Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-274

90 274. országos ülés september 28. 1877. elé az irá . ;

uő javítások mutatkoznak ozelszerüknek a házszabályok azon rendelkezéseit illetőleg, melyek a képviselői választások igazolására vonatkoznak." Ragályi Nándor: T. ház! Nem arrogálom magamnak, hogy azon nagy gonddal kidolgozott és valóban igen szépen elmondott beszédre, mely előttem tartatott, a kellő ezáfolatot magadhassam. Sajnálom, hogy oly rósz iró vagyok, hogy azt, amit irtam, később elolvasni nem tudom, (Derültség!) minek következménye az, hogy nem is jegyezhettem. Azonban még ennek daczára is böngésztem azon szép beszédből valamit. (Halljuk!) Szilágyi Dezső képviselő ur beszédének elején azt vitatta, hogy nem kötelezi a képviselőházat az 1874 :XXX1II. t.-ez. 89-dik §-a. Ennek vitatásába én nem bocsátkozom azért: mert épen a legközelebbi napokban tapasztaltain és pedig a t. képviselő ur közbenjárása által — mondhatnám tehát: „Et eum spiritu tuo," — hogy a képviselőház többségét a házszabályok, daczára annak, hogy azok rá nézve törvényt képeznek, nem kötelezik; épen ezért csakugyan kár volt oly sokáig beszólni : mert már elébb bebizonyította, hogy a képviselőház többségét sem törvény, sem pedig más nem korlátolja. Pulszky t. képviselő ur azt mondotta, hogy megváltoztak a szerepek, mert most azok a theoretikusok, akik azelőtt a theoriákhoz való ragaszkodást szemére vetették. Én tehát nem a theoi iára, hanem a tapasztalásra fogok hivatkozni, és nem fogok, ugy mint Móricz Pál t. képviselő ur tette, esetről esetre menni : mert akkor minden képviselőre nézve el kellene az Ítéletet mondani, mely mind egyforma és igazságtalan. Hogy megváltoztak a szerepek, erre azt vagyok bátor mondani, hogy megváltoztak: mert azelőtt mi szoktuk elmondani, hogy milyennek kellene lenni a parlamentnek a kormánynyal szemben ; most pedig egy valóban gyönyörű beszédben a t. képviselő ur mondotta ezt el. De azt nem méltóztatott elmondani, hogy milyen most a parlament. (Derültség.) Mi, kik a bírák választása mellett voltunk, megnyugszunk a öuria bíráskodásában, a t. képviselő ur pedig nem: tehát cserélve vannak a szerepek; ós bárhogy, bármily mesterileg burkolta is, de beszédének valóságos értelme mégis az volt, hogy nem bízik a bírák függetlenségében, hanem bízik a képviselőkében. Erre t. ház többet nem mondhatok mint „lehetetlen satyram non scribere." (Derültség.) A t. képviselő ur ezután áttért Anglia példájára, amely tekintetben én azt kívánom, hogy csak kövessük Angliát: inert akkor nem lehet attól félni, hogy valami nagy baj fog keletkezni, ha a bíráskodást a Ouriára bízzuk. Engem t. ház két ok vezérel arra, hogy elvetendőnek tartsam a központi bizottság véleményét és elfogadjam a kisebbség javaslatát. A tapasztalásból és nem theoriából akarok — épen azon uraknak mondom a tapasztalásból származott tudomással — szolgálni, a kiknek nem volt iclejök és szerencséjük, mert fiatalok, hogy tapasztalhassák: miként történnek e bíráskodások. 1861-ben, a midőn ezen pseudo parlamentünk jáíéka megkezdődött a mostani időkig, — azért mondom, hogy játéka, mert mindjárt akkor a többség valóságos Verlauf-parthit játszott, (Derültség.) a mostani időkig minden bíráskodásnál, a mi a ház által történt, minden bíráskodásnál azt tapasztaltam, hogy a tárgyilagos Ítélet csak kivétel és a normális ítélet annak ellenkezője volt. Nem akarok eseteket felsorolni, mert akkor mindegyiket egyenként kellene felsorolnom, és később is, midőn már nem a plenumban történt a bíráskodás, hanem külön kabinetekben, mindég előre tudtam, hogy mikép történik a bíráskodás, mi lesz az eredménye; mert csak azt kellett előre megtekinteni, hogy melyik pártnak van többsége a bíróságban. (Derültség és helyeslés balfelöl.) 1861-ben én mint efféle megyei táblabíró,— megvallom, pedig tudom, hogy a modern jogászok ki fognak nev3tni, tehát nem szégyenlem — azt hittem, hogy minden bíróságnál fődolog az igazság ; de bizony csaknem magamra maradtam. (Derültség.) Igyekeztek is felvilágosítani, hogy igen téves utón vagyok, mert itt nem arra van tekintet, hogy mi, hanem hogy ki , azaz , azt mondták, az a szabály, hogy ha „te ütöd az én zsidómat, ón is ütöm a te zsidódat." (Derültség.) Ilyen a képviselők általi bíráskodás s mondhatnám minden kivétel nélkül. A másik oka, a miért elfogadom a Ouria bíráskodását: lélektani. {Halljuk !) Minden embernek vannak a szivében vonzalmai, melyek az igazság ellenében is kísértetbe hozzák és épen azért határozta el minden ország törvényhozása, hogy a bíróságoknál akadályul szolgáljon a rokonság bizonyos foka ós ez a tanúskodásra nézve is áll: mert feltehetni mindenkiről, hogy mivel szereti a rokonát, nem fog felette terhes ítéletet hozni, és ez kísértetbe hozza a bírót. Na, ha már ez akadályul szolgál a bíróságoknál: mennyivel inkább akadályul szolgálhat a pártszenvedély, mely hogy minden szenvedélyek közt a legerősebb, mutatja ez a ház. (Derültség.) Hiába nevet Pulszky képviselő ur, ezt ő maga hiszi és látja. (Derültség.) Azt mondják önök, hogy nem kell a bírákat belesodorni a politikai tusákba, inert elvesztik tekintélyüket. Előttem szólott t. képviselő ur mondotta, hogy az a veszedelem is meglesz, hogy nem lesznek megelégedve bíráskodásukkal és így tekintélyük csorbulni fog. Én azt mondom, ne mél-