Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.
Ülésnapok - 1875-292
368 2»2 országos ülés október 27, 1877. T. házi Azon kiegyezési törvényjavaslatok között, melyeknek egyik részét a most szőnyegen forgó bankügyi törvényjavaslat képezi, van néhány, mely szerintem lényegére nézve nagyobb fontossággal bír, mint a bankkérdés. Ilyennek tartom én pl a vámszerződést, a vámtariffát, sőt a fogyasztási adók kérdését is. Az első fontosabb azért, mert rnig a bankügy csak is a létező tőke mentől jobb hasznosításává! foglalkozik, addig a vámszerződés kérdése maga a nemzeti jövedelem felett dönt, illetőleg; az ni egyezség szerintem ezeknek egy forrását dugja be. Fontosabbnak tartom a bankkérdésnél még a fogyasztási adók kérdését is. nemcsak azon direct kárnál fogva, melyet az eddigi rendszer az országnak okoz: hanem különösen azért, mert inig a jelenlegi fogyasztási rendszer fenáll: addig nálunk merő lehetetlenség a mindenki által rosznak tartott adórendszer reformjára csak gondolni is.* Mindazáltal, hogy ezeknek viszonylag nagyobb fontosságát elismerem, nem habozom eonstatálni, hogy 1867-től fogva egészen a mai napig, beleértve a most érintett kiegyezési kérdéseket is, ez a bankügyről szóló a legfontosabb törvényjavaslat, melylyel a háznak foglalkoznia kell. Legfontosabb azért, mert 1807. óta legelőször van szó arról, hogy Magyarország megint egy jogáról lemond. (Helyeslés a szélső balon.) Eddigelé a bankkérdés sohasem tekintetett olyannak, mint a mely Ausztriával egyezkedés tárgyát képezhetné. Mindenki e házon belül, úgymint azon kivid Magyarország belügyének tekintette e kérdést. Legelőször történik most, hogy ez közös ügynek tüntettetik föl, s arra akarják birni a képviselőházat, hogy az önálló bank felállításának jogáról lemondjon. Szószeriut ugyan csak tíz éve, de meggyőződésem szerint, melyet igyekezni fogok bebizonyítani, végleges lemondásra akarják Magyarországot birni. És mert igy fogom fel a dolgot, nem tagadom, hogy én a szőnyegen forgó törvényjavaslatot még akkor sem fogadnám el, ha különben anyagi tekintetben az ország érdekeinek megfelelne, ha az ország pénz és hitel igényeit kielégíteni képes volna. Nem fogadnám el tisztán függetlenségi szempontból, mert meggyőződésein az, hogy a legnagyobb kincsért sem szabad egy nemzetisek egy jogáról lemondani. (Élénk helyetlés a szélső baloldalon.) De ezen esetben, legalább némikóp érteném, hogy a t jobboldal, vagyis azok. kik Magyarország jövőjének, lételének biztosságát leginkább az Ausztriával való mennél szorosabb kapcsolatban látják, az ilyen törvényjavaslatot is hajlandók volnának elfogadni. Azonban az előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben ezt sem lehet megmagyarázni; legkevésbé lehet pedig ezt megmagyarázni épen azok részéről, kik a dualismust mint politikai eszményképet akarják feltüntetni. Ha itt dualisticus bankról volna szó, akkor azt mondanám: önök teljesen logikailag jártak el; az önök eszményképe, a dualismus, itt is létesítve van Igaz. hogy tovább mentek, mint ameddig az 1867-iki törvényhozás menni akart, de önök annyira meggyőződtek a dualismus jóságáról, hogy szívesen kiterjesztek azt a nemzet közgazdasági életére is. De, uraim, mily intézménynyel állunk itt szemben ? Nem szándékozom most e bonyolult kérdés részleteibe bocsátkozni, de azt hiszem, az egész helyzetet néhány rövid vonással lehet jellemezni, és reménylem, hogy a t. többségi előadó ur ezúttal legalább nem fog túlzással, vagy fölületességgel vádolni. Egy bank jön létre, t. ház, amelynek uj czime lesz; e banktársulat kénytelen lesz czéget változtatni, uj nyomtatványokat beszerezni, imitt-amott egy-egy uj embert, néhány uj inast kinevezni — ebből ál! az egész ujitás; a többire nézve az, amit most önök törvénybe akarnak igtatni: nem egyéb, mint az eddigi állapot szentesítése; azon állapoté, melyet, nincs önök között senki, ki az ország előtt rosznak, fentarthatatlannak ne hirdetett volna. (Ugy van! A szélső baloldalon.) Mi a különbség az itt tervezett és az eddig fennállott bank között? A tulajdonképi igazgatás, a bank vezetése ezentúl is ugy, mint eddig, Bécsben marad; székhelye épugy, mint eddig, Bécs marad ; az érczalap Bécsben marad épugy, mint eddig ; a kamatláb megállapítása Bécsben fog történni ezentúl épugy, mint eddig; a tőkének a különböző üzletágakra való felosztása a főtanács által Bécsben fog történni épugy, mint eddig — ós igy folytathatnám végesvégig. Miben áll az a főnyereség, melyet önök feltüntetnek? A dotatiónak állítólagos emelésében és néhány bankfióknak újonnan való felállításában. En az utóbbira nézve mindenekelőtt megjegyzem, hogy mindenki, ki e kérdéssel foglalkozott, tudja, hogy e végett kár volt a t. ministerelnök urnák annyit Bécsbe utazgatni, kár volt drága két esztendőt vesztegettetni ezen országgyűléssel, mert erre az osztrák nemzeti bank már 3—4—5, sőt. mint mindjárt alkalmam lesz bebizonyítani, 8 évvel ezelőtt önkényt hajlandónak mutatkozott. E végett kellett ily nagy áldozatot hozni. A ministeri indokolásban súly helyeztetik különösen arra, hogy Magyarországon uj igazgatóság állíttatik fel, és hogy ennek nevezetes hatásköre van. Kiemelte ezt az imént a tisztelt előadó ur is. Erre hadd válaszoljon röviden maga az alapszabály szövege.
