Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-273
273 országso Illés september 27. 1877. 61 szabadkéz politikáját jogosultnak el nem ismerhetem, nem láthatok falapul arra, hogy a válasz megtagadtassák: én a t. ministerelnök ur válaszának ezen utolsó részét tudomásul nem veszem, és kérem a t. házat, méltóztassék ennek tárgyalását napirendre tűzni. (Helyedén jobb és balfelöl.) Simonyi Ernő: T. ház ! A t. miniszterelnök ur előadásának az én felfogásom szerint két külön része van. Az egyik, amit általánosságban mondott, a második, amit a hozzá intézett kérdésekre egyenkint válaszolt. Az átalánosságban mondottakra nézve igen sok szép elméletét mondott a t. mmisterelnök ur, szép phrazisokat is mondott; de megvallom, hogy mindazokra nézve, amiket ezen átalánosságokban elmondott, én vele egyet nem érthetek. A t. niinisterelnök ur azt mondja, hogy oly nyilatkozatot tenni a kormánynak, melyet gyanúsítani vagy rágalmazni ne lehessen, emberileg lehetetlen. Én nem mondom, hogy minden nyilatkozatot gyanúsítani, kétségbe vonni ne lehetne, in thesi tehát áll, amit a ministerelnök ur mondott, hanem a kormánynak a keleti politika irányában való eljárására nézve egyátalában nem áll. Mert ha a ministerelnök urnák eddigi nyilatkozatait rágalmazták vagy gyanúsították, vagy annak hitelt nem adtak: annak egyedül oka azon mód. melyen azon nyilatkozatot tette. Példának okáért csak a legközelebb alkalommal tett nyilatkozatát véve tekintetbe, a ministerelnök ur ügyesen összeszőtt és jól hangzó szavakban foglalta válaszát, mikor azt mondta, hogy irányadó körökben senkinek sincs szándéka előidézni birtok változásokat, módosításokat az ország határain. Engedelmet kérek, nem ezen szavakkal, hanem az ón szavaimnál sokkal ügyesebben, jobban hangzó szavakkal volt mondva, ugy annyira, hogy meglepte a képviselőház ezen oldalán ülő tagokat is, és azok a ministerelnök urat megéljenezték, mert azt hitték, hogy positiv dolgot mondott; mikor olvasta az ember a beszédet higgadtan azon hatás nélkül, melyet a szónoki előadás tesz, olvasta a hideg hirlap hideg betűét: látta, hogy a ministerelnök ur tulajdonképen nem mondott semmit, ós midőn a ház több tagja arra figyelmeztette a ministerelnök urat, hogy nyilatkozatát igy és igy értik : felkelt és anélkül, hogy magát kimagyarázta volna, mindig tiltakozott az ellen, hogy az 5 szavait másképen fordítsák mint ő azokat mondta. Itt van tehát oka, hogy a minister elnök ur előadása gyanusitíatott, Miért? mert tulajdonképen az általam mondott szavakban nem foglaltatott azon értelem, melyet a ház annak átalában tulajdonítani óhajtott és kívánt. Azt mondja ministerelnök ur, hogy az ellenzék helyzete könnyebb, mint a kormányé a külügyekben. Én azt szívesen megengedem, hogy az ellenzéknek, melynek nincs oly egyenes és törvényes felelősége, mint aminő van a kormánynak, helyzete egyátalában könnyebb nemcsak a külügyekben, hanem egyátalában minden kérdésben, azt soha kérdésbe nem vontam, mindig szívesen elismerem ; kritisálni, bírálni mindig könnyebb, mint cselekedni, ugy, hogy az minden bírálatot kiálljon ; de azon külömbsóg, mely az ellenzék és a kormány között van, nem oldja fel a kormányt attól, hogy olyan politikát kövessen, melyet az ország megérthetne és az ország közvéleménye helyeselhetne, Én, midőn kérdést intéztem a ministerelnök úrhoz, kijelentertem beszédemben, hogy azon kérdésnek sok oldala, részlete van ; de ón mellőzöm és kerülöm a részleteket és csak azon általános kérdést intézem hozzá, hogy van e mi kormányunknak határozott megállapodott politikája a keleti kérdésre nézve, vagy sem ? ós ha van: mi az a politika? E kérdésre nézve megvallom, hogy ón a ministerelnök ur válasza után épen oly kevéssé vagyok képes megmondani : van-e a kormánynak határozott politikája vagy nincs? mint voltam annak előtte. A ministerelnök ur válaszolt ezen kérdésre, de válaszolt épen azon szavakkal, melyekkel eddig válaszolt, hogy a kormány politikája abban áll, hogy Magyarország, és az osztrák-magyar monarchia érdekeit minden körülmények közt megóvja, ha lehet háború nélkül, ha nem, háborúval. Ezt mondta ezelőtt is mindig s ez volt az, mit mi megérteni képesek nem voltunk; nem pedig azért, mert a kormány magaviselete a háború egyes eseményeivel szemben olyannak tűnt fel, mely egyátalában nem egyez meg Magyarország érdekeivel. A ministerelnök ur azzal vigasztalja magát, hogy ha majd egész politikájok egyszer ismerve lesz f : az egész magyar nép helyeselni fogja azt És igazolásául ezen politikának azt hozta fel, hogy még eddigelé sem Magyarország, sem az osztrák-magyar monarchia érdekei semmi tekintetben kárt nem szenvedtek. Ez nézetem szerint relatív dolog. Ha eddigelé a mi érdekeink a keleti háború által kárt nem szenvedtek : az nézetem szerint nem a külügyi kormány érdeme, hanem érdeme azon vitéz török hadseregnek, (Ugy van! Ugy van!) mely az ellene irányzott s a mi érdekeinket is fenyegető veszélyt oly vitézséggel elhárította. (Élénk helyeslés a szého baloldalon.) De mi lett volna akkor, ha a helyett, hogy a törökök oly vitézül visszaverték az őket meg-
