Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-298

298. országos 'álén november 5.1877, 105 a pénzügyi bizottság ezen jelentésót, azokat kérem méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a pénzügyi bizottság javaslatát alfogadta. Következik az osztrák-magyar banktársulat létesítéséről és szabadalmáról szóló törvényjavas­lat általános tárgyalásának folytatása. Irányi Dániel: T. ház! Előre is bocsána­tot kérek, hogy ez alkalommal némi gyengélke­désem miatt a szokottnál halkabban fogok szólani: reményiem, hogy eddig tapasztalt jóakaratukuál fogva a többi hibámmal együtt ezt is szívesek lesznek elnézni. (Halljuk] Halljuk]) T. ház! A kérdés, mely tanácskozásunk tár­gyát képezi, nem uj sem a magyar törvényhozás, sem a magyar nép előtt. Hogy "régibb adatokat ne keressek, már az 1839/40-iki országgyűlés fog­lalkozott vele, elhatározván egy önálló nemzeti bank felállítását, s e czélból egy országos bizott­ság választását, mely végre felirattal járult a ki­rály ő felségéhez. Az országgyűlés mondom tehát, a főrendek azonképen mint a karok és rendek táblája, mert azon idők szokása szerint a királyhoz csakis a két testület egyetértve, és együttesen intézhetett feliratot. E feliratra válasz nem érkezett ugyan, mindamellett a fölkarolt eszmét nem ejtették el sem a törvényhozás tagjai, sem a nemzet maga. Bizonyság reá Zala vármegye már akkor nagy­hírű követének küldőinek tett jelentése, méhben erre vonatkozólag a következőket olvassuk: „jöven­dőre tehát szükségesnek véljük, hogy a nemzet e tárgyat ujabb buzgósággal felfogja, s annak léte­sítésére minden módot megpróbáljon, mert nélküle kereskedésünk szabad és független világkereskedés soha nem lehet." Így szólott uraim, közel 40 év­vel ezelőtt azon férfin, kit önök azóta vezérül is­mertek el és követtek. És nem ejtette el az ügyet a nemzet maga sem. Azon 1*2 pont közt, melyet a fővárosi ifjúság 1818. évi márczius havában, mint a nemzet kí­vánságait hirdetett, de a melyekhez legott ország­szerte az egész nemzet csatlakozott, ott találjuk a nemzeti bankot. S a nemzeti kormány teljesítette a nemzet aka­ratát. Alig vette át az első független magyar mi­nisterium az ügyek igazgatását, május 24-én egy rendelet jelent meg István nádor kir. helytartó helybenhagyása mellett, mely szeriét a ministerium tudtára adta a nemzetnek, hogy elhatározta 12 l i 2 millió forintnak bankjegyekben való kibocsátását, mely összegért ­r > millió arany ós ezüst biztosíté­kul tétetik le, s mely összegből 5 millió védelmi és egyéb kormányi czólokra, a többi részint köz­lekedési eszközökre, részint az ipar és kereske­dés fejlesztésére szolgálandott. Hiába igyekezett az osztrák nemzeti bank a magyar kormányt e szándékáról lebeszélni, 10 KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIII. KÖTET. millió kamattalau kölcsönt ígérvén neki a lemon­dás fejében. Kussuth Lajos és társai (Éljenzés a szélső baloldalon.) nem adták el a nemzetnek ezen jogát sem a tál lencséért, melylyel őket Bécsből megkínálták. A bank létrejött a jóhirben álló pesti ke­reskedelmi bank kezelése mellett, s azok, kik ez időkre visszaemlékeznek, tudják, hogy a kibocsá­tott jegyek mily keletnek, mily közkedveltségnek örvendtek. Az 1867-iki kiegyezés embereinek, az 1867­iki ministeriumnak maradt fentartva, hogy a nemzetnek e jogáról is lemondjon. Lónyay Meny­hért akkor Magyarország pénzügy ministere, báró Beké osztrák pénzügyministerrel Vösslauban ugyan­azon évi szeptember 12-ikén egyezményt kötött, melynek 12-ik pontja így hangzik: „Mindaddig, míg a birodalom mindkét fele része egyértelmű megállapodás utján az osztrák birodalom bankjegy ügyében uj törvényes hatá­rozatokat nem hozand, kötelezi magát a magyar királyi pénzügyministerium, hogy Magyarországon jegybankot állítani nem enged, és az osztrák nem­zeti bank bankjegyeinek kónyszerforgalmát azon­képen, mint az államjegyekét, valamint azoknak minden közpénztárnál leendő elfogadását ugy, mint eddig femtartja, de annak határozott kikötése mellett, hogy a nemzeti bank köteleztessék arra, hogy Magyarországon annyi fiókbankot fog felál­lítani, mennyit a magyar ministerium szükséges­nek tartand és ezeket a kereskedelmi forgalom igényeinek megfelelő dotatióval ellátja; továbbá alapszabályait oda módosítja, hogy jogosítva le­gyen a birodalom mindkét fele részének érték pa­pírjaira valamint egyéb szilárd hitelű és a börzén jegyzett értékpapírokra is kölcsönt adni.'' Ezen egyezmény szerint tehát t. ház, nemcsak az osztrák nemzeti bank privilégiumát ismerte el az akkori magyar kormány, nemcsak az osztrák nemzeti bank jegyeinek adott kényszerforgalmat Magyarországon, hanem azon jogot, melyet az 1867-iki törvényhozás mint Magyarországnak két­ségtelen autonóm jogát fentartott, közőssé vagy legalább is közös érdekűvé tette azon megállapo­dás által, hogy mindaddig, míg a birodalom mind­két fele része egyértelmű megállapodás utján az osztrák birodalmi bank ügyében uj törvényes ha­tározatokat, nem hozand : a bankprivilegium fenn­állását elismeri. Pedig uraim, ha valaha, azon időben lett volna könnyű önálló magyar bankot alapítani. A szadovai katasztrófa súlya alatt lévő bécsi hatalom, mely Magyarország pénzügyeinek elválasztásába és egy — idővel 300 ezer főre szaporítható — magyar honvédség szervezésébe beleegyezett, bizonyosan nem ellenezte volna a magyar bank felállítását: másrészt az akkor úgy­szólván még adósságment ország, igen könnyű szerrel talált volna 20— 30, s ha kell ennél több 14

Next

/
Thumbnails
Contents