Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-274

76 274. országos ülés september 28. 1877 azon körülményben keresem, hogy nálunk a parlament ezen intézmény, mely tuíajdonképen régi százados, de akkor rendi alkotmányunkba oltatott be; ma még pedig egészen új intézmény, a mely, bármennyire szeressük, bármennyire ápoljuk is azt, a nemzet közérzületébe még nem tudott teljesen behatolni. És mert meg vagyok győződve, hogy ez így van, ennélfogva semmit sem tartok anynyira szükségesnek, minthogy a nemzet tisztelete, bizalma a parlament iránt minden eszközzel fokoztassék és megszilárdíttassék. De alig hiszem, hogy e czélt elérhessük az által, hogy a parlamenti intézményt az eddigi szokáshoz képest továbbra is tulságOb kiváltságokkal körülsánezolva, ós isolálva a nemzeti élet minden többi functiójától, mintegy egészen csak belterjes fejlődésre kárhoztatjuk; sőt épen ellenkezőleg én azt hiszem, hogy az állami életnek különböző irányzatait felkaroló és képviselő összes mozzanatoknak összefüggő és összhangzatos működése az egyedüli mód, mely valamennyi intézménynek együtt véve, és így valamennyinek egyenként a lehető legnagyobb tiszteletet és bizalmat képes megszerezni. És miután én a kormány törvényjavaslatában ezen ezól felé látok egy lépést, abban t. i. hogy a megtámadott választások Ítélete a euriára bizatik: pártolom ezen törvényjavaslatot. {Helyeslés több oldalról.) Mert, tisztelt ház, feltenni a birói hatalomról, hogy politikai párt szenvedélyek által elragadtathassa magát: ez épen annyi volna, mint feltenni a mi birói karunkról azt, hogy bármely polgári perben képes magát mellékenlek által vezettetni, mert — szerintem legalább — egy már körülirt kellékekkel ellátott ügyben, a milyen lesz minden választási ügy, ha arra nézve a normák meg lesznek hozva : az Ítélet nem lesz más, mint bármely egyszerű polgári perben; és mert azt látom, hogy ha a euriára bizatik a bíráskodás, akkor a birói hatalom és a törvényhozási hatalom egymással karöltve haladhatnak és az állami életnek e két nagy intézménye, melyek oly meszsze és oly mélyen benyúlnak a nemzet létébe, egymást kölcsönösen támogatva, minden esetre nagyobb tiszteletre és nagyobb tekintélyre fognak szert tenni, mint egyenként egymástól isolálva. A mi a parlamentnek önállóságát, függetlenségét, vagy ha úgy tetszik, souverainitásának kérdését illeti, a központi bizottság t. előadója mintegy históriai tényt állította föl azon tételt, hogy minden állam igyekezik parlamentje hatáskörét kiterjeszteni. Megvallom, hogy én nem osztozhatom a t. előadó ur ezen nézetében, sőt épen ellenkezőleg ugy találom, hogy egyetlen egy állam sem igyekszik parlamentjének hatalmát kiterjeszteni ; hanem igen is igyekszik minden parlament saját hatalmának tágítására, valamint hogy igyekszik az államnak minden intézménye és functiója, a hol hatalomra szert tehet, hatalma növelésére, s épen igy tesz az executiva, mely a parlament rovására igyekszik hatalma nevelésére. Az ilyen connictusokból támadnak azután az oly állapotok, milyen volt egyszer Angliában az, melyet a parlamenti omnipotentia neve alatt ismerünk, s melyet én nálunk, kiknek jelen körülményeink közt valóban erős executivára van szükségünk, a magam részéről legalább nem óhajtok. (Helyeslés.') Mindez természetesen csak a békés, a rendes fejlődés viszonyaira vonatkozhatik és ezek közt én legalább azt tapasztaltam, hogy a mi parlamentünknek talán nem a törvény által, hanem a viszonyokban rejlő sokkal kiterjedtebb hatásköre van politikai szempontból, mint igen sok más ország parlamentjének. Legyen szabad ezt megvilágosítanom. (Halljuk.) Azt hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni, hogy valóban ugy történik, hogy nálunk a politikai pártok nem a nemzet kebelében, a közvélemény körében támadó különböző nézetekből alakulnak és terjednek ki aztán a parlamentre ; hanem épen megfordítva — történjék ez bármi okoknál fogva — a parlamentben keletkeznek és innen hatnak kifelé, és ezek szerint alakulnak az országos pártok. Legutóbb ezt mutatja a mi tiz éves parlamenti életünk objectiv vizsgálata. (Igazi) Már most t. ház, oly parlamentnek, mely ily politikai hatással bir az egész nemzetre, mely a nemzet közvéleménye felett ily hatalmat gyakorol a nélkül, hogy attól tulajdonkép hasonló kölcsönhatását elfogadna: ily parlamentnek souverainitását nem hiszem hogy egy könnyen bármely oldalról veszély fenyegethetné, kivévén egyet, azt t. i. ha a hatalom merényletet akarna elkövetni a parlament vagy az alkotmány ellen. De kérdem t. ház, vajon, ha a hatalom kedvet és erőt érez magában ily merényletre : megakadályoztatja-e ezt a legkitűnőbb törvény is ? Én nem hiszem. Erőszak ellen egyedül erőszak alkalmazható, s nézetem szerint erre nemcsak joga van a nemzetnek, — ez magától értetik — hanem kötelessége is ezt tenni. Itt azonban a parlament körében, mely nem egyéb, mint a rendszeres, a fokozatos békés fejlődés szentélye, ily eshetőségről nem lehet, nem szabad szólni. A félelem ezen eshetőségtől, a melytől pedig egészen el kell tekintenünk, mert mindnyájan tudjuk, hogy a kellő perezben kötelességünket megtesszük, már igen sokszor nyilvánult, bár nem feltűnő, hanem mindig észrevehetőleg sok intézkedésünkben is bónitólag hatott épen rendszeres és fokozatos fejlődésünkre. S épen azért t. ház, mert én nem látom egy oldalról sem megtámadva parlamentünk souverainitását, s mert másfelől az ítéletnek a euriára bizatásában látom azon összeköttetést, melyet szűk-