Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-293

390 208. országos ülés október 29.1877. Még csak egyet akarok megemlíteni azon állitások közül, melyek Helfy képviselő urnák kizárólagos sajátját képezik. Azon ellenvetésére, hogy Ausztria el sem fogadná a mi .jegyeinket — a mit talán helyesebben ugy kellett volna kifejezni, hogy Ausztria a mi bankjegyeinket csak csekélyebb értékben fogja elfogadni, mint az osztrák nemzeti bank jegyeit — ezen kifogásra Helfy képviselő ur azt mondja: „erre a válasz igen egyszerű, akkor mi sem fogadjuk el az övéit, és állunk vele ép oly viszonyban, mint a külföld bármely más országával." (Elénk derültség a középen.) De hát mily viszonyban állunk mi a külföld bármely más országával? Azon viszonyban, hogy az ezen országokkal folytatott adásvevés amaz országoknak pénzlába szerint történik. Azokkal, a kiknél az arany valuta van behozva: aranyban ; a hol ezüst van: ezüstben, és a hol kettős valuta van, majd aranyban, majd ezüstben teszszük meg a számításokat, és aztán átszámítjuk az összegeket a cursus szerint a mi valutánkra. Ausztriában sem arany sem ezüst valuta nem lévén ez idő szerint, a legaltendert ott a nemzeti bank jegyei képezik, tehát a mi pénzt Ausztriából fogunk kapni: az az osztrák bankjegy értéke szerint számíttatnék és a mit oda fizetnénk, az osztrák bankjegyben, vagy az osztrák bankjegy értékére átszámított magyar bankjegjdoen kellene fizetnünk ; hogy aztán a fizetés valóságos bankjegyben, vagy váltóban történik-e : az az összegre nézve nem tesz különbséget. Már most csak az a kérdés, hogy mi több? Az-e. a mit mi Ausztriának fizetünk; vagy az, a mit ő nekünk fizet. A képviselő ur igen jól tudja, hogy Ausztria felé a mi kereskedelmi mérlegünk meglehetősen passiv, azaz, hogy az onnan vett árukért évenként nagyobb összeget kell kiküldenünk, mint a

r/ mennyi hozzánk az oéa eladott árukért bejut. 0 tudja, hogy államadóssági és közösügyi járulékot fizetünk, és itt nem lehet, hogy egy megjegyzést ne tegyek. A többségi jelentés erre vonatkozó passusát Helfy ur és tán még többen is, hogy magyarázták. mintha mi azt akartuk volna mondani, hogy ama két tartozásunkat csak osztrák bankjegyben lehet lerónunk, és hogy &

i magyar bankjegy erre nem volna használható. Én részemről épen ellenkező nézetben vagyok: és mihelyt itt törvényes utón megalakul egy bank és szintén törvényhozási utón kimondatik a kényszerkelet, t. i. hogy a banknak jegye 1, 5 vagy 10 forintot ér: a monarchia közös pénztárának nem lehet, nem szabad visszautasítani a magyar bank megalakulása ürügye alatt jegyeit. Mi soha szószegők nem leszünk és nem fogunk kevesebbet fizetni akarni, mint a mire 1867-bén köteleztük magunkat, a mikor a forint alatt tagadhatlanul osztrák értékű forint értetett: de hogy ha az összegre nézve teljesítjük kötelezettségünket, a fizetési eszközül ne a mi jegyeinket lehessen használni, a netaláni értékkülönbség tekintetbe vételével, azt ón részemről soha elfogadhatónak nem tartanám. Tehát visszatérve a tárgyhoz, Helfy képviselő ur tudja, hogy kereskedelmi mórlegünk passiv, és hogy államadóssági és közösügyi járulékot fizetünk. A képviselő ur tudja, hogy a nemzeti banknak az itt elhelyezett hypothekalis kölcsönök kamatjára és törlesztésére évenként körülbelül 4 millió forintot kell Bécsbe küldenünk ós hogy mindezeket összevéve jóval több pénz megy innen Ausztriába, mint a mennyi onnan ide jő. Az ezen differentiát képező osztrák bankjegymennyiséget tehát minden évben meg kell vásárolnunk magyar bankjegyért; és nem hiszi-e a t. képviselő ur, hogy ez már maga is elegendő arra, hogy a kétféle bankjegy közt árkülönbség legyen? De — mondom — ezen pontot, a két jegy közti értékkülönbséget, nem szándékozom itt kimeríteni, hanem a másik különvélemény alkalmából fogok rá visszatérni. A második érv, mely Helfy képviselő ur szerint az önálló magyar bank rögtöni felállítása ellen felhozatott, de mely — mint ő mondja — még kevesebb alappal bir: az, hogy be kellene várnunk a valuta helyreállítását. Itt a t. képviselő ur azt a furcsa kérdést teszi: vajon útjában állana-e a külön magyar bank a valuta rendezésének? Nem. De ezt nem is állította senki, hanem igenis vannak igen sokan, kik azt mondják: hogy a valuta helyre nem állítása útjában áll a magyar bank felállításának, és hogy e helyreállítás eíőtt önálló magyar bankot felállítani, habár nem absolute lehetetlen, de mindenesetre veszedelmes, sokkal veszedelmesebb, mint ha elfogadható feltételek mellett a nemzeti bankkal kiegyezésre jutni törekszünk. Helfy képviselő ur e tekintetben is ellenkező nézetben van. Ő azt mondja: ha ugy állana a kérdés, hogy fel állithatunk könnyű szerrel egy kényszer-forgalmi bankot, más oldalról pedig némi áldozat árán készfizető bankot, akkor ő azt mondaná: hozzuk meg az áldozatot és állítsuk fel a készfizető bankot: de ha ugy áll — pedig ugy áll — a kérdés: hogy akarjuk-e továbbra is a kényszer-forgalom mellett működő osztrák nemzeti bankot ? vagy egy ugyancsak kényszer folyamu jegyeket kibocsátó magyar bankot? akkor ő határozottan az utóbbi mellett nyilatkozik. Ennek további indokolását a t. képvisető ur nem tartja szükségesnek, hanem nyilván azt hiszi, hogy kimondásának helyessége az ő tekintélyének latbavetése által teljesen be van bizonyítva. [Elénk derültség a középen.) Jó, ezt elfogadom, de ő ellenében bátor vagyok más valakire hivatkozni, a ki ebben a kérdésben mindenesetre nem kisebb tekintély, mint Helfy t. képviselő barátom; hivatkozom ugyanis boldogult képviselőtársunkra, Horn Edére, a ki az önálló magyar bank melletti agitá-