Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-293

I 298. országos .Illés október 29 1877. 391 Mót minálunk, ugy szólván, megindította, és ki az mént említett kérdésre nézve 1870-ben a magyar országgyűlés által kiküldött bank-enqiiéte-bizottság előtt — tessék megnézni a bizottság naplójának 74. lapját — szóról szóra igy nyilatkozott: (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Tudom, nem szívesen hallgatják meg ezen idézetet, de mégis előadom. (Halljuk! Haltjuk l) „Phisikailag igen is lehetséges Magyarországon bankot alapítani a valuta helyreállítása nélkül, azaz kényszerforgalommal és ágióval: de ha önök azt kérdezik: vajon ez erkölcsileg és nemzetgazdaságilag lehetséges-e: perczig sem fogok habozni, erre határozott „nemmel" felelni. Igen is, bankot alapítani a valuta helyreállítása nélkül, ez erkölcsi és nemzetgazdászati lehetetlenség. Ide s tova megtörténhetik, hogy egy régi czég, mely 20 — őO esztendőn át solid volt és minden kötelezettségeinek* megfelelt, előre nem látott sorcsapások által zavarba jut s moratóriumot kér, az üzlet pedig ennek daczára is tovább foly, mert mindenki azt mondja: ezen ember mindenkor reális volt s majd jön ismét oly idő, mikor fizetni is képes leend; de nem emlékezem, hogy valaha azt hallottam volna, miszerint valaki üzletet alapított azon előleges kinyilatkoztatással, hogy fizetni nem fog. Már pedig jegybankot alapítani kényszerfolyam mellett nem egyéb, mint előre kijelenteni: hogy azon fizetési kötelezettség, tudniillik a bankjegy, melyet a bank kibocsát, merő hazugság és csalás lesz, hogy ezen kötelezettségeknek ő nem fog megfelelni, hogy a mit pénz gyanánt forgalomba hoz, az érték nélküli papir, egy nyilván való banqueroutiérnek váltója, ily bankalapítás pedig erkölcsileg és nemzetgazdászatilag lehetetlen: mert ez nem volna egyéb, mint a rendszeresített tönk. Ha nem volna lehetséges másként alapítani bankot, mint azzal, hogy a kényszer-folyamot Magyarországba is ültessük át, én volnék az, a ki első a leghatározottabban kijelenteném : ily bankot nekünk nem szabad alapítanunk, inkább viseljük el az idegen banqueroutenak terhét, vagy átkát, mintsem ezt honosítsuk meg s mintegy az indigenatussal felruházzuk." (Fölkiáltások a baloldalon: Hát az osztrákmagyar bank f) Eu nem állítok, én idézek. (Halljuk]) A M ezeket monda, azt még Helfy ur sem fogja azzal gyanúsítani, hogy nem lett volna őszinte barátja a magyar bankügy önállóságának, és ha ezen férfiú oly határozottan nyilatkozik Helfy képviselő ur kimondásával oly homlokegyenest ellenkező értelemben, akkor talán Helfy ur is szives lesz átlátni, hogy a felelet az általa' felvetett kérdésre előtte — mint mondja — csak azért tűnik fel oly könnyűnek és egyszerűnek, mert 6 — helytelenül válaszolt reá. És ha Helfy urnák még Horn sem eléggé nagy tekintély, ha ennek Ítéletét sem tartja eléggé elfogulatlannak : idézek neki még más tekintélyt, ki előtt talán ő is meg fog hajolni és ki rövidebben, de egészen hasonló értelemben nyilatkozik, — mellesleg mondva némi előizét nyújtván nekünk annak is. hogy a külföld mikópen fogná megítélni egy kényszer folyamu magyar banknak felállítását. — Helfy ur bizonyosan ép oly jól mint én, vagy nálamnál jobban ismeri Mauriee Block urat. (Derültség a szélső baloldalon,) Nem magyarról, nem Ballagi Mórról van a szó. (Zajos derültség) Block Prancziaország egyik legjelesebb nemzetgazdászati írója. Olvassa el Helfy ur azon czikkét, melyet Block a „Journal des Economistes" ez évi május havában megjelent füzetében az osztrák-magyar bank kérdéséről irt, és itt a 320. lapon a következő sorokat fogja találni, miket hü fordításban adok vissza: „A magyar bank kérdése, ha jól vagyunk értesülve, inkább egyéni ainbitio mint nemzeti hiúság által vettetett fel. most pedig politikai jellemet öltött, de semmi esetre nem sugalmazhatta azt Magyarországnak közgazdászat! érdeke. A kónyszerfolyam uralma mellett két jegybank, mely különböző érdekkel bír, soha sem érhet annyit, mint egy bank, ós miután a bécsi bank hajlandó budapesti fiókintézetét eléggé terjedelmes hatalom-körrel felruházni, • a kereskedelem szükségletei ugy látszik ily intézkedés által tökéletesen kielégíttetnek." Reménylem, hogy Helfy ur ezen idézettel beéri és nem fog arra kényszeríteni, hogy még más idézetekkel is kimutassam, miképen itél a külföld egy kényszer folyamu magyar banknak jelenben való felállításáról. Áttérek azon harmadik opportunitási érvre, melyet Helfy ur szintén meglehetősen nevetségesnek talál, t. i. a rázkódtatástól, a két állani közti pénzügyi háborútól való félelemre. A t. képviselő ur a rázkódtatások lehetőségét nem tagadja ugyan; de nem csak hogy attól nem tart, miszerint a két állam közt „érdek-háboru" fogna kitörni; hanem megfordítva, az ő véleménye szerint egy külön magyar jegybank felállításából azon kettős előny háranilanék a szomszéd osztrák állani népeire, hogy az osztrák nemzeti bank rendelkezésére levő egész összeg kizárólag az osztrák érdekek javára fordittathafnék, másfelől pedig Magyarország, önállóan és saját érdekei szerint rendezvén pénzügyeit, „kedvezően fejlődő közgazdasági viszonyai által az osztrák ipar és kereskedelem számára még sokkal hálásabb piaezczá válnék." A mi ezen állítólagos előnyök elsejét illeti, Helfy ur ugy látszik azt hiszi, hogy ha az osztrák nemzeti banknak hatásköre csak Ausztriára szorítkozik : azon egész összeg fog rendelkezésére maradni, mely felett ma rendelkezik ; pedig a t, képviselő ur ugy a banknak, mint az osztráíí köröknek ismételt kijelentéseiből tudhatná, hogy ily esetben a bank tőkéje aránylagosan reducáltatnék, mert csak ugy remélhetik, hogy akkor a reducált tő-