Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-273

273. országos ülés septeinber 27. 1877. 53 hogy számosan, különösen pedig Brighl fel ne szólalt volna arra nézve, hogy ezen intézkedés a parlamenti' függetlenségre nagy veszedelemmel van összekötve. Nézetem szerint t. ház, Anglia példája egy magábavéve nem elegendő arra, hogy mi azt utánozzuk. Nézetem szerint ugyanis itt is — mint minden más idegen intézmény befogadásánál — szorgosan megkell vizsgálnunk: vajon az intézmény viszonyainknak megfelei-e ? vajon annak egyszerű átültetése visszahatásban nem-e nagy kárunkra lehetne ? Itt mindenek előtt azon kérdés merül fel, melyek azon feltételek, a melyek szerint mi Anglia példáját minden aggodalom nélkül, teljes megnyugvással követhetnénk. Nézetem szerint két ilyen feltétel van. Az egyik az, hogy parlamentünk függetlensége mindenfelé, tehát mind le mind felfelé ugy legyen biztosítva, hogy ezen jogra mint fegyverre szükség ne legyen. A másik feltétel pedig az, hogy azon bíróság, a melyre ezen jogot átakarjuk ruházni, bírjon e nagyfontosságú feladathoz mért elég tekintólylyel és nyújthasson kellő garantiát arra nézve, hogy mindenféle bárhonnan jöhető befolyástól teljesen ment legyen. A mi az elsőt illeti, részemről elismerem, hogy én jelenleg parlamentünk függetlenségét semmiféle oldalról veszélyeztetve nem látom. De a fegyvernek csak akkor van értéke ha támadás történik, s én azt hiszem, hogy engemet senki sem fog a törvényjavaslat elleni elfogultsággal vádolni, ha kijelentem, kogy akkor midőn parlamentünk oly korszakokat képes felmutatni, mint az 1849, évtől 1861-ig, valamint az 1861. évtől 1865-ig terjedő korszakokat, — midőn, e hazának alattvalói hangosan terjesztették azt a tant, hogy : „Der ungarichse Keiehstag ist nur eine epfemere Erscheinung", midőn köztudomás szerint az ország minden része csak ugy hemzseg parlameutálismusának titkos és nyilt ellenségeitől, kik lesve lesik a kedvező alkalmat, hogy parlamentünknek megadják a halálos döfést; hogy én akkor parlamentünk önállóságát és függetlenségét annyira biztosítottnak nem tartom, hogy a védelmi fegyverek bármelyikét is kiadhatónak véljem. A mi pedig a kir. Guriát, mint azon bíróságot illeti, melyre ezen fontos jog átruháztatni szándékoltatik, határozottan kijelentem, hogy én nem tartom olyannak, hogy az minden kívánalomnak megfelelni képes lenne. És itt kijelentem azonnal, hogy itt nem a birák individuális tulajdonságaiból merítem az érveket, sőt kijelentem, hogy a magyar királyi Curia biráit akár szakképzettségükre nézve, akár jellemükre nézve bármely más ország bíráival bátran merem összehasonlítani. Ervemet egyedül a bíróságnak fejletlenségéből meritem. Tekintélyt és bizalmat az önállóság és függetlenség iránt nem lehet törvény által decretálni. Hosszú háboritlan működésnek szokott az gyümölcse lenni csak ; már pedig t. ház alig pár éve, hogy bíróságaink szerveztettek, minden esetre sokkal kisebb idő óta működnek, sem hogy a bíróságok az önállóságuk és függetlenségük iránti hitet ugy kiérdemelni képesek lettek volna, hogy az összehasonlítást az angol Kings bench-el kiállhatnák, melynek tagjai herczegileg lóvén dotálva, nem promovealtathatnak, — és állásaiktól való elmozdításuk is csak valamennyi törvényhozási factor hozzájárulásával történhetik meg. És ezekhez t. ház, még egy körülmény járul, mely az 1874. XXXIII. t. ez. keletkezése után lépett életbe, és ezt azért emelem ki, meri a különvélemény nagyon hangsúlyozza azt, hogy ezen t.-czikk el nem fogadása csak az

; azóta változott viszonyokkal volna indokolható. Én azt hiszem, hogy azon változott viszonyok csakugyan fenforognak. En egyszerűen felhívom a t. ház figyelmét az 1875. XXXVI. t. czikkre, mely az első fokú bíróságok újjá szervezéséről szól, és melynélfogva azok függetlensége 3 évre felfiiggesztetett. Én t. ház, készségesen beismerem, hogy ezen t.-czikk csak az első fokú bíráskodást illeti, de midőn az első fokú' bíróságok függetlensége ugyan azon törvénynek véclpaizsa alá volt helyezve, a mely alá a kir. curiaé, abban oly veszélyes praecedenst látok, mely a curia függetlenséget biztosító törvényén igen jelentékeny rést ütött, ós a mely intő például szolgál arra, hogy a Curia függetlensége sem olyan noli me tangere, melyet adott viszonyok és r körülmények közt megbolygatni ne lehetne. És annál kevésbé tarthatom biztosítottnak a kir. Curia önállósága és függetlensége iránti hitet, magát bírósági szervezetünket sem tartom olyannak, mely a fejlődési processusnak minden stádiumán már át ment volna, és azon tökélyre emelkedett volna, hogy jövőben minden átalakulás lehetőségét kizárná. Csak egyet említek fel. A kir Curiának egyik kiegészítő része a semmitőszók, már azon körülménvnél fosva is, hogy a szóbeliség és közvetlenség perrendtartásunkból elejtetett: létjogát elvesztette; sőt a mint hallom, az ennek megszüntetése iránti törvényjavaslat már készülőfélben is van. Tovább megyek t. ház. Meg kellene-e tagadnom a fajunkba levő experimentálási hajlamot és a novaruni rerum cupiditást, ha el merném magammal hitetni azt, hogy ezen reformja a Curiának az utolsó volna. Es mert a Curiának minden ujabb reformja keresztülvitelét a kormány van hivatva véghez vinni, a bírákat szintén a kormány nevezi ki; mert a Curia jelenlegi szervezete mellett is, midőn annak tagjai meg promoveaíhatók, — és a kormány közegei által megindítandó fegyelmi eljárás utján, állásukból elmozdíthatók, tehát a kir. Curia bírái oly viszonyban vannak a kormányhoz,