Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-273

50 273. országos ülés september 27. 1877. törvény alkotása jelenleg szükséges-e: igen vagy nem? T. 'ház! A parlamenttel biró országok általában és a parlamentek története tanúsítja, "hogy parlamenttel biró minden állam és ország a parlament hatalmi és jog-körének szélesbitésére törekszik. Sőt az európai parlamenttel biró államok között egyedül Anglia az, a melyik ezen jogáról lemondott; de ugyanezen Anglia évszázadokon át szélesbitette parlamentjének hatalmi és jogkörét és azt senki kétségbe nem vonhatja, hogy Anglia parlamentjének hatalmi és jogköre sokkal szélesebb, r

mint a miénk. Éti azon meggyőződésben vagyok, hogy ha nekünk — amit különben egyes concret eseteknél igen helyeslek — Angliát például venni szükséges, akkor mindenekelőtt a parlament hatalmának és jogkörének szélesbitésére, a parlament tekintélyének emelésére szolgáló példákat sokkal szükségesebb elsajátítani, mint ezen egyetlen jog-abdieatiót utánozni. Én t. ház, nem akarok most megemlékezni azon controversiákról, a melyek előállhatnak azon esetben, ha a ouriának ezen ügyekben való bíráskodás átadatik ; csak egyre vagyok bátor utalni. Azt méltóztatnak tudni, hogy ha egy kórvénynyel megtámadott választásban vizsgálat szükséges : ezen törvényjavaslat szerint a euriának egyik tagja fog kiküldetni és fogja a vizsgálatot keresztül vinni. Az hasonlólag tudva van, hogy számtalan intézkedése van a választási törvénynek, a mely szerint és a melynél fogva az illető államügyész az elkövetett vétséget megtorolni jogosítva van. Már most méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy a vizsgálat folytán a euria egy vélekedést fog megállapítani. Ezen vélekedés szerint vagy azt fogja kimondani a euria, hogy a kérvényben előforduló panaszok alaposok ; vagy azt, hogy nem alaposok és be fog következni az, hogy az illető alsó bíróság jogánál fogva igyekezik megtorolni az egyes panaszos eseteket: ekkor aztán megtörténhetik és pedig igen könnyen, hogy a euria igazolni fog egy képviselőt, a kinek megválasztatása alkalmával előfordult visszaélésekért el fog marasztalni az alsó bíróság egy választót. Ily oontrovers esetek előfordulása semmi esetre sem fogja a legfőbb bíróság tekintélyét emelni, semmi esetre sem fog oda vezetni, hogy a bíróságok tekintélye minden kérdésen felül helyeztessék ; sőt oda fog vezetni, hogy a euria bíráskodása az ily ügyekben, a melyek a politikai szenvedélyeket nagy mórtékben felizgatják, ezen testület tekintélyét, a melynek fentartása minden bíróságnak és különösen a legfelsőbb bíróságnak érdekében áll, aláássák. Mindezeknél fogva ajánlom a t háznak elfogadás végett a központi bizottság jelentését. (ITef-yeslés&k.) Horváth Lajos: T. ház! Nekem mint a kisebbségi vélemény egyik aláírójának a vita jelen stádiumában, t. i. közvetlenül a központi előadónak bevezető beszéde és érvelése után kevés mondani valóm van. A különvélemény híven jelzi azon álláspontot, a melyet a központi bizottság kisebbsége a központi bizottság többsége ellenében elfoglalt. Én ezen álláspontot fentartom a központi bizottság t. előadójának beszéde és érvelése után is. Mert nem változott nézetem arra nézve, hogy az 1874-diki törvényhozás, a midőn megalkotta a választási törvény 89-dik §-át, már döntött két kérdés felett. Döntött t. i. azon kórdósben : vajon a választási ügyekben való bíráskodás olyan postnlatuma, olyan atributuma-e a parlamenti souvereuitásnak és függetlenségnek, melyről a parlament le nem mondhat; döntött azon másik kérdés felett, hogy ha ezen jog nem ilyen postulatuma és atributama a parlamenti souveronitásiwk és függetlenségnek és az bizonyos körülmények között más orgánumra átruházható ós átruházandó: vajon eljött-e ideje annak, hogy a magyar parlament ezen jogot más orgánumára t. i. a legfőbb itélőszékre ruházza? Az 1874. képviselőház az első kérdésre nemmel; a másik kérdésre igennel felelt. En igen jól tudom tisztelt ház, hogy az 1874-diki képviselőház határozata nem kötelezi a jelen országgyűlést, e tekintetben még csak figyelmeztetést sem várok* a t. előadó úrtól. Én igen jól tudom, hogy egy korábbi törvényhozás megállapodása nem praejudicálhat az utóbbi törvényhozás cselekvése szabadságának ; de tudom azt is hogy a parlament tekintélye és a parlamenti illem követeli, hogy ha a képviselőház egy bizonyos megállapodást visz keresztül, a mely a korábbi törvényhozás megállapodását lényegesen alteválja: ezen megállapodás indokolható legyen. Az 1874. törvényhozás enuntiatiója és intézkedése ellen a mai viszonyok közt két ellenvetés hozható fel. Az egyik ellenvetés az, hogy ezen jog, t. i. az igazolási jog, olyan joga a parlamentnek, amely souverenitásának és függetlenségének állagához tartozik, s mint ilyenről a parlament le nem mondhat. Az 1874. törvényhozás tehát, a midőn e jogot feladta : tévedett és e tévedés orvoslást követel. A másik ellenvetés az lehet, hogy az elv, melyet a 74. törvényhozás kimondott: helyes; de alkalmazásának t, i. annak, hogy ezen jog a curiára bizassék: még nem jött el az ideje, még nem mutatkozik szükségesnek. T. barátom a központi bizottság előadója az első ellenvetésre nem reflectál; ugylátszik elejtette azt, mert érezte ós éreznie kellett, hogy azon indok csak a parlamenti tekintély rovására