Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-273
6Q 273. országos ülés september 2 1 ?. 1877. hozási ügy tekintetében a törvényhozással szemben áll. A minisierelnök ur továbbá tagadja, hogy a kormány által követett politika iránya, és a közvélemény hivatott orgánuma, a törvényhozás által követelt irány közt, azon ellentét volna, melyet sokan állítani szeretnek, (én legalább igy értettem) mert megegyeznek egyben mindketten: megegyez a kormány a törvényhozással abban, hogy mindkettőnek iránya csak az lehet: minden körülmények közt megóvni a magyar-osztrák monarchiának, és igy a magyar hazának érdekeit is. Tökéletesen helyes; ebben megeg3 7 ezünk. A külömbség esak abban rejlik, hogy mig a kormány nekünk eddig arra nézve, hogy minő irányban véli ő ezen érdekeket érvényesithetőkuek, semmi felvilágosítást nem nyújtott: a közvélemény magával tisztában van aziránt, hogy mily irányban kívánja ezen érdekeket megóvni. (Helyeslés hol felöl) Csernatony Lajos : {közbeszól .•) Háború ? (Mozgás) Gr. Apponyi Albert: S ón azt hiszem t. ház, — meglehet, hogy csalódom, mert ebben az én teljes incompetenüámat be kell vallanom, — hogy azon nagy többségnek, mely fölött a kormány rendelkezik, szintén nagy többsége a kormányt csak azon feltevésben támogatja, hogy azon ismeretlen valami, — a kormány külpolitikájának iránya, — megfelel és megegyez azon iránynyal, melyet majdnem az egész nemzet követ. (Helyeslés.) Különben az igen t. ministertdnök ur előadása folyamában megjegyzi azt is, hogy a kormány abbeli elhatározásában, miszerint a hazának és a monarchiának érdekeit minden körülmények közt megóvja, semmi változás sem állott be; ugyanaz volt akkor, midőn az oroszok majdnem ellentállás nélkül átlépték a Dunát és a Balkánt, és az csak ugyanaz ma, a harcztéren beállott ujabb fordulat után is; de hozzáteszi, hogy nem érti, mikép választhatják épen azok, kik a török birodalom integritása fentartásában vélik a haza érdekeit legjobban biztosíthatni, a mostani pillanatot arra, hogy kifejezést adjanak aggodalmaiknak, midőn monarchiánk érdekei, ha valaha veszélyeztetve voltak: az ujabb katonai események óta bizonyára kevésbé veszélyeztetnék mint bUnnikor, s ezz'el beismeri, hogy Plevna óta változás mégis csak beállott a helyzetben. Ezen általános megjegyzések után áttérek igen röviden azokra, a miket a t. ministerelnök ur szintén igen röviden az én speciális interpellatiómra válaszolni méltóztatott. ínterpellatiomban két kérdés foglaltatik: az egyik az: tett-e a külügyi kormányzat valamit arra, hogy megakadályozza Törökországot oly óvintézkedések tételében, melyeket Szerbiának esetleges békeszegése ellen szükségeseknek tartott volna. A ministerelnök ur azt látszik föltételezni, hogy én állithatom volna, vagy valónak tartottam volna, hogy ez történt. B tévedését rectificálnom kell Citáltam az iuterpellatiómat bevezető beszédemben a híreket, melyek felmerültek, és ez után e szavakat mondottam: „Én, ezen hireknek bármennyire komoly alakban fordulnak elő, bár oly lapokban foglaltat legyen helyet, melyeknek egyike sem szokta könynyelmüen minden mendemondának megnyitni hasábjait, nem tulajdonítom azon fontosságot, hogy azokra bárminő argumentatiót építsek; ezekre esak kérdést alapitok!" Tehát nem állítottam, hogy ez igy van ; hanem csupán kérdést intéztem a t. ministerelnök úrhoz, hogy ez igy van-e ? és azon felvilágosítást, a melyet tőle nyertem, hogy ez nincs igy : megnyugtató tudomásul veszem. Még megnyugtatóbb tudomásul veszem azonban a hozzá tett kijelentést, hogy nem is fog ugy lenni, bármi álljon be. Ha interpellátióm által semmi egyebet nem érteni volna el, mint a t. ministerelnök urnák azon kijelentését, hogy egy szerb bekeszegós esetében semminemű akadály sem fogna Törökország útjába gördíttetni, hogy eziránti védelmét bármily eszközzel érvényesítse: meg lehetnék elégedve interpellatiomnak eredményével. A második kérdés az volt, érvényesitette-e a t. ministerelnök ur alkotmányos befolyását és szándékozik-e továbbra is érvényesíteni abban az irányban, hogy Szerbiának actióba lépése minden eszközzel megakadályoztassák. Erre nézve a t. ministerelnök ur kéri magát a nyilatkozás alól felmentetni. A t. ház bölcsessége fog határozni az iránt, megelégszik-e ezen válaszszal, vagy nem; a magam részéről csak azt mondhatom, hogy én azzal meg nem elégszem. A válasznak meg nem adása csak egy célból történhetik: csak azért, hogy a szabad kéz fentartassék, és pedig " vagy oly értelemben, hogy a kormány eddig még igazán nem volna elhatározva : minő eljárást kövessen ezen eshetőséggel szemben ; vagy láíszólag, hogy az illetők, a kiket érdekel, ne tudjak, mi fog részünkről történni ezen esetben. Már pedig, t. ház, miután, én ugy vagyok meggyőződve, és ezt interpellátióm indokolásakor ki is fejtettem, hogy a kétségtelenül történtek után a Szerbia részére a portával szemben közbenjárásunkkal kieszközlőtfc bóice után, a politikai loyalitás követelményének tartom azt, hogy Szerbiának actióba lépése minden eszközzel megakadályoztassák ; miután én azon magatartásban,; amely e részben a kormány által követtetni fogna, egy fölötte kívánatos fénysugarat látnék, mely a kormány általános politikai irányára esnék, és miután én a politikai loyalitás kérdéseiben a
