Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-293
298. országos Illés október 29. 1877. 383 igazgatóságot attól, hogy az 50 millió dotatióból jelentékeny reservát fentartson. Engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy ily eljárás a hitelforgalom érdekeivel határozottan ellenkezik ; mert a bank minden körülmények között kényszerítve van arra, hogy a rendelkezésére bocsájtott összegnek egy részét ugy rendkívüli hiteligények fedezésére, mint a megszavazott, de igénybe nem vett hitelezési igényeknek kielégítésére fordítsa. Mi történik, ha a bank igazgatósága akként járna el, mint a t. előadó ur javaslatba hozta; ha pl. az 50 millió dotatió a budapesti és a Magyarországon felállítandó 40 hók hitelszükségletére egészen fordítaná, és ennek folytán a legbiztosabb váltó a legreálisabb állampapír eseomptirozását vagy lombardirozását kényszerítve volna visszautasítani, mindaddig, mig a kiadott hitelezési összegek az adósoktól a bank pénztárába ismét vissza nem folynak? mi történik, ha egy nagy hitelintézet, például a magyar hitel-bank, a mely csak rendkívüli esetekben szokta igénybe venni a neki reservált hitelt a banknál, váltóit reeseornptálni akarni, de a bank igazgatósága azt válaszolná, hogy jelenleg ezen hitelszükségletet ki nem elégítheti, mert be kell várni neki a főtársnlat azon intézkedését, mely szerint ujabb tartalékot fog a budapesti bank rendelkezésére boesájtani? Én azt hiszem, hogy ezen eljárással Magyarországban folytonos hitelválságok idéztetnének elő, és meg vagyok győződve, hogy a t, előadó ur maga, ha a budapesti bank élére állíttatnék, az általa felhozott elvekkel egészen ellenkező eljárást követne. Mindezen a t. előadó ur által is eléggé élesen megbírált hiányok daczára a bankügyi bizottság többsége ajánlja a banktörvényjavaslat elfogadását, mert, úgymond, a felállítandó önálló magyar bank nem lesz képes jegyeit mindig államjegyekre fölcserélni, és az önálló magyar bankjegyek az aranynya!, ezüsttel és az államjegyekkel szemben disagióval, az osztrák nemzeti bank jegyeivel szemben agióval, vagy disagióval fognak bírni. A ki a bankügyi bizottság jelentésének csak ezen részét olvassa, meg fog győződni azon merényletről, melyet mi a magyarországi hitelforgalmon elkövetni akarunk. De, a ki a tényleges viszonyokat veszi szemügyre és a bizottság jelentés többi részét is figyelmére méltatja: be fogja látni, hogy mégsem akarunk mi oly borza. 1, ztó dolgot, miután a valuta rendezetlenségéből eredő két nagy baj: hogy a bankjegyek értéke ingadozik s az államhitellel szoros összefüggésben áll, meg van ma is ; mert ma sem tudjuk, hogy az aranyban fizetendő összegekre a bankjegyek minő mennyisége fog kelleni; ma is a forgalom az értékingadozás minden flactuatiójának ki van téve. A kérdés tehát, mely eldöntendő csak Vilii . eiZ önálló magyar bank felállítása által rosszabbá válik-e ezen helyzet, ezen baj, mely ma is meg van, és annyira válik-e rosszabbá, annyira fogja-e sérteni Magyarország érdekeit, hogy e miatt az önálló magyar bank felállításának jogáról mondjunk le ? En ezen kérdésre határozottan nemmel felelek. Mielőtt azonban a disagió fontos kérdésének részletezésébe bocsátkoznám, a jelentés két tévedését kell helyreigazítanom. Téved a t. előadó ur, midőn azt állítja, hogy azon körülmény, mely szerint Magyarország állami, elsőbbségi és vasúti kötvényei nagyobb részben az ország határain kívül vannak elhelyezve, az önálló magyar bank felállításának akadályául szolgál, mert ezen kötvények kamatai aranyban és ezüstben fizetendők, s az önálló magyar bank felállítása után épen azt fogjuk tenni, mit ma: saját bankjegyeinkkel a kötelezettségeink teljesítésére szükséges aranyat és ezüstöt meg fogjuk vásárolni. Téved továbbá a jelentés, midőn azt állítja, hogy az absolut hatalom által csinált államadósságokhoz Magyarország részérő! fizetendő járulék osztrák értékben lenne fizetendő. Mert az 1867: XV. törvónyczikk értelmében az elvállalt 30 millió forint értéknek 11 milliója ezüstben, a maradék összeg pedig azon értékben fizetendő, mely az ország törvényes értéke. Az 1867: XV. törvényczikk határozottan azt mondja, hogy Magyarország 30 millióval járul az absolut hatalom által elvállalt adósság terhéhez ; de egy szóval sem mondja, hogy ezen összeget osztrák értékben kell fizetni, sőt ellenkezőleg, a 12. §. határozottan azt mondja, hogy az osztrák érték mindaddig, mig törvényesen meg nem változtatik: törvényes érték, a miből kétségtelenül következik, hogy a törvényhozásnak teljes jogában van azon értéket, melyet Magyarország érvényesnek elismer, önállólag megállapítani. A disagió kérdését illetőleg meg kell jegyeznem, hogy mindazon tisztelet daczára, melylyel a bankügyi bizottság többsége és annak igen t. előadója iránt viseltetem,, ón ezen fontos kérdést azon egyszerű állítással: lesz agió, lesz disagió, eldöntöttnek egyátalában nem tekintem. Itt nem szavak, hanem bizonyítékok kellenek, ha azt akarjuk, hogy a nemzet mondjon le azon nagy jogról, mely a bizottság jelentése szerint is egyedül ké-# pes az ország ugy állami, mint közgazdasági igényeit kielégíteni Sőt tovább megyek s azt állítom, hogy ezen egyszerűen odavetett állítással a kérdést annál kevésbbó tarthatom eldöntöttnek, mert a bankügyi bizottság számos nagytekintélyű tagja ezen kérdésre nézve itt a képviselőházban más nézeteket nyilvánított. 18?2-ben a képviselőház által kikül-
