Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.
Ülésnapok - 1875-297
297 országos ülés november 3. 18"". 93 emelkednek : nem lehet feltenni, hogy ezen tőke szaporodás megtakarított tőkéből állana, ezen szaporodás tőkéje meg volt előbb is és vagy gyümölcsözetlenül hevert vagy pedig magasabb kamatlábra volt kiadva. — Az, hogy a vidéki pénzintézeteknél a kamatláb drágább, ismétlem a helyzetből folyik. Megengedem, hogy igen kis kivétellel vannak vidéki pénzintézetek, melyek csakugyan 15—20°/„-ot vesznek, mint Falk képviselő ur monda. De merem állitani, hogy "/uw&d. része ezt nem teszi. Az átalános vidéki kamat országszerte mondhatom nem több 10%-náI. Sőt igen sok takarékpénztárnál kevesebb. De Falk képviselő ur azt is mondja: hogy a vidéki pénzintézetek, melyek a nemzeti banktól kapott pénzt a kereskedelem ós az ipar csatornáiba vezetik, a közvetítésért roppant magas közbenső dijat számítanak. Ez oly dolog, mely, — bocsánatot kérek nyíltságomért, — ellenkezik a valósággal. Drágul a vidéki intézetek által használt bankpénz, nem a vidéki intézetek közvetítése folytán, hanem a pesti közvetítés folytán, {ügy vanl a baloldalról.) Vegyük csak azt a 4 millió forintot, melyet, mint spccial hitelt az osztrák nemzeti bank Magyarország számára megszavazott, ós melyet egy tiszteletreméltó intézet az első hazai takarékpénztár közvetített reescompt utján. Hogyan lehetett az olcsó pénz, mikor a váltón három aláírás, az intézet giroja és a választmány egyetemleges kötelezettsége volt szükséges, és maga is a vidéki pénzintézet fizette 5 — öby/o kamatot, — egy és fél °/ 0 a hazai takarékpénztár dija azért, hogy a váltót beadta és a pénzt kivette, és a benyújtó intézetnek a pénzt a provincziára elküldi, fél °/ a a küldési deligence dij, egy és fél 7o az intézet kezelési költsége és igy a pénz benne van az intézetnek 9—10 °/ 0-ba. Hogyan lehetne — mondom — a pénzt olcsón kiadni? Bocsánat kérek Falk úrtól, de hogy a vidéki pénzintézetek drágítják meg azt a pénzt, a mit a bank nekik ad: az a tényekkel ellenkezik, {Helyeslés a baloldalon.) Nem tartozik egészen a bankvita keretébe, de nem is tér el attól egészen, hanem hogyan lehet gondolni olcsó pénzt Magyarországon, mikor az állam által garantirozott prioritások 9—ll 0 / 0-et, sőt többet hoznak; hogyan lehet olcsó pénzre gondolni, mikor hazafiasságra appellálunk, hogy 7%%-os rentét vegyen a magyar közönség, midőn épen a viszonyok súlya alatt most már tényleg az egyházak, káptalanok és alapítványok azon pénzt, melyet gyümölcsözőleg a közpénztárban kellene elhelyezniük: kiadják 8—l0°/ 0-ra daczára az uzsora törvénynek. Hogyan lehet a kamatláb olcsóbb, mikor az állam elrendeli, hogy a birói letétek és a bírságolási pénzek, az árvapénzek az adóhivatalban tótessenek le. Ez t. ház, mind a helyzetből folyik és épen azért kell a bankot nézetem szerint akként berendezni, hogy az j erre jogosultak számára az olcsó bankhitel a bankszerű kezelésnek ugyan biztosításával minél könynyebben rendelkezésre bocsáttassék. Ha ez bekövetkezik, akkor a viszonyok javulhatnak; de e törvényjavaslat értelmében méltóztassanak megengedni : a viszonyok javulni nem fognak. Végre meg fogja engedni a t. előadó ur, hogy szombati beszédjére még egyszer visszatérjek. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondja, „hogy a bizottság többsége ennél is tovább ment ós megengedte azt, hogy bizonyos kereskedelmi, forgalmi, sőt talán még politikai conjuncturák között a pénzpiaczok ós pénzhatalmak Ítélete a magyar bank jegyeinek értékét magasabbra fogja becsülni, mint az osztrákét: de a mit nem engedett meg s mit most sem engedhet meg, ez az : hogy állandóan értékegységet teremthetne magának az osztrák nemzeti bank jegyeivel. Nem oly könnyű lesz biz az, még ha mindazon feltételek, melyeket Chorin és Lichtenstein képviselő urak elősorolnak, a legszigorúbban teljesíttetnének is, bankjegyeink számára a megérdemelt bizalmat rövid idő alatt kikíizdeni. Nem csak az intézet megbízhatósága határoz itt, hanem első vonalban a hitelezők nézetei, szokásai és előítéletei a döntők, ezek pedig — sajnos, de nincs, tagadás benne — nekünk nem kedveznek. Igazságtalanul és méltatlanul ítélnek rólunk és ezen ítélet anyagi, bizalmi kérdésekben erősen sújt minket. A fölfolyamodás sikerét pedig rövid idő alatt nem remélhetjük. Hogy az érintett irányban milyen igazságtalanul Ítélnek meg minket, azt száz meg száz példával lehetne illustrálni. Nem akarok arra utalni, hogy a magyar állam hitelét kevesebbre becsülik az osztrákénál." Ragályi Nándor: Bosszul gazdálkodunk ! {Halljuk !) Halljuk!) Lichtenstein József: Még a magyar jövedelmező vasutak elsőbbségi kötvényei is rosszabb árfolyammal bírnak, mint a hasonló minőségű osztrák papírok. De a magyar magánhitelről is kedvezőtlenebbül Ítélnek. Vegyük csak a magyar földhitelintézetnek, a legsolidahban vezetett intézetnek zálogleveleit. Ezek az intézetnek hosszas, példás működése után még ma is rosszabbul állanak, mint az osztrák földhitelintézet társulatéi, mely utóbbi intézet tudvalevőleg 1873-ban csak igazgatóságának áldozatkészsége által mentetett meg az összeroskadástól. Mindez megváltozhatik s mégis fog változni, mind ez leküzdhető, mikép a bizottságtöbbségének jelentése kiemeH, erély, SZÍVÓS kitartás, tántoríthatatlan soliditás ós rendezett államháztartás által, de nem oly könnyen az önálló bank egyszerű deeretálásával, mint Chorin és Lichtenstein képviselő urak hiszik." (Helyedén a középen.) Mindezekből azt méltóztatik deducálni, hogy hiába be kell látnunk azt, hogy a magyar hitel