Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-293

402 293. országos Slés október 29. 1877. tom, s ha a nemzeti bankkal tisztességes kiegyez­kedésre juthatni, ez utóbbit előnyösebbnek vél­ném ; de ha ez el nem érhető, ha kénytelenek vagyunk kényszerfolyamn magyar bankot felállí­tani : akkor ezen magyar bank és az osztrák bank jegyei közt csak azon feltétel mellett vagy éppen nem lesz ágiókiüönbség, vagy csak igen csekély mértékben lesz: ha azonkívül, hogy mind a két bank jegyei kényszerfolyammal birnak, az érezfe­dezet is mind a két banknál ugyanazon elvek sze­rint rendeztetik, mindkét banknak jegyei minden­kor államjegyekért kicserélhetők. Ezen utóbbi fel­tétel, t. i, hogy mindkét banknak jegyei mindenkor államjegyekkel kicserélhetők legyenek, véleményem szerint még ina is döntő arra nézve: vdjon lesz-e értékkülönbség a kétféle bankjegy közt, nem lehet eléggé hangsúlyozni azon különbséget, melyet a t. előadó ur is oly találóan kiemelt, a különbséget aközt, hogy valamely pénzjegyet fizetési eszközül el kell fogadni és aközt, hogy a pénzjegy bármi­kor is másért kicserélhető. Pedig csak ezen utóbbi feltétel mellett szűnnék meg, vagy egy minimumra sülyedne alá a két bankjegy közti értékkülönbség veszedelme: mert ha ón a birtokomban levő ma­gyar bankjegyet mindenkor kicserélhetem állam­jegygyel, tehát oly jegygyei, mely a monarchia másik felében is kényszerfolyammal bir, és ha ugyanez áll az osztrák bankjegyekre nézve: akkor ezen kétféle bankjegy, mely minden pillanatban ugyanazon harmadikért kicserélhető, még pedig kicserélhető értékveszteség nélkül, kell hogy egy­másközt is egyenlő értékű legyen, és itt legfölebb bizonyos apró kényelmi vagy forgalmi tekintetek idézhetnek elő egyes pillanatokban csekély érték­hullámzást. Már pedig hogyan állanak e tekintet­ben a dolgok? Az osztrák nemzeti bank, és ezt méltóztassanak jól figyelembe venni, elfogadja a kényszerfolyamu államjegyeket a nála teljesítendő fizetéseknél, beállítja a birtokában levő államje­gyek mennyiségét a fedezeti rovatba, de bankjegyek államjegyért való kicserélésére ő nincs kötelezve és ezen kicserélést nem is teljesiti. Szükséges volna tehát, hogy törvény által egyfelől az osz­trák bank, másfelől pedig a felállítandó magyar bank arra köteleztessék, hogy jegyeit bármikor is államjegyekért kicserélje. Vajon lehető-e ez? Ami az osztrák nemzeti bankot illeti, az nem puszta gyanitás, hanem tényeken alapuló bizonyosság, hogy ő ezen kötelezettségre vállalkozni nem fog, mert ha ezt tenné és ugyanezen köteles kicserélés a magyar bank részéről is teljesíttetnék, ez, mint az imént mondám, annyi lenne, mint ha a két bank, habár egy kis kerüléssel egymásnak jegyeit teljes névérték szerint elfogadná, azaz ez vissza­térés volna az ismeretes cartel-bank tervére, mely ily körülmények közt az osztrák bankra nézve az általa annyira perhorrescált. valódi vagy képzelt hátrányokkal járna anélkül, hogy a két kormány cartel-bank tervének előnyeivel kecsegtetné őt. Éppen oly jól ismerjük a bécsi birodalmi tanács­nak ebbeli nézeteit, -és igy semmi kilátás sincs arra, hogy az osztrák bank a többször említett kicserélési kötelezettségre vállalkoznék. A'isszauta­sitotta ő ezt eddig is, amidőn pedig az ő jegyein kivül csak az államjegyek voltak forgalomban, és még határozottabban vissza fogná utasítani akkor, ha ezen műtét a magyar bank felállításával is állana kapcsolatban. Mái' pedig azon egyetlenegy körülmény, hogy az osztrák nemzeti bank nem vállalna kötelezettséget a kicserélésre: elegendő arra, hogy az általam említett feltételnek teljesü­lése lehetetlenné válnék. De attól tartok, hogy még a felállítandó magyar bank jól felfogott ér­dekei szempontjából sem volna rábírható, hogy az ily kicserélésre kötelezze magát. Ezen kicseré­lés ugyanis nem volna bizonyos összegre szorít­ható, hanem ha a magyar bank átalában vállal­koznék arra, hogy jegyeit bármikor is államje­gyekórt kicserélje, ezen kicserélést mindaddig kellene folytatni, a mig ez tőle kívántatik. Miután pedig a magyar bank maga nem csinálja az ál­lamjegyeket : kell, hogy ama kötelezettségnek meg­felelendő mindenkor sok millióra menő államjegy­készletet tartson, amelyet a maga jegyein kellene vásárolnia; azaz, érczkészletén kivül még sok millió államjegyet kellene parlagon hevertetnie, a mire az én csekély nézetem szerint, semmiféle magyar bank, saját érdekeinek tetemes megkáro­sítása nélkül, nem vállalkozhatnék, eltekintve attól, hogy ezen az utón ismét nagy mennyiségű állam­jegy vonatnék ki a forgalomból. Nagyon szívesen megadom magamat és készséggel ki fogom jelen­teni, hogy az önálló magyar bank ez időszerinti felállításának egyik nagy akadálya eltűnt, mihelyt a tiszt, képviselő urak ki tudják nekem mutatni, hogy feltevésem téves, hogy az osztrák bank igenis hajlandó lesz a maga jegyeit bármikor is állam­jegyekért kicserélni, és hogy hasonló kicserélésre a felállítandó magyar bank szintén hajlandó is, képes is leszen. De a meddig ők ezt ki nem mu­tatják, a meddig meg nem czáfolják azon indoko­kat, melyeknek következtében én ezen kölcsönös kicserélést nemcsak valószínűnek, de még lehet­ségesnek sem tartom: addig hiányozni látom azon egyetlenegy feltételt, mely mellett a két bank je­gyei közti tetemes értékkülönbségtől tartani nem kellene, és mely mellett az önálló magyar bank rögtöni felállítását, habár még akkor is sok ne­hézséggel járónak, de legalább túlságosan veszé­lyesnek nem tartanám. Őszintén elmondtam nézeteimet és remélem, hogy a t. ház ezen őszinteségemet nem fogja rósz néven venni. (Elénk helyeslés a középen.) Elmond­tam azon okokot, melyek engem arra birnak, hogy a midőn csakis a kényszerforgalmu magyar bank rögtöni felállítása vagy pedig a nemzeti bankkal

Next

/
Thumbnails
Contents