Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-293

402 293. országos Slés október 29. 1877. tom, s ha a nemzeti bankkal tisztességes kiegyezkedésre juthatni, ez utóbbit előnyösebbnek vélném ; de ha ez el nem érhető, ha kénytelenek vagyunk kényszerfolyamn magyar bankot felállítani : akkor ezen magyar bank és az osztrák bank jegyei közt csak azon feltétel mellett vagy éppen nem lesz ágiókiüönbség, vagy csak igen csekély mértékben lesz: ha azonkívül, hogy mind a két bank jegyei kényszerfolyammal birnak, az érezfedezet is mind a két banknál ugyanazon elvek szerint rendeztetik, mindkét banknak jegyei mindenkor államjegyekért kicserélhetők. Ezen utóbbi feltétel, t. i, hogy mindkét banknak jegyei mindenkor államjegyekkel kicserélhetők legyenek, véleményem szerint még ina is döntő arra nézve: vdjon lesz-e értékkülönbség a kétféle bankjegy közt, nem lehet eléggé hangsúlyozni azon különbséget, melyet a t. előadó ur is oly találóan kiemelt, a különbséget aközt, hogy valamely pénzjegyet fizetési eszközül el kell fogadni és aközt, hogy a pénzjegy bármikor is másért kicserélhető. Pedig csak ezen utóbbi feltétel mellett szűnnék meg, vagy egy minimumra sülyedne alá a két bankjegy közti értékkülönbség veszedelme: mert ha ón a birtokomban levő magyar bankjegyet mindenkor kicserélhetem államjegygyel, tehát oly jegygyei, mely a monarchia másik felében is kényszerfolyammal bir, és ha ugyanez áll az osztrák bankjegyekre nézve: akkor ezen kétféle bankjegy, mely minden pillanatban ugyanazon harmadikért kicserélhető, még pedig kicserélhető értékveszteség nélkül, kell hogy egymásközt is egyenlő értékű legyen, és itt legfölebb bizonyos apró kényelmi vagy forgalmi tekintetek idézhetnek elő egyes pillanatokban csekély értékhullámzást. Már pedig hogyan állanak e tekintetben a dolgok? Az osztrák nemzeti bank, és ezt méltóztassanak jól figyelembe venni, elfogadja a kényszerfolyamu államjegyeket a nála teljesítendő fizetéseknél, beállítja a birtokában levő államjegyek mennyiségét a fedezeti rovatba, de bankjegyek államjegyért való kicserélésére ő nincs kötelezve és ezen kicserélést nem is teljesiti. Szükséges volna tehát, hogy törvény által egyfelől az osztrák bank, másfelől pedig a felállítandó magyar bank arra köteleztessék, hogy jegyeit bármikor is államjegyekért kicserélje. Vajon lehető-e ez? Ami az osztrák nemzeti bankot illeti, az nem puszta gyanitás, hanem tényeken alapuló bizonyosság, hogy ő ezen kötelezettségre vállalkozni nem fog, mert ha ezt tenné és ugyanezen köteles kicserélés a magyar bank részéről is teljesíttetnék, ez, mint az imént mondám, annyi lenne, mint ha a két bank, habár egy kis kerüléssel egymásnak jegyeit teljes névérték szerint elfogadná, azaz ez visszatérés volna az ismeretes cartel-bank tervére, mely ily körülmények közt az osztrák bankra nézve az általa annyira perhorrescált. valódi vagy képzelt hátrányokkal járna anélkül, hogy a két kormány cartel-bank tervének előnyeivel kecsegtetné őt. Éppen oly jól ismerjük a bécsi birodalmi tanácsnak ebbeli nézeteit, -és igy semmi kilátás sincs arra, hogy az osztrák bank a többször említett kicserélési kötelezettségre vállalkoznék. A'isszautasitotta ő ezt eddig is, amidőn pedig az ő jegyein kivül csak az államjegyek voltak forgalomban, és még határozottabban vissza fogná utasítani akkor, ha ezen műtét a magyar bank felállításával is állana kapcsolatban. Mái' pedig azon egyetlenegy körülmény, hogy az osztrák nemzeti bank nem vállalna kötelezettséget a kicserélésre: elegendő arra, hogy az általam említett feltételnek teljesülése lehetetlenné válnék. De attól tartok, hogy még a felállítandó magyar bank jól felfogott érdekei szempontjából sem volna rábírható, hogy az ily kicserélésre kötelezze magát. Ezen kicserélés ugyanis nem volna bizonyos összegre szorítható, hanem ha a magyar bank átalában vállalkoznék arra, hogy jegyeit bármikor is államjegyekórt kicserélje, ezen kicserélést mindaddig kellene folytatni, a mig ez tőle kívántatik. Miután pedig a magyar bank maga nem csinálja az államjegyeket : kell, hogy ama kötelezettségnek megfelelendő mindenkor sok millióra menő államjegykészletet tartson, amelyet a maga jegyein kellene vásárolnia; azaz, érczkészletén kivül még sok millió államjegyet kellene parlagon hevertetnie, a mire az én csekély nézetem szerint, semmiféle magyar bank, saját érdekeinek tetemes megkárosítása nélkül, nem vállalkozhatnék, eltekintve attól, hogy ezen az utón ismét nagy mennyiségű államjegy vonatnék ki a forgalomból. Nagyon szívesen megadom magamat és készséggel ki fogom jelenteni, hogy az önálló magyar bank ez időszerinti felállításának egyik nagy akadálya eltűnt, mihelyt a tiszt, képviselő urak ki tudják nekem mutatni, hogy feltevésem téves, hogy az osztrák bank igenis hajlandó lesz a maga jegyeit bármikor is államjegyekért kicserélni, és hogy hasonló kicserélésre a felállítandó magyar bank szintén hajlandó is, képes is leszen. De a meddig ők ezt ki nem mutatják, a meddig meg nem czáfolják azon indokokat, melyeknek következtében én ezen kölcsönös kicserélést nemcsak valószínűnek, de még lehetségesnek sem tartom: addig hiányozni látom azon egyetlenegy feltételt, mely mellett a két bank jegyei közti tetemes értékkülönbségtől tartani nem kellene, és mely mellett az önálló magyar bank rögtöni felállítását, habár még akkor is sok nehézséggel járónak, de legalább túlságosan veszélyesnek nem tartanám. Őszintén elmondtam nézeteimet és remélem, hogy a t. ház ezen őszinteségemet nem fogja rósz néven venni. (Elénk helyeslés a középen.) Elmondtam azon okokot, melyek engem arra birnak, hogy a midőn csakis a kényszerforgalmu magyar bank rögtöni felállítása vagy pedig a nemzeti bankkal