Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-293

293. országos illés banknak Európában bizonyos hitelt szerzett: nem fogják-e a t. képviselő urak, mint practikus em­berek, természetesnek találni, hogy legalább az első egynehány esztendőn át a pénzvilág a fiatal magyar intézet kónyszerforgalmu jegyei irányában nem fog annyi bizalommal viseltetni, mint a régi osztrák czég fizetési ígérvényei iránt, és hogy a bizalom ezen kisebb fokának nagyobb disagio alak­jában fog kifejezést adni ? Ebből láthatják a t. képvise­lő urak, hogy még akkor is, ha az érczfedezetre, a tőkére, a szabályzati' kezelés megbízhatóságára nézve mindazon feltétel teljesülne, a melyet ők kivannak: a kétféle bankjegy közt nemcsak érték­különbség, hanem ezen különbségnek még folyto­nos ingadozása is mulhatlanul be fog állani. Hogy pedig ez hová vezet, azt a bankbizottság többsé­gének jelentése oly részletesen fejtegeti, hogy iga­zán visszaélnék a t. ház türelmével, ha e tekin­tetben akár csak egy szóval is szaporítanám az ott mondottakat. Százszorosan, ezerszeresen foko­zódnék mindazon baj, mely már most is az összes monarchiára az ágionak folytonos hullámzása által hárul, ha az előre soha ki nem számítható érték­különbséghez, a, mely már most is a mi egyetlen fizetési eszközünk és a külföld pénze közt létezik, hozzájárulna még szintén oly kiszámithatlan és talán még nagyobb ingadozásoknak kitett érték­különbség a mi fizetési eszközünk és azon fizetési eszköz közt, a mely a velünk közvetlenül határos, velünk egy fejedelem alatt élő, velünk ezer meg ezer szállal összekötött Ausztria területén forga­lomban van. A különvélemény t. szerzői, ugy látszik ma­gok is érzik okoskodásuknak gyöngeségét és meg­nyugtatást keresnek az államjegyek létezésében. „Mindaddig — ugy mondják ők — mig a mo­narchia mindkét államának jótállása alá helyezett kény szer forgalommal biró 312 milliónyi áílamjegy van forgalomban : az osztrák és a magyar bank jegyei közt disagió nem merülhet fel, mert ezen államjegyek a monarchia mindkét felében fizetési eszközül kell hogy elfogadtassanak és így a for­galmat a két államfél közt közvetítik." Bocsánatot kérek a tiszt, képviselő uraktól, de én az általuk érintett tényből épen ellenkezőjét következtetem annak, a mit ők azzal bizonyítani törekszenek, és ezzel felelek egyszersmind a Helfy ur által teg­napelőtti beszédében felvetett azon kérdésre is: hogy miként képzelhető az, miszerint a két bank­jegy és az áílamjegy közt disagió lehet ? A financz­tudománynak van két axiómája, a mely semmi további bizonyításra nem szorul, és a melynek helyességét a t. képviselő urak sem fogják két­ségbe vonni; az egyik az: hogyha két pénznem közül az egyik bizonyos czélok elérésére alkalma­sabb, mint a másik, amannak értéke is nagyobb lesz, mint a másiké; a második axióma pedig az: hogy a csekélyebb értékű pénznem mindig és KBPV. H. NAPLÓ 1875-78 JÜI KÖTET. oktrther 29. 1877. ^Q[ mindenütt kiszorítja a forgalomból az értékeseb­bet. Ha tehát a magyar bank jegyei csak a ma­gyar korona területén, az osztrák bank jegyei csak Ausztriában bírnak kényszerkelettel, mig az állam­jegyeket ezen kényszerkelet a monarchia mindkét államában megilleti; ha az áílamjegy mind Ma­gyarországban, mind Ausztriában fizetések teljesí­tésére alkalmas, az osztrák vagy a magyar bank­jegy pedig csak a monarchia egyik vagy a másik területén: ebből elvitázhatlanul az következik, hogy az államjegy értékesebb lesz mind az osztrák, mind a magyar bankjegynél, az következik, hogy nemcsak a magyar és az osztrák bankjegy közt, hanem ezen kétféle bankjegy és az államjegy közt is kisebb-nagyobb értékkülönbség lesz, az állam­jegyek javára Ez azután szükségkép maga után vonná azon másik következményt, hogy az állam­jegyek a bankjegyek által lassanként ki fognának szoríttatni a forgalomból, vagy legalább, hogy az államjegyforgalom többé-kevésbé jelentékeny csök, kenést fog mutatni, tehát azon jegyek forgalma melyektől a két bankjegy közti kiegyenlítést vár­ják. {Helyedéi a középen.) Ha valakinek 100 frtja lesz, még pedig 50 frt bankjegyben és 50 forin, államjegyben, és ha ebből 50 irtot ki kell adniza 50 irtot pedig visszatarthat, akkor kétségkívül al­50 frtos bankjegyet fogja kiadni, mint a melylye^ csak a monarchia egyik államában lehet fizetése­ket teljesíteni, ós vissza fogja tartani, a meddig csak lehet az 50 frtnyi államjegyeket, mivel azzal adott esetben a másik államban is teljesítheti fize­téseit. (Helyeslés a középen.) Ezek azt hiszem oly egyszerű dolgok, a melyeknek helyességét éppen a t. képviselő urak, kik a gyakorlati életet oly jól ismerik : nem fogják kétségbe vonhatni. Igenis, volna egy feltétel, melynek teljesítése mellett az államjegyek csakugyan biztosithatnának bennün­ket az ellen, hogy a magyar és az osztrák bank­jegy és viszont ezen bankjegyek és az államjegyek értéke közt különbség no legyen, és amelylyei el volna hárítva azon legnagyobb akadály, a mely véleményem szerint ma az önálló magyar bank felállításának útját állja. Ezen feltételt magam is elég szabatosan megjelöltem, midőn hatodfél évvel ezelőtt ugyan e helyről a bankügyben felszólalni szerencsém volt. Chorin ur ma idézte e beszéde­met, de ugy érzem magamat ez esetben a képvi­selő úrral szemben, mint Hegel — kivel termé­szetesen eszem ágában sincs magamat összeha­sonlitani — mint Hegel, ki halálos ágyán azt mondotta: Egy ember volt, aki megértett, és az is félreértett. Egyetlenegy ember van. ki érdemes­nek tartotta akkor mondott beszédemet elolvasni s az az egy ember is roszul értett, vagy legalább roszuí idézett beszédemből. Én akkor is azt mon­dám, hogy a valuta hetyreállitása előtt önálló magyar bank felállítását nem lehetetlennek ugyan, de nem is veszély nélküli experimentumnak tar­öl

Next

/
Thumbnails
Contents