyét leghelyesebben önállóan rendezheti, azonban feláldozza azon elvet egy oly törvényjavaslat javára, mely az országnak sem közgazdasági, sem állami érdekeit ki nem elégíti. Szerintem sem lehet másként helyesen rendezni a bankügyet, mint önállóan, minden más rendezés a valódi rendezésnek többet árt, mint használ; nem biztosítja függetlenségünket, hanem gyarapítja a függést és hozzá teszem, hogy ezen helyes rendezés nem halasztható tovább, tekintve a pénzügyek fontosságát, tekintve azt, hogy közjólétünk már is megfeneklett, a mit tehát most, vagy ki tudja mikor leszünk képesek lengővé tenni. A pénzügyek fontosságát emiitettem Jellemzően mondották azt a gazdasági tekintélyek, hogy a pénz a társadalom vére, mely lia gyakrabban kering, felmelegíti azt, nagyobb tevékenységre. ösztönzi, erejét ós jólétét fejleszti. A pénz a mai társadalomnak, mely a hűbérséget és azzal a nemesség és birtok előjogait megszüntette, s amely a vallásosság, jámborság ós erkölcsi jutalmakra nern nagy súlyt fektet, első hatalmi fényezőjévé vált; nagyobb függést létesített adós- és hitelezők közt. mint a milyen a régi hűbórség értelmében a földesúr és jobágy közt volt ós nagyobb befolyást gyakorol a társadalom és az állam vezetésére, milyenre egykoron az oligarchia ós hierarchia képes volt. A mai társadalomban nem a nagybirtokos a főpap, a tábornok vagy a minister a főtekintély, hanem a tőzsér. (Igaz! Ugy van! bal- és szélső balfelöl) A mai társadalomban a pénz a király, és a nagy pénztőzsérek a pónzkirályok, ós a ki ily körülmények közt a pénz főforrásainak kulcsával nern rendelkezhetik, azt másra bizza, a mely nemzet épen azon lényeges ügyekben, mik az állami önállás feltételeit képezik, nem rendelkezhetik: az , bármennyire decretálja is, önálló nem lehet: az szegény, vagy adós lesz ; a szegény vagy adós pedig sohasem lesz független, érdekei mindig másnak lesznek alárendelve ós minél tovább, annál nehezebben fog ezen helyzetéből kibontakozni. Azért, mert közgazdasági tekintetben nem birunk önrendelkezési joggal, már is oly függő és csak nehezen kibontakozható helyzetbe jutottunk, mióta a 153 milliós kölcsönt aláirtuk, A nagy kamat és rövid lejárat, valamint azon áldozatok mellett, melyeket a keleti, sőt talán még a déli vasútnál is hoztunk, nem birtuk azon bécsi bankár-csoport befolyásától magunkat emancipálni; nem bírtunk külföldi tőkepénzesekkel szövetkezni, kik talán nem tolták reánk szolgálataikat, hanem megvárták, hogy mi keressük fel őket odahaza, annak rendje szerint; nem bírtunk találni, mert nem mertünk keresni külföldi versenyzőket a 153 milliós kölcsön létesítésére és a bankügy rendezésére, és ezen viszonyok nyomása alatt a kiegyezési ügyekben oda lettünk terelve, a hová el nem menni magunk is el voltunk határozva .; oda lettünk terelve : hogy most törvénybe igtatjuk a bankközösséget oly ki nem elégítő móddal, mely függésünket állandóvá teszi. Ennek folytán oda jutottunk, hogy egy bankhatalómnak, mely Magyarországgal diadalmasan kikötött, — mert többek felemlítése szerint már eddig is ugy gerálta magát, mint az össz-birodalom érdekeinek képviselője, — törvényesen meg nem támadható