Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-274

274 országos ülés scptember 28. 1877. 77 ségesnek tartok, hogy meg legyen az állam különböző intézményei közt: nagyon szívesen és örömmel járulok a kormány törvényjavaslatához, kivévén annak egyetlen egy pontját, melyet már itt is jelezni óhajtok, azt t. L, a hol arról van szó, hogy a választásokat megtámadó kórvények kellékei fölött a ház itél. Ha meghatároztatik, hogy ezen kérvényeknek melyek legyenek kellékei, az azok fölötti itétetet szintén a euriára óhajtom bízatni. {Élénk helyeslések) S mivel reményiem, hogy ha a központi bizottság javaslata elvettetik, s a törvényjavaslat átalánosságban el fogadtatik, ezen pont is módosítást szenvedhet : igen is elfogadom a törvényjavaslatot, s, vissza utasítom a központi bizottság javaslatát. (Élénk helyeslések.) Horváth Gyula előadó : T. ház! A t. ház kegyes engedelmével csak egyetlen egy megjegyzést leszek bátor tenni az előttem szólott igen t. képviselő ur előadására. Az igen t. képviselő ur kegyeskedett egy tételt a bizottság jelentéséből idézni; de a jelentés ugyanazon tételének kiegészítő részét nem méltóztatott felolvasni. A t. képviselő ur felolvasta ugyanis a következőket : „A parlament tekintélye az által, ha meglevő hatalma egy kiegészítő részéről, hogy saját tagjai választási ügyeiben maga bíráskodjék, lemond: bizonyosan gyarapodni nem fog" ; és elhagyta a következőket: „a mennyiben a lemondás csakis a saját bíráskodás iránt való bizalomhiány által volna indokolható." Ez nézetem szerint t. ház, a felolvasott tételt egészen más világi helyezi. Pulszky Ágost: T. ház! Kállay Béni t. képviselő ur igen szép világításba helyezte azon czélt, melyet szeriute a törvényjavaslat magának kitűzött, melyre törekszik, azon összhangot, melynek az államélet factorai közt fenn kell állni, s melynek elérését, szerinte, e törvényjavaslat hathatósan előmozdítja. Beismerem szívesen, hogy a czél igen magasztos; beismerem azt is, a mint beismertem ugyan e helyen 1874-ben a választási törvény tárgyalása alkalmával, hogy a képviselőház igyekezetének folyvást arra kell irányulnia, hogy az országban oly jogállapotok teremtessenek, melyek közt minden közjog, mint a mely minden egyes állampolgárnak személyes jogát is érinti és képezi, hathatós birói védelem garantiájában részesüljön. Ma is állítom azonban azt is, a mit akkor állítottam, hogy ezen hathatós birói garantiát, hogy ezen védelmet, hogy a teljes összhang állapotát csakis a kiegészítő lépések hosszú sora után érhetjük el. Sajátságos helyzetben találom magamat t. ház, azokkal szemben, kik a törvényjavaslatot pártolják, a kik közül sokan épen a t. ház azon tagjainak sorában foglalnak helyet, kik rendszerint a közvetlen gyakorlatra, az élet közvetlen igényeire szoktak hivatkozni a theoriákkal szemközt, ós a kik engemet is több ízben már mint kizárólag a theoriára építőt iparkodtak megczáfolni. Itt pedig egyszerre azt találom, hogy a szerepek ki vannak cserélve, és hogy ón oly felfogással állok szemközt, melynek egyedüli indokolását épen a legmagasabb theoria, t. i azon theoria képezi, melynek teljes megvalósítása a közigazgatási és közjogi bíráskodás egész rendszerét tételezi fel, s a mely — hogy ugy mondjam — koronája, a mü végbefejezése gyanánt tekinti azon intézkedést, mely az előttünk fekvő törvényjavaslatban foglaltatik. Igen is t. ház, én tudok oly állapotot képzelni, s kívánom, hogy az országban minélelőbb valósittassék, a melyben ne legyen egyetlen egy közjog, ne legyen sem választási jog, sem jog, mely az adó fizetésre vonatkozik, sem bármely más jog, a mely bárminő köztestületnek, vagy hivatalnak decisiója alatt áll a nélkül, hogy a kellő garantiában ne részesüljön, a nélkül, hogy a végrehajtó hatalom kezét folyvást ne kisérje az ellenőrzés, a nélkül, hogy birói utón meg ne lehessen azon határokat állapítani, melyek közt a polgárok joga feltétlenül sértetlen a végrehajtás terén is. Ámde hogy ez állapotot létesítsük, az intézkedéseknek egy következetes hosszú sorára van szükség, egy hosszú sorára a javaslatoknak. Hogy 1874. óta ez irányban s különösen azon theoria alapján, a melyen a jelen törvényjavaslat áll, nem történt semmi, kétségtelen, és ha a kisebbségi vélemény előadója a bizonyítás terhét reánk hárította , azt mondván, mi tartozunk indokolni, mennyiben változott a helyzet 1874. óta, én ezt most visszahárítom ő reá. Az elvet elismertük 1874-ben is mint végczélt, elismerjük ma is ; de ő tartozik indokolni, hogy miben változott meg a helyzet 1874. óta, hogy most gyakorlati keresztül viteléhez fogjunk annak, a minek gyakorlati keresztülvitelét 1874ben megkísér leni nem kívántuk. Mert kérdem t. ház, helyes-e az, hogy ott, a hol a végrehajtó hatalom kezét nem akartuk és nem akarhattuk megkötni, mert nem találtuk hazánk állapotait olyanoknak, a melyek közt kívánatos volna ma a végrehajtó hatalom korlátozása, más korlátozása, mint a mely a parliamentális rendszerrel összefüggő, kérdem : kivánatos-e ily viszonyok közt, ily állapotok mellett egy ugrással a törvényhozó hatalom terén a korlátozást megtenni ? Készséggel elfogadom azon elméletet, a mely a végrehajtó- és törvényhozó hatalom korlátait egyaránt megvonja a birói hatalommal szemben