Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-273

62 273. országos Ülés septeniber 27. 1877. támadó orosz hadsereget: az orosz ment volna Konstantinápolyba, és semmivé tette volna a török birodalmat? Vajon hazánk érdekei akkor is meg lettek volna-e óva, ha mi egyenesen háborúba nem megyünk : mert még egyenesen megtámadva nem voltunk ? Tisza Kálmán ministerelnök: Meg! Simonyi Ernő: Hiszen mi attól sohasem tartottunk, hogy a törökökkel egyszerre minket is meg fognak támadni. Csak azt mondottuk, hogy érdekeink veszélyben forognak azon agressiv politika miatt, melyet az orosz hatalom 150 év óta következetesen folytat, mely azelőtt Legyeiország megrontására volt irányozva, most pedig Törökország lerontását ezólozza. Ha e czélt elérte: rajtunk a sor, ós természetesen mentül közelebb jön a veszély, annál inkább vagyunk mi az által érdekelve. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha tehát Oroszország Törökországban győzött volna: a mi érdekeink nem lettek volna megvédve. Hogy eddig megvoltak védve: az nem a külügyi kormány, nem a mi kormányunk, hanem a vitéz török hadsereg érdeme. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Azon speciális kérdésre nézve, hogy tehát mi a mi kormányunk politikája? a ministerelnök ur azt mondja, hogy mindenesetre és minden viszonyok közt érdekeink megóvása. Dn kérem, mi azt óhajtanánk tudni: mit tart a kormány Magyarország érdekének ? Mert itt van eltérés közöttünk, itt van a különbség, mely köztünk fenáll. A ministerelnök ur azt mondja: mi az ország érdekeit minden körülmény közt megakarjuk óvni. Ha az ország érdekeire nézve egy véleményen vagyunk: akkor köztem és s ministerelnök ur közt semmi különbség nincs, inert egyebet én sem kívánok, mint érdekeink megóvását. De a kormány magatartásától s eddigi nyilatkozataiból ugy látszik, hogy azon érdekekre nézve vagy nincs tisztában, vagy azon érdekek eltérők azon érdekektől, melyeket a magyar közvélemény, a magyar nemzet vagy is a maga érdekeinek ismer. Hogy a magyar nemzet mit ismer az ország érdekeinek : arra nézve ugy hiszem, kétely nem létezik; az annyiszor ki volt mondva, oly világosan ki volt jelentve, hogy arra nézve a kormánynak egyátalán kétségben lenni nem lehet. Én azt hiszem, hogy a magyar nemzetnek joga van tudni, hogy vajon a kormány az ő érdekeit ugy fogja-e fel, mint maga a nemzet. Mert ha azt méltóztatik a kormányelnök urnák mondani, hogy az ország közvéleménye nem lehet egyenes befolyással a külföldi politika irányzására: — én meg azt mondom, hogy az ország közvéleményének okvetlenül joga van és kétségbevonhatlanul joga van arra, hogy tudja meg azt, hogy az ő kormánya micsoda irányban halad, micsoda irányban akarja a nemzetet vezérelni. (Helyeslés a széki! baloldalon.) A felett vitatkozni, hogy vajon a közvélemény vagy a kormány véleménye áll-e ? nézetem szerint nem lehet. Mihelyt egyszer a nemzet közvéleménye kétségtelenül fel van ismerve, — amint ugy hiszem Magyarországban kell hogy fel legyen ismerve : — akkor a kormánynak kötelessége a nemzet közvéleményét el fogadni; ha pedig azt nem helyesli, meggyőződésével megegyeztetni nem birja : akkor kötelessége visszalépni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert midőn a nemzet és kormány közt van különbség, akkor nem lehet kérdés a felett, hogy melyik rész lépjen vissza, nem a nemzet van a kormányért, hanem a kormány a nemzetért, tehát a kormánynak kell azt tennie, a mit a nemzet kivan, nem a nemzetnek azt, a mit kormány kivan. Ezen tekintetből a ministerelnök úrral egyátalán nem érthetek egyet, s azon mystikus s mindeddig kinem magyarázott előadását és politikájának difínitióját, hogy az ország érdekeit megóvni kívánja : elegendő feleletnek nem vehetem. (Helyeslés a szélső baloldalon) Mert ez mindig ugyanazon válasz, melyet a kormányelnök ur eddig adott s melyet a nemzet soha felfogni és megérteni nem bírván, a kormánynak magaviseletét pedig ellenkező irányba látván hajlani, az országnak a maga felfogása szerinti érdekeivel, mi volt a következmény? Az, hogy a nemzet folytonos rettegésben volt az iránt, hogy a kormány valamely oly lépést fog elkövetni ezen nagy fontosságú kérdésben, a mely a nemzet közvéleményével s az ország érdekével ellenkezik. Mi nekünk tehát, hogy nyugodtak lehesünk, hogy az ország ne legyen hónapokon keresztül ezen izgatottságban: jogunk van tudni, hogy mi tehát a! kormány felfogása szerint az ország érdeke. Hol fekszenek azok az érdekek? Az én nézetem szerint, azt, hogy az ország megtámadtatik-e, egyenesen háborúval vagy sem : nem tartom egyedül az ország érdekének. Ha egy oly hatalom, mely a mi érdekeinket, ha csak távol jövőben is veszélylyel fenyegeti, erőben nyer, gyarapodik : az már az én érdekeimet sérti. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a ministerelnök ur, hogy a háború végével semminek nem szabad történie, a mihez az osztrák-magyar monarchia b^egyezését nem adja. Igen; de hát mi az, a mihez nem adja meg? Hiszen épen azt kívánjuk mi tudni, ezt akarjuk világosan látni, hogy mi az, hol az a határ, melyet a külügyi kormány olyannak tart, hogy ez megvédi az ország érdekeit. De hát ha beleegyezésöket adják: akkor meg fog történni ós akkor a nemzet mit csinál? Akkor a nemzet fait accompli-vel áll szemben, oly ténnyel, melyet megdönteni sokkal nehezebb, mintsem lett volna azt megakadályozni.