Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-273

56 273. országos ülés ről, hogy a kormány minduntalan kitűz magának valami czólt ós ettől folyvást fokonkint visszavonul és feladja azt, a miről előbb azt mondta, hogy ion fogja tartani. Felhozatott erre például, hogy a hírlapokban az volt előbb, hogy Románia, majd hogy Szerbia háborúba menetelét a külügyi kormányzat nem fogja tűrni, és ime az egyik már megtörtént, a másik pedig szintén ajtó előtt van; hogy pedig a kormány szándóka az volt. hogy ezt nem tűri, mutatja az, hogy azon ujsági hírek nem rectifieáltattak. Már bocsásson meg a t. ház, de én nem tudom mivé lenne azon kormány, a melynek a mai időben minden róla közlött hírlapi hírt rectifícálnia kellene: valóban tenni egyéb dologra ideje nem. maradna. De még egy más körülmény is van. Mindenki tudja ép ugy mint a i. képviselő urak, hogy az ilyen hírek tapogatózásul is bocsáttatnak széjel épen azért, hogy a rectifleatió utján csalassck a kormány oda, hogy nyilatkozzék oly dologban, a melyben nyilatkozni helytelen lenne. (Helyeslés a középen.) Ha tehát az ilyen hírek nem rectifieáltatnak, ebből azoknak valóságára következtetni igazságosan per absolute nem lehet. Egyébiránt hivatkozom arra, hogy azok iránt, a mikről e hírek szólottak, sem itt, sem a bécsi Eeichsrathban semminemű kormány nyilatkozatban mondva semmi nem volt és így azt állítani, hogy a kormány ez irányban egyszer kimondott valamit, a mit azután visszavont: egyenesen tévedésen alapszik. Szó volt róla, hogy a semlegesség mily részrehajlóan gyakoroltatik s erre nézve két példa hozatott fel. Azt mondta az egyik t. képviselő ur, hogy midőn a Dunába torpedók sülyesztettek, a kormány felszólalt és tiltakozott az ellen, hogy a törökök torpedókat sülyesztenek el ; míg az ellen, hogy az oroszok tették ezt, nem tiltakozott; sőt a sulinai torkolatnak az oroszok részéről történő elrontása ellen nem is emelt szót Ez ismét nem egyezik meg a tényekkel a torpedókat illetőleg. Midőn egy alkalommal meglehetős alapossággal nyilvánosan is el volt terjedve a hír, hogy a török kormány a torpedókat elsülyeszti, még pedig ugy, hogy nem teszi azt, mit megszoktak ilyenkor tenni, az az nem jelöli meg pontosan, hol sülyesz^i el, — a mi szükséges arra, hogy ha a háború megszűnt, a torpedókat eltávolítani, vagy megsemmisíteni lehessen, ne hogy még évek múlva is fenyegessék a hajózás biztonságát; midőn mondom ezen hir nyilvánosan is felmerült, de alaposeptember 27. 1877. sabban is tudomására jutott a kormánynak : igen is kötelességének tartotta a török kormányt figyelmeztetni, hogy ha már a háború érdekében szükségesnek tartja a torpedók alkalmazását: kövesse azon eljárást, mely lehetővé teszi azoknak, midőn a háború megszűnt, esetleg eltávolítását. És így nem áll az, hogy az egyik fél irányában a torpedók használata ellen tiltakozott volna, a másik irányában pedig nem. A török kormányról pedig határozottan mondhatom, hogy e kívánságot teljes készséggel figyelembe vette ós megtette a kellő intézkedést, hogy a mennyiben e részben egy vagy más helyütt tévedés történt volna, ne ismétlődjók. A bzulina torkolatra nézve pedig jcsak anynyit mondok, hogy nem hogy felszólalás ne történt volna ez ügyben, de ezen felszólalás következtében a pétervári kabinet el is vállalta a kötelezettséget a háború megszűntével saját erejével, saját pénzén helyrehozni mindazon bajt és kárt, és eltávolítani mindazon akadályt, melyet a szulina torkolatban netalán az ő műveletei tettek. Nem hogy ne történt volna felszólalás, de a külügyi kormányzat még ezzel sem érte be ; hanem azóta is folyvást oda hatott és oda hat, hogy ne csak elhárittassanak az akadályok, de hogy azok fel ne is halmozódjanak, és igy ottan nagyobb bajok elő ne idéztessenek. T. ház! Sok hivatkozás történt a közvéleményre, hivatkozás törtónt a népgyülésekre és állíttatott, hogy a magyar kormány nézete a magyar közvélemény nézetével a külpolitika terén homlokegyenest ellenkezik. Elsőbben is engedje meg a t. ház, hogy csak átalánosságban - hogy ugy fejezzem ki magainat — theoretice, szóljak a dologról; azután alkalmazva ezt a jelen esetre is, elfogom mondani felfogásomat és nézetemet. (Halljuk!) A mi az elsőt illeti, — ismétlem, általában szólok s nem applicálva a mondandókat a magyarországi mai viszonyokra, — nyilvánulások, melyek népgyüléseknél, tüntetéseknél előfordulnak, bizonnyal minden kormány által komoly figyelemre méltatandók, és komoly figyelemmel kisérendők, mint jelzői a nemzet bizonyos rétegeiben, a nemzet kebelében levő véleményáramlatoknak. Ez bizonnyal részünkről is megtörtént; de azt hiszem, hogy sehol a világon ott, hol rendezett alkotmányos állani van, — bármely nagybecsüek legyenek is az ily nyilvánulások, mint jelzői a véleményáramlatoknak, — mégis útbaigazítók, rendelkezők az irányban, hogy minő külpolitika követtessók, nem lehetnek. És nem akarok messze menni , merem állítani, hogy ahol ez máskép történt: soha azon országnak javára, a melyért történt, nem szolgált. Mások más helyen felhozzák teljes igazsággal az