Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-273
58 273 országos ülés septembcr 27. 1877. hadi szerencse esetleg ismét a muszka fegyvereknek kedvez. És azt gondolom, hogy midőn ez iránt biztosak voltunk az általam jelzett első perczben is, bízva semmi másban, mint a saját érdekeink számára érintetlenül megóvandó saját erőnkben: akkor még inkább biztosak lehetünk ez iránt ma azok után, amik azóta közbe jöttek és történtek. (Helyedé* a középi://.) Apponyi Albert igen t. képviselő ur az általa feltett kérdésből húzván le a következtetéseket azt kérdi, hogy igaz-e — ő ugyan igaznak veszi, mert következtet is belőle, — hogy a magyarosztrák külügyi politika akadályozta meg a törököket abban, hogy meg tegyék azon intézkedéseket, melyek szükségesek lettek volna arra, hogy Szerbia háborúba ne mehessen V Végül kérdi, hogy mit szándékozik tenni a kormány, ha Szerbia csakugyan háborúba akar menni; szándékozik-e ezt neki megtiltani, vagy sem? Ami az elsőt illeti, a t. képviselő ur tévedésben van. Ugyanis a keleti háború kitörésekor a magyar-osztrák külügyi kormányzat felszólalása folytán az orosz eabinet megígérte, hogy Szerbiát hadviselési terül az orosz hadseregek nem fogják használni és ezen ígérettel szemben lett figyelmeztetve a török kormány, hogy nem lenne czélszerü, ha ő ugyan ezt nem tévén, ezzel lehetetlenné tenné, t hogy a másik rész is igéretét beválthassa. Es a török kormány, mely megtudta ez intézkedés horderejét fontolni, teljes készséggel engedett ebben: mert ugy látszik nem Ítélte magára nézve hátrányosnak a magyar-osztrák külügyi kormányzat ezen fellépését í)e az iránt, hogy, ha Szerbia netalán megtörvén a tavaly kötött bókét, háborúba megy, mit tegyen, mit tehessen Törökország: a magyar-osztrák külügyi hivatal részéről hozzá semminemű észrevétel, semminemű intés nem intéztetett, sem egyátalában az iránt, hogy ezen esetben mit tegyen, semminemű akadály nem tétetett és tétetni nem is fog. (Helyeslés, és tetszés.) A mi azt a kérdést illeti, hogy a magyarosztrák külügyi kormányzat mit fog tenni : erre nézve kénytelen vagyok arra kérni a t. házat, hogy a felelet alól mentsen fel, mert erre felelni annyi volna, mint megsérteni kötelességemet. Tenni fogjuk azt, mit az általam már előbb jelzett -ezél érdekében a viszonyok fejlődéséhez képest tenni kell. (Helyeslés és tetszés a középen.) Erre nézve többet nem mondhatok. Irányi Dániel és Simonyi Lajos képviselő urak, mindketten a három császár-szövetségre vonatkozólag intéztek hozzám kérdéseket. Itt legelőször is azzal kell tisztába jönnünk, hogy mit értünk e szó alatt: „szövetség." Mert én legalább ugy tudom, de ugy volt ez nyilvánosan is, hirlapok utján, és más enuneiátiók által tudva mindenki által, egészen a legutóbbi időkig, amikor némelyekben aggályok keletkeztek e szövetség értelmére nézve, hogy oly értelmű szövetség, minő most magyaráztatik, hogy t. i..a három hatalom bizonyos concrét kérdéssel, jelesen most a keleti kérdéssel szemben, lekötötte magát, s egyik a másik irányában kötelezettséget vállalt volna : ilyen érteiemben három császár-szövetség nem is volt és nincsen is. Az egész — s ezt a legutóbbi perezekig tudta mindenki, tehát nem titkot árulók el vele — állott abban, hogy a három császár és kormányuk megegyezett abban, hogy az európai béke érdekében a felmerülő kérdésekben igyekezzenek egyetértőleg — nem együttesen, hanem egyetértőleg eljárni. Ez több éven keresztül, — mert méltóztatnak tudni 1873. óta datálódik a dolog, — sikerült; ma is, midőn a háború kitört, azt, hogy még ma e háború nem lett európai, részben az ezen három kormány közt fönálló barátságos viszonynak lehet tulajdonítani. Lehet ennek a szövetségnek, ha a béke helyreáll, eshetőleg a béke fentartása szempontjából ismét haszna; de ismétlem: azon körülményből, hogy a három császári kormány közül az egyik a másik kettő nézetének ellenére a háborúba ment, az egyikre sem, in specie, a magyar-osztrák kormányzatra semminemű kötelezettség a keleti kérdéssel szemben nem hárult. (Helyeslés a középen), sőt mint már jeleztem, is, mindjárt az első perczben meg volt mondva, hogy bármi legyen a háborúnak vége : a béke megkötésénél olyan, amit mi nem akarunk, történni nem fog. (Helyeslés a középen.) T. ház! Még csak egy pár szót kívánok hosszúra nyúlt feleletemhez csatolni, hivatkozva ismét minden elfogulatlan embernek belátására, hivatkozva mindenkinek józan eszére. Az egyik, amit mondani akarok: az, (Halljuk!) hogy vajon van-e az indokolva, hogy a kedélyek hazánkban ma nyugtalanabbak legyenek, mint voltak ezelőtt négy hónappal? és van-e ez indokolva épen azok szempontjából, akik némely kérdésben — ha szabad-e kifejezéssel élnem, - a töröknél is törökebbek, van-e indokolva most, amidőn azóta valódi esemény más, mint török győzelem, nem történt ? Én azt hiszem, hogy nincsen indokolva. A másik, amit mondani akarok —- és itt ismét az elfogulatlanokra hivatkozom, — vajon, ha állana az, amivel a külügyi kormányzat és az azt támogató magyar kormány is nem egyszer megtámadtatik: hogy megegyezett az orosz kormán ynyal Törökország feldarabolása felett, — mit gondolnak önök: vajon lehetett volna-e kormánynak azon utón járni, a melyen eddig járt? Hiszen. ha megegyeztek volna az osztozkodás iránt: ehhez akkor, midőn a háború megkezdődölt, egy pár rövid hét és oly igen csekély erő lett volna
