Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-274

274. országos ülés september 28. 1877. 91 tóztassanak megtűrni, hogy ezentúl ^oly birák ítéljenek, kiket a politikai tusa már előre részrehajlókká tesz. A Ouria emberekből áll, nem tagadom. Ott is lehet hibás ítélet, de felteszem, hogy csak kivételes esetben. De nálunk folytonosan normális. Ezeknél fogva én a különvéleményt pártolom és a Ouria bíráskodását elfogadom. (Helyeslés.) Tisza Kálmán, ministerelnök: T. képviselőház ! Midőn e tárgyban a magam részéről szót emelek, előre is bocsánatot kell kérnem a t. háztól, hogy az illető minister ur akadályoztatása miatt az utolsó perczben vévén át a helyettesítést, nem fogok e törvényjavaslathoz oly szakértelemmel és minden részleteinek oly figyelembe vételével szólhatni, mint ő tehette volna, s mint ezt tehetni óhajtanám. De mivel a tudva levő eset miatt reám harámlott azon kötelezettség, hogy a kormány részéről ezen javaslatot a t. házban képviseljem : bátor leszek inkább a kormány álláspontjának jelzéséül röviden nyilatkozni, meglévén győződve arról, hogy mások, kik ez irányban a kormány álláspontját foglalják el, jelesül a kisebbségi vélemény t. előadója a szakszerű ellenvetésekre megfelelni a maga részéről kedves kötelességének fogja ismerni. A mi engem illet, a felett hogy az 1874-ik törvény illető §-a mennyiben kötelezők, mennyiben nem ? nem nyilatkozom. Mig ama §. rendelkezése fenáll: addig kötelező, s hogy a kormány magára nézve kötelezőnek tekintette, azt megmutatta, mert amit a törvény köteleségül rótt fel neki, azt a törvényjavaslat beterjesztésével teljesítette. Azt azonban nem lehet elvként fölállítani, hogy a mit a törvényhozás alkotott: azt meg ne változtathatná. De ha az 1874-i törvényhozás intentiójára megyünk vissza, kénytelen vagyok — bár az akkori vita actáit ujabb időben nem olvastam, — mégis szemben azzal, amit Szilágyi Dezső t. barátom mondott, kinek beszédét részemről igen nagy élvezettel hallgattam, — megjegyezni, hogy elhiszem ugyan, hogy azt mondtam azon alkalommal, hogy ha nem fogadtatik el azon indítvány, mely szerint ily tárgyi törvényjavaslat még az őszi ülésszak alatt előterjesztessék: ez azt teszi, hogy a többség el akarja az egész ügyet odázni, in infinitum ; de bár nem olvastam az adatokat, mégis merem állítani, mert meg vagyok győződve, hogy nem csalódom, hogy azon többség, mely ugy fogadta el a §-t, amint van: ezen általam tett suppositió ellen határozottan tiltakozott, ós az 1874. törvény illető §-ainak elfogadásával nem a kérdésnek tulhosszu időre való elodázása, hanem igenis megoldása czéloztatott, a midőn — s nincs jogom kételkedni az őszinteségen, — ugy fogadtatott el a §. szemben a kisebbséggel, melyhez tartoztam, a mint a törvénybe bevétetett. Az akkori törvényhozás intentiója mindenesetre az volt, hogy ezen törvény megalkottassék; nem pedig, hogy megalkotása ad graecas calendas elmaradjon. A mi engem illet, a törvényjavaslat irányában többfelől hangoztatott azon vád, hogy az a parlamentnek függetlenségét szemben a kormánynyal veszélyezteti; engem e vád alól legalább felmenthetne már azon egy körülmény, hogy ezen törvényjavaslat megalkotását igen melegen sürgettem és pártoltam, mint ellenzéki tag, mint olyan nagy kissbbségben levő párthoz tartozó képviselő, a ki, ha a kormány hatalmának növekedését láttam volna benne: bizonyára nem éreztem volna magamat hajlandónak előterjesztését kérni; de a mint akkor támogattam : ép ugy támogatom ma is ; mert annak alaposságát el nem ismerhetem és nem is ismerem el, hogy általa a parlament függetlensége veszélyeztetnék, hogy általa a kormánynak adatnék nagyobb hatalom. Én, t. ház, sem a képviselőház tagjai iránt a múltban, jelenben vagy jövőben, sem a bíróságok tagjai iránt gyanakodó lenni nem akarok; de azt mégis a dolog természetében fekvőnek tartom, hogyha érvényesülhetnek politikai befolyások: ezen politikai befolyás iránti engedékenységnek sokkal nagyobb ingere van azoknál, akik a mindennap folyó politikai küzdelem következtében közvetlen érdekeik iránt tétetnek elfogultakká, mint azoknál, a kiknél ha megkísértetik is e befolyás, de ezen elfogultságot előidéző körülmény nem létezik. (Élénk helyeslés). Azt mondta továbbá az én t. barátom, Móritz Pál t. barátom egy állítását is érintvén, hogy hogyan lehetne a bírónak ítélnie nálunk, holott itt a biró — nem ugy mint Angliában — a politikai élettől hermetice el van zárva, s azt mondta, hogy azon argumentum, a melyet Móritz Pál t. barátom használt: oda vezetne, hogy azt kellene mondani, hogy mindenki oly ügyekben Ítélhet legjobban, a melyek iránt hiányzik nála a fogékonyság, a tanulmány és tapasztalás. Mindenekelőtt tagadom, hogy bíráink egész pályájukon a politikai élettől oly hermetice el vannak zárva. Bíráink nem lehetnek a törvényhozó testületnek tagjai, az országbírónak körülbelül egyedüli kivételével; de épen az alsóbbrendű törvényszékek tagjai igen nagy számmal tagjai a megyei közgyűléseknek és befolyásukat gyakorolják mindenütt a nyilvános élet terén, és később, mint a legfőbb törvényszók tagjai, mint ilyenek is épen itt helyben a hatósági életből kizárva nincsenek. Ki vannak tehát zárva csakis onnan, a hol a speciális pártérdek a dolog természeténél fogva nem rósz értelembe véve e szót „pártérdek" leginkább alkalmatos elfogultságot és súrlódást idézne elő. Épen azon háznak kebeléből vannak 12*