Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-298
]06 298- országos ülés november 5.1877. milliót, hogy ezen pénzintézetet létrehozza. Szabad volt-e, kérdem uraim, az országgyűlés tudta hire nélkül ugyanazon évi alaptörvények ellenére a nemzetnek egy ily fontos jogáról lemondani? Szabad volt-e Magyarországnak autonóm jogát közös érdekűvé tenni? Nemde oly sérelem ez az alkotmány ellen elkövetve, amely miatt annak szerzőit a képviselőház vád alá helyeztetné és az illető bíróság elé állithatná! (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ha nem szabad, pedig nem szabad, egy rongyos falut, egy hitvány malmot, mely a nemzet vagyonához tartozik, az országgyűlés tudta, hire, beleegyezése nélkül elidegeníteni: szabad-e a nemzetnek sérthetlen jogairól lemondani anélkül, hogy a nemzet képviselői megkérdeztessenek ? Súlyosítja ezen mulasztást, ezen alkotmánysértést azon körülmény, hogy azt a nemzet képviselői a nemzet törvényhozása előtt állhatatosan eltitkolták, sőt azt ellenkező állításokkal ámították. Valahányszor e házban a bankügy szóba jött, — pedig 1869 óta hányszor jött szóba, — a kormány padjairól mindig azt hallottuk, hogy a nemzetnek joga az önálló bank felállításához sértetlen, hogy annak életbeléptetése ellen jogi szempontból mi akadály sem forog fenn. Azzal védekeznek talán, hogy feltételekhez kötötték e lemondást? Ezáltal egy hiba helyett kettőt vallanak be, mert ha az osztrák nemzeti bank, mint azt maguk is jegyzékeikben ismételve állították, nem felelt meg azon feltételeknek, melyeknek megtartásához a privilégium fentartása kötve volt: akkor kötelességük volt a pillanatra felhagyott jogot ismét visszaállítani és a bankot életbeléptetni. Talán az úgynevezett leszámítoló bank pótolta volna a jegybankot, melyhez Magyarországnak joga volt, azon leszámítoló bank, amely csak 50 frton felüli kincstári utalványok kibocsátására volt felhatalmazva, oly kincstári utalványok kibocsátására, amelyek bizonyos meghatározott időre, vagy felmondásra szólottak? A ki a jegybank természetét, rendeltetését ismeri: az lehetetlen, hogy ezen intézetnek, mely különben is dugába dőlt, a bank helyét pótló természetét elismerje. S a helyzet, uraim, a következő kormányok alatt sem változott. Ministerek jöttek, ministerek, mentek. Oonsules fiebant quotannis et növi proconsules, de a helyzet változatlan maradt: a magyar bank nem állíttatott fel. Végre a mostani kormány, midőn hivatalba lépett, megígérte az önálló nemzeti bank felállítását, habár — s ezt hozzá kell tennem — az osztrák nemzeti bank segélyével, illetőleg annak tőkéjével. Azonban mit látunk ? A kormány csakhamar egy dualistious alapon nyugvó bank iránt kezdett alkudozásokat az osztrák kormánynyal, de csak hogy e térről is leszoríttatva, a mostani tervet nyújtsa be. Nem fogom, t. ház, az előttünk fekvő törvényjavaslat, sem a melléje csatolt bankalkotmány bírálatát megkísérelni, nemcsak azért, mert azt barátaim és elvrokonaim előttem már tették, hanem ós főleg azért nem: mert nekem sem ezen, sem más egyezmény nem kell, mely egy magyar bank felállítása iránt az osztrák nemzeti bankkal, vagy annak embereivel köttetik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiába mondják nekem, hogy a pénztőzsórek cosmopoliták, hogy a pénznek, a nyereségnek nincs hazája. Ha ez állana: miért panaszkodtunk hát 10 éven át mindig az osztrák nemzeti bank igazgatása ellen; holott Magyarországon is csak épen ugy kamatozott volna annak tőkéje, miként oda át? Ők előbbre tették Ausztriának érdekeit, előbbre ott rejlő saját érdekeiket, azoknál melyeket itt érvényesíthettek volna. (Helyeslés a szélső balon.) Az osztrák pénztőzsérek nem annyira cosmopoliták, miként azt most némelyek elhitetni, szeretnék ós nem lennének azok azon esetben sem, hogy ha a jelen bankszervezet elfogadtatnék. Valahányszor Magyarország iparának, kereskedésének érdeke Ausztria iparának és kereskedésének érdekével összeütköznék, teljes hitem ós meggyőződésem szerint — és én abból azoknak, a kik osztrák állampolgárok ós Bécsben laknak, szemrehányást nem is csinálok — (Helyeslés a szélső baloldalon) mondom — teljes hitem szerint, mindig az utóbbiét érvényesítenék. Én egy teljesen független nemzeti bankot óhajtok, (Helyeslés a szélső baloldalon) függetlent, nemcsak az osztrák nemzeti banktól, hanem annak fő tényezőitől, főrészvényeseitől is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen eszme, ezen terv ellen ugy a bankügyi bizottság, mint az annak munkálatát pártoló képviselő urak számos ellenvetést tettek. Legyen szabad ezen ellenvetéseket tehetségem szerint megczáfolni. (Halljuk!) Ez ellenvetések három főpont alá sorozhatok. Az első abból áll, hogy oly bank, mely kezdettől fogva kényszerforgalommal indulna meg, sem a tudomány követelményeinek nem felel meg, sem bizodalmat a közönségben nem gerjesztene. Én uraim, azon közgazdasági iskolának vagyok hive, a mely csakis egy készfizető bankot tart a nemzet közgazdasági érdekeinek megfelelőnek. De kérem uraim: vajon azért, hogy valaki gránit- vagy épen márványkőből nem rakhat ma| gának palotát, mely az idő viszontagságai ellen I tartósabban és biztosabban védené meg: hajlék I nélkül maradjon-e és kevósbbé szilárd anyagból | se építsen magának saját házat, hanem inkább I továbbra is zselíérkedjék oly gazdának a házában, • a kinek a rósz indulatát, mostohaságát évtizede• ken át tapasztalta? (ügy van ! Igaz! a szélső bah oldalon.)
