Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-298

298. országos ülés november 5.1877, , ] 11 ben, vám-, bank- és fogyasztási-adó ügyekben ön­álló rendelkezési jogot ugy sem remélhetünk, te­hát épen a leglényegesebbekben nem — a ke­vésbé lényegesekben — pedig az önálló eljárás. ki tudja, mennyiben fog javunkra válni, — a visz­szantasitott osztrák polgári perrendtartás és a visszautasított osztrák polgári törvénykönyv helyett: M tudja, fogunk-e és mikor jobbat teremteni ? És ha eltérő lesz eljárásunk, ez bizonyosan szaporí­tani fogja az összeütközéseket Ausztriával. Á mi rósz igazságszolgáltatásunk, ázsiai közigazgatásunk megingatta hitelünket, miattok kifogásokat tehet­nek és ezen összeütközések, tekintve az összeköt­tetések ezer szálait — ezen összeütközések, mon­dom, nagy zavart fognak előidézni a forgalomban és nagy zavart a kereskedelemben és iparban ; uj közjogi összeütközés üszkét fogják dobni a két állam közzé, a nélkül, hogy abból valami practi­'Cus hasznunk lenne. Ennélfogva az önálló alkot­mánynak kétségtelenül nagy előnyei még sem oly nagyok, hogy mindezek kedveért az országot ezen nagy bajoknak kitegyük s ennélfogva legjobb, ha törvénybe iktatjuk kétségtelen jogunkat az alkot­mány iránt ; (Derültség balfelöl) de arról lemon­dunk tiz évre ós bemegyünk a reichsrathba, a miből azután a következő hasznunk lesz: először megszüntetjük a bizonytalanságot, a mi a mostani állapothoz képest már nagy előny ; másodszor a Bécstől való függést, habár egészen meg nem szüntetjük — de mégis korlátozzuk s már ez is nagy javulás, a mi pedig a közérdeket illeti, azt meglehet, hogy egészen kielégíteni nem fogjuk, hanem igyekezni fogunk talán társadalmi utón, (Derültség balfelöl) hogy a bajokon, a mennyire lehet segítsünk. T. ház! 1861. vagy 1867-ben igynyilatkozni még nem akarhatott senki, mert köztudomású volt, hogy a nemzet el volt határozva küzdeni, törni és a jobb idők következését bevárni; de 10 év múlva ki tudja, ha ebben, ha abban az irány­ban haladunk : nem jön-e meg az alkalom és az­zal a bátorság ; mert épen nem lehetetlen, hogy az önkormányzat kérdése ismét napirendre kerül, Mindezeket csak azért említem, hogy kimutassam, hogy a bankügyi bizottság érvelése az önálló bank ellen sokkal többet bizonyít, mint kellene és igy semmit sem bizonyít. A bankügyi bizottság elismeri, hogy önálló ország bankügyét leghelyesebben önállóan rendez­heti, azonban feláldozza azon elvet egy oly tör­vényjavaslat javára, mely az országnak sem köz­gazdasági, sem állami érdekeit ki nem elégíti. Szerintem sem lehet másként helyesen ren­dezni a bankügyet, mint önállóan, minden más rendezés a valódi rendezésnek többet árt, mint használ; nem biztosítja függetlenségünket, hanem gyarapítja a függést és hozzá teszem, hogy ezen helyes rendezés nem halasztható tovább, tekintve a pénzügyek fontosságát, tekintve azt, hogy köz­jólétünk már is megfeneklett, a mit tehát most, vagy ki tudja mikor leszünk képesek lengővé tenni. A pénzügyek fontosságát emiitettem Jellem­zően mondották azt a gazdasági tekintélyek, hogy a pénz a társadalom vére, mely lia gyakrabban kering, felmelegíti azt, nagyobb tevékenységre. ösztönzi, erejét ós jólétét fejleszti. A pénz a mai társadalomnak, mely a hűbérséget és azzal a nemesség és birtok előjogait megszüntette, s amely a vallásosság, jámborság ós erkölcsi jutalmakra nern nagy súlyt fektet, első hatalmi fénye­zőjévé vált; nagyobb függést létesített adós- és hitelezők közt. mint a milyen a régi hűbórség ér­telmében a földesúr és jobágy közt volt ós na­gyobb befolyást gyakorol a társadalom és az ál­lam vezetésére, milyenre egykoron az oligarchia ós hierarchia képes volt. A mai társadalomban nem a nagybirtokos a főpap, a tábornok vagy a minister a főtekintély, hanem a tőzsér. (Igaz! Ugy van! bal- és szélső balfelöl) A mai társada­lomban a pénz a király, és a nagy pénztőzsérek a pónzkirályok, ós a ki ily körülmények közt a pénz főforrásainak kulcsával nern rendelkezhetik, azt másra bizza, a mely nemzet épen azon lénye­ges ügyekben, mik az állami önállás feltételeit képezik, nem rendelkezhetik: az , bármennyire decretálja is, önálló nem lehet: az szegény, vagy adós lesz ; a szegény vagy adós pedig sohasem lesz független, érdekei mindig másnak lesznek alárendelve ós minél tovább, annál nehezebben fog ezen helyzetéből kibontakozni. Azért, mert közgazdasági tekintetben nem birunk önrendelkezési joggal, már is oly függő és csak nehezen kibontakozható helyzetbe jutottunk, mióta a 153 milliós kölcsönt aláirtuk, A nagy kamat és rövid lejárat, valamint azon áldozatok mellett, melyeket a keleti, sőt talán még a déli vasútnál is hoztunk, nem birtuk azon bécsi ban­kár-csoport befolyásától magunkat emancipálni; nem bírtunk külföldi tőkepénzesekkel szövetkezni, kik talán nem tolták reánk szolgálataikat, hanem megvárták, hogy mi keressük fel őket odahaza, annak rendje szerint; nem bírtunk találni, mert nem mertünk keresni külföldi versenyzőket a 153 milliós kölcsön létesítésére és a bankügy rende­zésére, és ezen viszonyok nyomása alatt a ki­egyezési ügyekben oda lettünk terelve, a hová el nem menni magunk is el voltunk határozva .; oda lettünk terelve : hogy most törvénybe igtat­juk a bankközösséget oly ki nem elégítő móddal, mely függésünket állandóvá teszi. Ennek folytán oda jutottunk, hogy egy bankhatalómnak, mely Magyarországgal diadalmasan kikötött, — mert többek felemlítése szerint már eddig is ugy ge­rálta magát, mint az össz-birodalom érdekeinek képviselője, — törvényesen meg nem támadható

Next

/
Thumbnails
Contents