Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-273
273. országos Illés septentber 27. 187 ?. 59 elegendő, hogy nem lett volna idő meggátolni az osztály végrehajtását, és nem várták volna be, ha osztozkodni akartak volna, hogy oly nehézségek gördittessenek az osztály útjába, ha az ezéloztatott volna, mint a minők az ujabb időben felmerültek. (Helyeslés a középen.) Midőn előre is kérném a t. házat, hogy válaszomat minden irányában tudomásul venni kegyeskedjék, be fejezem beszédemet egy reflexióval b. Simonyi Lajos képviselő ur beszédének egy vógmondatára. (Halljuk.) A t. képviselő megijjeszt, vagy talán rosszul választom a szót, figyelmeztet, hogy ne higyjem, hogy legyen Magyarországban oly képviselőház lelhető, a mely Oroszország érdekében csak egy fillért is megszavazzon. Engem ezen figyelmeztetés nem indit, s nem ijjeszt meg, és ennek igen egyszerű oka van. Nem indit és nem ijjeszt meg azért: mert én sohasem akartam és nem is akarok Oroszországérdekében egyetlen egy fillért sem kérni. Hanem soha egy fillért sem fogok senki más érdekében sem kérni mint az osztrák-magyar monarchia és igy Magyarország, vagy fordítsuk meg : Magyarország és, igy a magyar-osztrák monarchia érdekében. (Elénk helyeslés és tetszés a középen.) Elnök: A t. interpelláló képviselő urak észrevételeiket azon rendben fogják megtenni, amelyben interpellátiójaikat előterjesztették. Gr. Apponyi Albert: Tiszt, ház! Az igen t. ministerelnök ur azon beszed folyamában, melyet a több napok előtt hozzá intézett interpellatiókra válaszképen imént elmondott, azt is hangsúlyozta, hogy midőn külügyekről vau szó, sokkal nehezebb a kormánynak helyzete, mint bármely ellenzéki képviselőé, mert sokkal szorosabb és közvetlenebb felelőség terheli a kormányt az általa kiejtett szóért, mint a parlamentnek más független tagját. A t. ministerelnök ur azonban nem volna azon ügyes parliamenti taktikus, a-kinek mi öt évek óta ismerjük, ha helyzetének, mint kormányelnöknek, ezen hátrányait helyreütni nem tudná; a mód pedig, melyen ezeket helyreüti: egyszerű, de eddig csalhatatlanul sikeresnek bizonyult. Elmond ugyanis válasza közben, — mely magukra a felvetett kérdésekre, magára a külügyi politikára nézve vajmi keveset tartalmaz, — mentől több igen szép átalános mondatot és elvi kijelentést, melyektől átalánosságban a helyeslést senki sem, és igy én sem tagadhatom meg; és az ezen átalános kijelentéseknek nyújtott helyeslést az általa képviselt politika nyereményi contojára teszi. (Derültség.) Ez azon eljárás, melyet a t. ministerelnök ur a mai napon eloquentiájának egész fényével — beismerem — követett. En ezen térre őt, melyen vele rivalisálni képes nem vagyok, követni nem fogom. Nem tehetem azonban, hogy még azon átalános mondatok közül is, melyekre épen hivatkoztam, egyre-másra észrevételt ne tegyek. (Halljuk!) Az igen t. ministerelnök ur kicsinyléssel beszélt azon hírekről, melyeknek semmi egyéb alapja és semmi egyéb hitelessége nincs, mint az, hogy egyes lapokban felmerültek; elmondotta, hogy azon következtetés, hogy ezen hírek igazak volnának azért, mert a kormány részéről azokra rectificatio nem törtónt: teljesen alaptalan és inadmissibilis. Azt hiszem t. ház, hogy itt is áll azon elv: qui bene distinguit, bene docet. Ha egyes lapokban egyszer elvétve felmerül valamely hír: annak nem lehet oly fontosságot tulajdonítani, hogy arra akár a házban argumentumot alapítani, akár a kormánytól mintegy követelni lehessen, hogy azt rögtön dementirozza; de ha bona fide akarnak ítélni, egészen másként áll a dolog akkor, midőn bizonyos dolgok az egész európai sajtóban, hosszú időn át egyhangúlag, s anélkül hogy ellenmondásra találtak volna, fentartják magokat. (Felkiáltások balfelöl: Ugy van!) Ez az első átalános észrevétel, melyet tenni szükségesnek találtam. A másik arra vonatkozik, a mit a ministerelnök ur, a kormánynak a közvéleménynyel szembeni állására nézve mondott. A t. ministerelnök ur igen helyesen emelte ki, hogy alkotmányos országban a közvéleménynek csak egy törvényes és ennek folytán decisiv közege van, s ez a törvényhozás, a népképviselet; de még a népképviselet akaratának sem tulajdonit külügyekben oly hatályt, hogy a kormány meggyőződése ellenére annak akaratát teljesíteni kénytelen volna. Legfölebb, mondja a ministerelnök ur, odahat a népképviselőinek nyilványult akarata, hogy azon helyet, melyet a kormányférfiak elfoglalnak, ennek folytán kénytelenek elhagyni ; de arra nem terjedhet ki hatálya soha, hogy mert a törvényhozás valamit bizonyos irányban akar. a kormány, saját jobb meggyőződése ellenére, ezen irányt kövesse. Elismerem tökéletesen. Azonban bátor vagyok megjegyezni, hogy ezen felfogás nem a külügyi kérdéseknek valamely specialitására, hanem áll a törvényhozás működéséhez tartozó valamennyi kérdésre. Bárminő elvi kérdésekben nyilvánul a törvényhozás akarata, az önérzetes kormányt nem arra fog bírni, hogy meggyőződése ellenére a törvényhozás akaratát érvényre juttassa, hanem mindig csak arra, hogy azon esetre, ha coliisio támad nézete és a törvényhozás akarata közt, a törvényhozást feloszlassa és a népre apelláljon, vagy helyét elhagyja. A külügyekre vonatkozólag semmi speciális helyzetben nincs a kormány azon helyzettel szemben, melvben bármely más törvény8*
