Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-273

278. országos Ülés september 2", 1877. 57 18"^ 0-dik franczia háborút, a midőn- a most elhunyt nagy franczia államféríiunak bizonynyal egyik legnagyobb dicsősége fog maradd, hogy alig egynéhányad magával, — pedig ott ezen áramlat elragadta magával a törvényhozás testületét, -— merte nemzetét figyelmeztetni a reá háromolható veszélyekre. Ha közelebb keresünk példát, alig fogja valaki tagadhatni, hogy az orosz döntő körökben igen sokan, — nem akarok megnevezni senkit — az ily nyilvánulások által hagyták magukat ezen háborúba bele erőszakoltatni, s vajon hasznára-e Oroszországnak ? ítélje meg, ki az eseményeket figyelemmel kíséri. (Ilelyeslés és tetszés a középen.) Alkotmányos országban a közvéleménynek hivatalos nyilatkozatot adni a törvényhozó testületnek, első sorban a képviselőház feladata. Nem akarom ma tárgyalni, hogy e tekintetbeu minő különbség van a közt, hogy mit tehet az angol parliament, vagy — a mi sulylyal bir h mi közjogi viszonyaink közt — a magyar vagy osztrák képviselőház nyilatkozata De azt bátor vagyok megjegyezni, hogy mindenütt e világon,—vegyem bár magát Angliát,— a képviselőház nyilatkozatának lehet azon következménye, hogy azok, kik a külpolitikát vezetik, eltávoznak helyeikről; de a menynyiben a meggyőződés emberei, amenyiben feladatukul azt tekintik, hogy hazájoknak használjanak : e nyilatkozatnak nem lehet azon következése, hogy ugyanazon emberek mától holnapra más politikát kövessenek. De egyébiránt én a magam részéről, t. ház, tagadom, hogy — ha a dolognak mélyét és lényegét nézzük — a magyar közvélemény ós a magyar kormány által követett politika közt az az éles ellentót léteznék, amely állíttatik. Az egyiknek, mint a másiknak- kitűzött czélja nem más, s nem lehet más, mint az, hogy semmi olyan, mi akár ma, akár jövőben fenyegetné a magyarosztrák monarchia ós Magyarország jólétét a most dühöngő háború folytán, ne történjék. Alapvonása mindakét politikának ugyanez és meg vagyok róla győződve, — nem akarok reá hosszasan kiterjeszkedni, mert a múlt alkalommal is érintettem, hogy azon magyar nép, mely a jóért ós szépért lelkesedni és lelkesedésében perczenkint a kellő határon tulmenni is tud, de amelyet a gondviselés ritka józan ésszel áldott meg : ezen magyar nép, mondom, ha ugy állíttatik elébe a dolog, a mint igazság szerint áll. hogy: „érdekeinket meg kell védeni ós erre két ut van, az egyik megpróbálni mindent, még pedig a siker reményével, hogy ez megtörténjék, anélkül, hogy elhurczoltassanak fiaid ós előre elköltessék három generatio keresménye ; a másik megvédeni érdekeidet, de mindazon áldozatok árán, melyeket el lehetett volna kerülni: a magyar nép helyeselni fogja az KÉPY.-E NAPLÓ 1875-78. Xll. KÖTET. első, az az azon eljárást, melyet a kormány mindeddig az első percztől fogva követett. (Élénk helyeslés és tetszés a középen.) Nern akarom én, — miként mondottam — ma fejtegetni a háborúnak minden következéseit; tudom azt is, hogy minden nemzet életében jöhetnek elő perczek, a midőn azt kell hogy mondja mindenki: „ragadjon fegyvert, a ki csak birja, ismételjék hölgyeink az egri asszonyok hajdani példáját, áldozzuk fel mindenünket, de mentsük meg a hazát." Remélem, hiszem, hogy ily idő Magyarországra nem fog bekövetkezni, de mindenesetre azt tartom, hogy azoknak, kik hivatva vannak a monarchia és Magyarország külpolitikájára bár mily befolyást gyakorolni, első sorban pedig a kormánynak kötelessége nem az: könnyelműen egy ily perez elé vezetni a nemzetet, hanem az : mindent megtenni, hogy e perez elérése elkerültessék. (Elénk helyeslés és tetszés a középen,) Én tudom azt, t. ház, hogy a mai időben már némileg bornirtságnak is vétetik ez, ha valaki •— ugy mint ón magamról bevallom — a haza rögéhez ragaszkodva érzi magát ; ha a haza levegőjét tudja csak színi ép tüdővel. Vannak, kik ;iz emberiség magaslatára emelkedve, a hazát működési térnek, a nemzetet eszköznek tekintik, hogy nagy, szerintök az összes emberiséget boldogítandó eszméiket, az egyik az egyiket, a másik a másikat diadalra vezessék. Ilyeket vigasztalhat a haza bajaiért azon nagy elveknek valósulása ; de engem, ki nem hiába hordom azon viznek nevét, mely e hazában ered ós e hazából nem bir kimenni: engem vigasztal minden veszteségórt az, ha meg van védve hazám érdeke, ennek megsértéséért nem vigasztalhat semmi. (Elénk tetszés a középeiig i Áttérve t. ház szorosabban véve az egyes interpellátiókra, Simonyi Ernő t képviselő ur kétségbe vonja, hogy van a kormánynak átalában keleti politikája, s kérdi : ha pedig van, hát micsoda ? Körülbelül ez lényege interpellátiójának. Én t. ház csak azt mondhatom ma, a mit mondottam máskor; hogy igen is van; áll pedig ezen keleti politikánk abban, hogy mindig megtegyünk mindent arra, hogy érdekeink a háború veszélye nélkül ha lehet, de mindenesetben megóvassanak ; áll abban, a mit az első percztől fogva a legkritikusabb perezben határozottan mindenkinek megmondottunk, hogy bármi legyen is lefolyása a háborúnak: a keleten a magyar-osztrák monarchia beegyezóse nélkül történni semminek sem szabad. (Helyeslés a középen.) És ez megmondatott ós fentartatott akkor, midőn a Dunán ós Balkánon fegyvercsapás nélkül mentek át az orosz hadseregek; nem változott Plevna után és nem fog változni, ha a változó 8