Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-274

92 •274. orszitgos Uíés septeinlter 28. 1877. kizárva, amelynek" egyes választott tagjai felett a törvény értelme szerint itélniök kellenél. Birják tehát a kellő ismeretet arra. hogy ez ügyekben itélniök lehessen és mindenesetre kevósbbé vannak kitéve az elfogultság iránti veszélynek, mint a hogy a képviselőház tagjai hasonló belátás és ha­sonló becsületesség mellett is kitéve vannak. (Elénk helyeslés). Az is mondatik egy igen szépen összeállított érvelésben, hogy Angliában a bíróságok ellenőrei a kormány cselekedeteinek, ott tehát lehet őket ellenőreivé tenni a törvényhozó testület tagjai vá­lasztásának. Engedelmet kérek, itt nem arról van szó, hogy a bíróságok a törvényhozó testület cseleke­deteinek ellenőreivé tótessenek; nem arról van szó, hogy a törvényhozó testület fölébe helyeztes­senek ; hanem igenis arról van szó, hogy a tör­vényhozó testület összealkotásánál egyes verificá­tionalis kérdésekben a megállapított szabályok: és a törvény szerint Ítéljenek. Miként mondottam is, nem szándékom ezen tárgyban bővebben szólani, csak szándékszom nyil­vánítani a magam részéről azt, hogy én igen is magam is óhajtom, hogy e törvényjavaslat elfo­gadtassák. A részletesen felhozottakra nem reflectálok, azokra reflectálni lesz alkalom, ha a javaslat a részletes tárgyalás alapjául el fog fogadtatni. De én óhajtom, hogy elfogadtassák e törvényjavaslat azért: mert nem hiszem, hogy a parlament tekin­télyének árthatna; mert a képviselőház tekintélyé­nek sohasem árthat: ha saját maga jószántából valamely ténykedést biz oly hatóságra, a mely azt részrehajlatlanabbul végezheti. A parlament tekintélyének inkább az árthat, ha épen az ellenkező eljárás által kiteszi magát azon vádnak, hogy igazságtalanul jár el. És én részemről nagyon óhajtom, hogy Ma­gyarország bírái megkíméltessenek ettől, hogy ők a pártoskoclás, a részrehajlás vádjával illettesse­nek. Meg is vagyok .győződve, hogy ha az ilyen ügyekben átveszik a bíráskodást, arról ők maguk fognak gondoskodni, hogy igazságosan Ítéljenek. De ha azt kívánjuk, hogy a mikor lehet, a birák ilyen vádaktól megóvassanak : részemről azt tar­tom, hogy az is érdemel némi figyelmet, hogy a parlament megóvassék attól, hogy a többséget azzal lehessen vádolni, hogy ily módon alkottatott ösz­sze; inert ennek azután, ha a vádnak alapja volna, még sokkal messzebb menő következése és hord­ereje lenne. A kormány befolyását a mostani eljárás meg­tartása és a törvényjavaslat elvetése bizonyosan nem fogja gyöngíteni; mert feltéve, hogy a kor­mány akar befolyást gyakorolni, az előmenetelt alig várható biróra sokkal kisebb mértékben gya­korolhat, mint másokra, akik talán a birói hiva­talt elől szeretnék kezdeni. (Derültség). Mindezen okoknál fogva, a parlamentalismus tekintélyét, a parlamentalismus függetlenségét nem veszélyeztető ezen javaslatot elfogadásra ajánlom. (Helyeslés). Emmer Kornél: Én nagy szerencsétlen­ségnek tartom ez országra nézve, hogy minden alkotmányi kérdésnél folytonos hivatkozás törté­nik Angliára, és mindig az angol intézmények copiájának tüntetik fel a magyar alkotmányossá­got sok részről, vagy legalább Anglia képezi azon bibliát, melyből az egyik párt a maga állapotja, a másik ismét a magáé mellett idézeteket, példá­kat keres ós hoz fel. Én azt hiszem, hogy a t. háznak meg kell menekülnie azon hatás alól, melyet Szilágyi t. képviselő társam beszéde okozott, mely beszéd nem csak az által óhajtott imponálni, hogy a legátalánosabb és legtávolibb nózpontokat állította fel irányadókul e törvényjavaslat megítélésénél : hanem főleg az által, hogy párhuzamba helyez­vén Magyarország alkotmányosságát Anglia al­kotmányosságával, az elsőnek hátrányára esvén ki a párhuzam, abból vonta ki a következtetést, hogy ezen törvényjavaslat el nem fogadható, ez intézmény életbe nem léptethető. Én a kiindulást épen t. Szilágyi képviselő­társam beszédéből mentem, és azt tartom, hogy ő igen helyesen jellemezte a magyar parlamen­tet, midőn azt mondta, hogy az nemzeti orgánum. Épen azért, mert a nemzet orgánuma a magyar parlament: a törvényhozás már 1874-ben azon meggyőződésre jutott, és azon irányt kezdemé­nyezte, hogy a magyar parlament megalakítására nézve oly intézkedéseket s oly biztosítékokat kell felállítani, melyek leginkább előmozdítják annak lehetőségét, hogy a magyar parlament a magyar nemzet közakaratának hü és objectiv kifejezője legyen. Ebből kiindulva két feladat volt megoldandó. Ezen feladatok elseje az, hogy a választási eljá­rás szabályoztassék, s hogy az ország azon bá­mulatos visszaélésektől, melyek a választási eljá­rás körül nálunk divtak, megmentessék. A másik feladat pedig, mely megoldandó volt: az, hogy a veriíicationális eljárás olykép szabályoztassék, hogy ha daczára ezen választási törvénynek mégis ille­gális módon a házba kópViselők csempésztetnek: azok mandátumaiktól megfosztatnak. A t. ház több kiváló tagjának többször volt már alkalma az 1874-ik évi választási törvényre hivatkozni ós constatálni, hogy ez czélját mennyire érte el. E tekintetben én is hozzájárulok elisme­résemmel. De hogy a második czél megvalósítva nincs, valljuk meg, és valljuk meg, hogy ezen annyira érzett szükséglet még nincs kielégítve.

Next

/
Thumbnails
Contents