Képviselőházi napló, 1875. XIII. kötet • 1877. október 30–november 29.

Ülésnapok - 1875-297

94 297. orsaágos ülés november 3. 1877. minden téren mögötte áll az osztrák átalános hitelnek. Ha megengedi a t. előadó ur, igyekezni fogok ezen kérdésekre sorban felelni. {Halljuk!) Az igaz, hogy az osztrák állami hitel jelenleg jobb, mint a magyar állam hitele, ámbár az is igaz, hogy deficit van az államháztartásban Ausztriában is, Magyarországon is van ; azonban mig azt mindenki tudja, hogy Ausztria a maga deficitjét egy kis adóemeléssel — amit meg is fog tenni, a quota-tárgyalások befejezte után — eltüntetheti ; de tudjuk azt is, hogy Magyarország óriási erőfeszítéseket tesz arra, hogy államháztartását rendezze, adóit emeli, bevételei ennek folytán növekednek; de tudjuk, hogy ennek daczára a. deficit kiküszöbölése ebben a keretben alig lehetséges. Hanem van azután egy különbség Ausztria ós Magyarország közt. Ausztria előirányzott deficitje végeredményében nem üt el nagyon a tényleges eredménytől. A magyar előirányzat deficitje végeredményében óriási mérvben emelkedik. (Ugy van! a baloldalon.) Mi praelirnináltunk 21 milliót 1875-re, lett a deficit 41 millió, praeliminált a t. pénzügyminister ur 1876-ra 8 milliót, és lett a végeredményben 31 millió. Ezen évben is bizonyosan tetemesebb lesz a deficit, mint a hogy előirányozva van. Ez — méltóztassanak megengedni — nem mozdítja elő az ország hitelét. (Helyedés a baloldalon) A kormányoknak oly előirányzatokat kell a ház asztalára letenni, a melyekben az előttintetett deficit a valóságnak is megfelel, vagy legalább hozzávetőleg, várhatólag megfelel a bekövetkezhető valódi végleges eredmények; méltóztassanak ezen valódi végeredményekhez képest azután tudatában a valódi várható deficitnek megtenni a kellő intézkedéseket arra nézve, hogy a deficit kiküszöböltessék és meglehet nyugtatva az iránt a t. ház, hogy a magyar állam hitele nagyobb mérvben fog visszaállani és nem lesz különbség a magyar és az osztrák hitel közt. De nem fogadhatom el azt sem, mit a t. előadó ur a magány hitelt illetőleg mondott. Méltóztassék a t. előadó urnák megnézni ós párhuzamot vonni pl. a magyar biztosítási és az osztrák biztosítási papírok közt, a magyar malom-ipar és az osztrák malom-ipar papírjai közt, a lóvonatu vasutak papírjai közt itt és ott; továbbá a magyar és osztrák takarékpénztárak papírjai közt, s azt fogják találni, hogy e tekintetben jobbak a magyar papírok. Ami specialiter a magyar földhitelintézetnek zálogleveleit illeti, lesz ismét idő, ahol azok coursusa nem lesz mögötte az osztrák földhitelintézet zálogleveleinek. Megengedem, vannak itt is rósz értékek, de tessék megengedni, vannak ott is roszak; de vannak itt jók is és a börze nagyon jól tudja megítélni, hogy melyik papir jó. Még vasutainknál is tapasztaljuk, hogy azon papírok, amelyek oly vasutaktól származnak, amelyeknek ügye consolidálva van, hogy azon papírok jók, mint azt tapasztaljuk is, hogy jobb a tiszai vasút, mint például a déli papírja. Tapasztaljuk ellenben, hogy azon vasúti papírok, melyek közvetlen viszonyban állanak az államsegélyezéssel: azok között igenis nagy különbség van Magyarországban és Ausztriában ; azoknak papírjai Ausztriában sokkal jobb keletnek örvendenek, mint nálunk. De t. ház, ennek is megvan a maga természetes oka. Ha mi eltűrünk oly dolgokat, aminők a keleti vasútnál történtek. (Mozgat. Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha mi az állam által garanfirozott vasutak részvényeseitől, csak azért, hogy az előbbi kormányok felügyeleti mulasztásait palástoljuk, — levonjuk az általuk adott tőkének kétharmadát : akkor nem lehet várni, hogy a mi vasutaink papírjai, melyek az a Hámhoz pénzügyi viszonyban vannak, oly jók legyenek, mint az osztrákoké. Itt van a kassa-oderbergi vasút ügye, ahol megint 1%-et akar levonni egy beterjesztett törvényjavaslat a részvényeseknek garantirozott 5°/

0 kamatból azért, hogy egy befolyásos consortium követelései kifizettethessenek. Már engedelmet kérek, ha az állam ezeket teszi: akkor ne csudálkozzunk, hogy e papirok nálunk sokkal roszszabbak, mint odaát. Megbuktak vasutak Ausztriában is; hanem ott nem törtónt a vasúti üzlet terén, hogy az állam által garantirozott kamat reducáltatott volna. Sőt Ausztria többet akar: confiscálni akarja az összes Ínséges vasutakat, csoportosítani kívánja azokat, azonban a részvényesek érdekeit nem sérti, csak confiscálja a nagy igazgatóságokat, igazgató tanácsosi állomásokat és a drága kezelést, de a részvényesek által befizetett tőke garantirozott kamatját nem érinti. És ezzel t. ház, be is fejezhetném különben is hosszura nyúlt előadásomat. (Felkiáltások balfelöl: Halljuk! Halljuk!) De egyet még meg fog engedni a t. ház, hogy elmondjak. (Halljuk]) Én elismerem, hogy az egyezkedési eljárás sok nehézséggel jár, főleg szemben olyan ellenféllel, aki érdekeinek megóvásában olyan szívósan küzd, mint a túloldalon levő velünk társnemzeti viszonyban élő népek vezetői. Elismerem, hogy ezen egyessóg sok nehézséggel jár, különösen a t. kormány által követett eljárás következtében; de ebből engedelmet kérek, nem folyik az, hogy Magyarország a maga érdekeit a kiegyezési kérdéseknél minden tekintetben feláldozza. Most itt vagyunk a banknál, a szeszadónál, a czukoradónál épen ugy, mint itt, feladunk jogokat, ós vesztünk előnyöket. Ha a kiegyezési törvények olyan alakban törvénynyé válnak, mint aminő alakban azokat ismerjük: akkor az én benső meggyőződésem és hazafiúi érzésem azt mondatja velem, hogy akkor t. ház az 1867-ki törvények azon intézkedése, mely Magyarországnak belkormányzati és