Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-293

382 293. országos Illés október 29.1877., javaslatot terjeszteni, melynek értelmében a kormány utasítandó lenne, hogy: „Igyekezzék a kormány részint adrainistrativ utón olyan intézkedéseket tenni, részint a törvényhozásnak olyan intézmények létesítését javaslatba hozni, melyek az ország hitel szükségleteinek kielégítésére szánt forgalmi eszközöknek netán egészen kielégítőnek nem mutatkozó mértéket az országra nézve kevésbbé érezhetővé tehetik." Miért tartotta szükségesnek a pénzügyi bizottság többsége ily határozati javaslatot terjeszteni a ház elé ? Kétségkívül azért, mert nem zárkózhatott el azon meggyőződés elől, hogy ha a bécsi főtanács szorosan ragaszkodik az alapszabályok azon szakaszához, mely a dotatiót 50 millió forintra szabályozza : ezen megállapodás nemhogy kielégítené Magyarország hiteligényeit, hanem az eddiginél is roszabb helyzetet fogná előidézni. A különvéleményben foglaltakra ismételten hivatkozni nem tartom szükségesnek, de mégis kénytelen vagyok utalni arra. hogy sikerült constatálnunk azt, hogy a pénzügyminister ur téved, midőn indokolásában a dotatiót a tényleg igénybe vehető hitellel összetévesztette ; sikerült nekünk bebizonyítanunk azt, hogy Magyarország hiteligényei kielégítésére 1873ban, 18?4-ben, 1875-ben az 50-milliónál nagyobb összeg fordíttatott; bebizonyíttatott általunk, hogy azon összeg nem volt elég Magyarország hiteligényeinek kielégítésére, miután az osztrák nemzeti bank igazgatóságának kijelentése szerint magyar váltókra Bécsben nyújtott hitel utján 12 millió forint utalványoztatok. Az 50 millió forint tehát nem felelt meg Magyarország hiteligényeinek s miután a kormánynak szándéka ezen 50 millió forinttal még külön tiz fiókot felállítani, kérdem a t. kormánytól: miből fogja ezeknek szükségleteit fedezni ? Mi fog akkor történni, ha egy két év kedvezőbb termései folytán a hiteligények Magyarországon fejlenek ? Mi fog akkor történni, ha a bécsi nemzeti bank, a mihez teljesen joga van, kifogja jelenteni, hogy az eddig egyes leszámítolás utján Bécsben kielégített magyar hiteligények ezentúl Budapesten elégíttessenek ki, miután a budapesti osztály köteles a rendelkezésére bocsájtott 50 millióból Magyarország összes hiteligényeit kielégíteni? Nem fog-e ezen természetellenes viszony előbbutóbb pónzválságra vezetni ? Fogja-e ezen bajokat enyhíteni azon határozati javaslat, a melyet a bankbizottság többsége nevében Wahrmann Mór képviselő ur a képviselőház elé terjesztett? Lehet-e egyátalában ezen határozati javaslatot komolynak venni? Hogyan segítsen a kormány később Magyarország hiteligényeinek bajain, midőn jelenleg nem képes arra, jelenleg, midőn a bankegyesség tárgyalás alatt van? Hogyan intézkedjék administrativ utón az ország hitelszükségleteinek kielégítéséről azon kormány, mely maga is mindig kölcsönre szorul ? Hogyon gondolja t. barátom Wahrmann Mór ezen határozati javaslat elfogadása által a később keletkezendő hitelbajokat enyhíteni? mindezekre a határozati javaslat semmi felvilágosítást nem nyújt. Én meg vagyok győződve, hogy Wahrmann Mór t. képviselő társam minden kitűnő elmebeli tehetségs mellett is ezen talány megoldására maga sem vállalkoznék. Tisztelt barátom Wahrmann Mór ur tegnap mondott beszédében azt mondja: hogy midőn mi az 50 millió forintot keveseljük, tul megyünk a czélou, olyat követelünk a felállítandó magyarosztrák nemzeti bank társulattól, a mire egyátalában egy bank sem bír hivatással. Azt mondja ő t. i. a kisebbségnek ezen előterjesztésében: Magyarország jogosítva van saját rendelkezésére anynyi bankjegyet kívánni ezen intézettől, a melyre a jegyek kibocsátása ruházandó, a mennyire Magyarország hiteligényeinek szüksége van ; ez azonban egy igen veszélyes tan, mert a bankjegyek csak azon összegben bocsáthatók ki nézete szerint is, a mely összegben azok a forgalomban magukat fentarthatják. Engedelmet kérek a t. előadó úrtól, hanem azt hiszem, hogy igaztalanul rótt meg bennünket; mert maga sem fogja kótségbevonni azt, hogy a forgalmi igények minden országban és minden körülmények közt nagyobbak, mint a hiteligények. így például a magyar-osztrák monarchia területén jelenleg az állami és bankjegyek 600 millió frt érték erejéig vannak forgalomban ; ellenben a monarchia hiteligényeire a nemzed bank kimutatása szerint 200 millióval fedeztetik, Magyarországban, mely a monarchia adóerejének és termelési képességének legalább egy harmadrészét képviseli, az állami és bankjegyeknek egy harmadrésze van forgalomban, a mi 200 milliónak felel meg körülbelől, még sincs senki köztünk, a ki azt állítja, hogy Magyarország hiteligényeinek ily összegre volna szüksége. Midőn tehát mi azt követeljük, hogy Magyarország hiteligénye elégíttessék ki, akkor kevesebbet követelünk, mint a t. előadó ur; mert akkor tekintettel vagyunk azon körülményre, hogy a forgalom kielégítése nem csak bankjegyek által, hanem az állam által kibocsájtott kényszerforgalommal felruházott államjegyek által van elérve, hogy igy a bank nem leend köteles a forgalom mostani igényeinek eleget tenni, hogy Magyarország szükségleteit teljesen kielégítse. Azt mondja a t. előadó ur, hogy mi tévedünk, midőn azt állítjuk, hogy az 50 millió dotatió és a hitelforgalom által igénybe vehető összeg között nagy különbség lesz; mert azt mondja az alapszabályok azon intézkedése, mely szerint a bécsi főtanács a bank tartalékából rendkívüli esetekre Magyarországnak bizonyos összegeket fog nyújtani, ez fel fogja menteni a magyarországi