Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-273
378. országos ülés september 27. 1877. 63 így tekintve a ministerelnök ur válaszát, én azzal megelégedve nem lehetek; hogy azonban ezen válasznak most tárgyalásra kitűzését nem kivánom, ezt teszem azért: mert nem tartom a pillanatot időszerűnek arra, hogy e kérdés itt tárgyaltassék, hanem kijelentem azt, hogy én ezen válasszal megelégedve egyátalában nem vagyok, és hogy e válasz után a ház és a nemzet egy szóval sem tud többet, mint eddigelé. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Azokra nézve, a miket a kormányéinök ur a hármas császári szövetségre, mondott nem akarok réfleetálni, mert hisz az interpellálok meg fogják észrevételeiket tenni. Van azonban még egy tárgy, melyet én ugyan nem interpellatiómban, hanem beszédemben megérintettem, s melyre nézve — nagy sajnálatomra — a ministerelnök ur semmi megjegyzést nem tett. Ha ezen tárgyra visszatérek, teszem azt azért, mert nagy horderejűnek ós nagy fontosságúnak tartom : ériem a kassai fel köszöntést. Nem tettem ezt interpellatió tárgyául azért, mert a hivatolos lapban megtagadtatott, s én nem láttam magam kónytetve arra, hogy kétségbe vonjam azt: vajon igaz-e a megtagadás vagy sem. Megengedem, hogy azon szavak ugy, a mint a hírlapban közölve voltak, a fejedelem által nem mondattak, de ha ez áll. akkor nézetem szerint a kérdés még komolyabb stádiumba lép, mert akkor az a kérdés merül fel, hogy mily emberekkel van a magyar király környezve, kik általa nem mondott szavakat ily gálád módon * elferdítve adnak a publieunmak, (Helyeslés a, szélső balold don.) s a nemzet és fejedelem közt konkolyt vetni nem átalnak. Ez nézetem szerint nagy fontosságú dolog, s én csak is arra szorítkoztam múltkori beszédemben, hogy kimondottam, hogy nem vonom kétségbe, miután hivatalosan visszavonatott, hogy a fejedelem azon objectionális „szövetséges" szót nem mondotta ; hanem megvárom a kormánytól, hogy mindenkép oda igyekszik, hogy azon ember, a ki e hamis hirt ily alaptalanul terjesztette, példásan megbüntettessék. Miután a ministerelnök ur erre, vagy érdemesnek vagy czélszerünek nem tartotta válaszolni, én ezen dolog fontosságánál 'fogva kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én ezen kérdést a legközelebbi időben külön interpellatió tárgyává fogom tenni. (Helyeslés u szélső balon.) Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk!) Én igen természetesen a t. ministerelnök válaszának csak azon részére teendek észrevételeket, a mely az én interpellátiómra vonatkozott, azon interpellátióra, mely egyébiránt Simonyi Lajos b t. képviselőtársam interpellátiójával megegyez. Én azt kérdeztem a t. ministerelnök úrtól, hogy mi czélja van az úgynevezett három császári szövetségnek? Mikor köttetett az? mily feltételek alatt ? s mi indította a kormányt annak akár kötésére, akár pedig csak ajánlására? Ezen kérdésre a t. ministerelnök ur azzal felel mindenekelőtt, hogy jöjjünk tisztába az iránt: mi a szövetség ? Szövetség olyan értelemben, a mint az közönségesen értetik, a t. ministerelnök ur véleménye szerint a három északi hatalmasság között nem létezik; de igenis létezik — ha jól hallottam — a három hatalom között oly megállapodás még 1873. óta, miszerint minden felmerülő európai kérdés közöttük egyetértőleg intéztessék e! (i ministerelnök tagadólag int.) Meglehet, hogy rosszal hallottam, de én igy értettem. (Felkiáltások szélsőbalon: Tgy volt! A ministerelnök ismétli előbbi mozdulatát.) Azt méltóztatott mondani, hogy oly szövetség, melynek bizonyos speciális tárgya volna, mely bizonyos speciális kérdésnek, különösen a keleti kérdésnek elintézésére vonatkoznék : a három hatalmasság közt nem létezik. De igenis létezik 1873. óta megállapodás, mely szerint minden, Európában 'felmerülő politikai kérdés a három hatalmasság által előlegesen megvitattassék és egyetértőleg intéztessék. Én nem fogok a t. miniszterelnök úrral akademious vitába ereszkedni a felett, hogy mit nevezünk szövetségnek és mit nem, annyival inkább nem, mert ezen megkülönböztetés kissé emlékeztet Mohernek egy vígjátékára, melynekk czime ; „Le bourgeois gemtilhomme." Ezen vígjáték hőse egy meggazdagodott posztókereskedő, ós ennek, mint minden gazdag embernek, hízelgője lévén, ez azt iparkodik bebizonyitani, hogy az ő barátja tulajdonképen nem b posztókereskedő. Az ő házában. — mondja ez — van, az igaz, sok posztó felhalmozva, és ő abból barátjainak és másoknak is, kik látogatásukkal megtisztelik, szívességből pénzért átenged, de ő nem posztókereskedő. A t. ministerelnök ur is elismeri, hogy a három hatalmasság közt létezik oly megállapodás, a mely őket arra kötelezi, hogy minden európai kérdést együtt intézzenek el, azonban utána teszi, hogy az nem szövetség. No, ón t. ház ismétlem, hogy nem akarok akademious értekezést tartani a ... szövetség fogalmáról; de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azt a viszonyt szövetségnek tartja a három hatalom egyikének külügyministere is. Es hogy ez igy van: megfogja engedni a t. képviselőház, hogy szavaiinat rögtön be is bizonyítsam. (Halljak !) Bismarck herczeg a német birodalmi gyűlés 1S7G. évi deczember 5-én tartott ülésében ezeket mondotta: „Távol vagyunk attól, hogy Oroszországhoz való viszonyunkat megzavarni akarjuk, mert a három uralkodónak szövetsége, kik már régóta egyesültek, tetjesen fennáll mai napság."
