Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-292

362 292. országos Kié* október 27. 1877. kormányzók kinevezésére is lényeges korlátokat szabnak az eddig uralkodott elemnek, Magyarország helyzete szemben eddigi állapotával lényegesen megváltozik egy gyökeresebb másik intézkedés által is. Mivel tanúsíthatták a jelzett körök érzéketlenségüket, gyakran ellenszenvüket Magyarország érdekei iránt leginkább? Csakis azzal, hogy Magyarországra és a Magyarországban folytatott üzletekre más elveket, más eljárási módot alkalmazhattak és alkalmaztak, mint Ausztriában; hogy az itt nyújtandó hitelt más föltételekhez kötötték, az ide való hitelkeresők ke! szemben más igényeket támasztottak mint Ausztriában. Az alapszabályok 25-ik czikke ezt jövőre lehetetlenné teszi; „a leszámítolási és kölosönüzlet tekintetében az osztrák és a magyar bankpiaezon ugyanazok a szabályok érvényesek". A (i2-ik czikkben ezen elv még a kivételekre is kiterjesztetik. Az összeg, mely Magyarország üzletének minden körülmények közt föntartatik, előzetesen meg van állapítva. Hol van tehát annak lehetősége, hogy a főtanács — mégha magyar tagjai befolyással és erólylyel nem bírnának is. még ha nem magyar tagjai mindnyájan érdekellenfeleink volnának is — ellenszenvét Magyarország érdekei iránt tényleg tanúsíthatná anélkül, hogy egyszersmind Ausztria érdekeit megtámadná'? Ha a bécsi bank-körök ellenszenvet táplálnának is Magyarország érdekei iránt : ez ezentúl csak platóni kos lehet, melytől tartanunk nem kell. Ép oly túlzottnak találom a különvélemény azon állítását, hogy a paritás elve a bank szervezéséné! tökéletesen mellőztetett. Ha a paritás alatt a két államnak mint olyannak egyenlő befolyását értjük, — s fölfogásom szerint ez az egyedüli helyes értelmezés, — akkor bátran állíthatni, hogy a paritás elve nemcsak hogy mellőzve nincs, hanem következetesen keresztül van vive. Nem mutathatnak öhorin és Lichtenstein képviselő urak egy pontra sem, melynél az egyik kormánynak nagyobb befolyás, az egyik államnak nagyobb hatáskör biztosíttatik, mint a másiknak. Ha paritásnak azt tekintjük, hogy az ügyvezetés mindkét államban egyenlő szabályok szerint törtérjék : ez az alapszabályokban szakaszról szakaszra következetesen keresztül vau vive. A pari'ás megsértését csak abban találhatnék, hogy az alapszabályokban imperative ki nem mondatik, hogy a főtanácsban ugyanannyi magyar tagnak mint osztrák tagnak kell lenni. Nem tagadom, hogy egy ilynemű intézkedés jobban megfelelt volna a közös osztrákmagyar bank szellemének, s Magyarországnak nagyobb kópviseltetést engedvén a főtanácsban, külön érdekeink erélyesebb tekintetbe vételét minden körülmények közt biztosította volna. De legyünk méltányosak. Mala fidesnek kell-e tartanunk, avagy psyehologiee nem könnyen érthető-e a főbb részvényesek vonakodása: pénzük kezelését, a vagyonukkal való gazdálkodást nagyrészben, előttük egészen ismeretlen egyénekre bízni, kiknek nevével ma még a részvényesek lajstromaiban sem találkoznak, kiknek képességét, szakavatottságát és jellemét meg nem bírálhatják, s kikről meggyőződve nem lehetnek, hogy hazájuk érdekeinek előmozdítására irányzott iparkodásukat az üzlet érdekeivel mindig öszhangba fogják hozni. Psychologice nem érthető-e, hogy a tőke, mely természeténél és rendeltetésénél fogva cosmopolitikus, gyanakodóvá kezd lenni, mihelyt cosrnopolitismusával szemben a nemzetiségi igények erősen hangsúly oztatnak ? De az alapszabályok lehetővé teszik még azt is, hogy a magyar elem a főtanácsban nagyobb mértékű, sőt még túlnyomó kópviseltetésben is részesülhessen. (Derültség a baloldalon. Halljuk!) Ha a magyar tőke a bank részvényeit nagyobb mértékben fölveszi, ha érdekeltséget tanúsít az intézet iránt és a közgyűléseken befolyását érvényesiti : nem lehet föltenni, hogy a szakértő, befolyásos nagy részvényes csak azért ne választassák meg, mert épen magyar. Ugyanezen szempontból ítélendő meg és e szerint igen túlzott a különvélemény azon állítása, hogy a törvényjavaslatnak azon intézkedése, mely szerint a magyar és osztrák igazgatóságok hatásköre egyenlő alapokra fektettetett: nem bír semmi belértékkel, miután azok hatásköre egyenlő a semmivel. A bizottság többsége is kimondja jelentésében, hogy helyesebbnek találta volna, ha az igazgatóságok hatásköre tágittatik és a főtanácsé ebhez képest megszorittatik, mivel nincs egy nézetben azokkal, kik a hatáskörök ezen viszonylagos módosítását az egységes vezetés gyakorlati igényeivel és a főtanács felelősségével összeegyeztethetőnek nem tartják. De azért az igazgatóságok hatáskörét semmisnek mondani még sem lehet. A magyar igazgatóság a rendelkezésére bocsátott fis dotatiot és ennek esetleg szaporítását saját belátása szerint önállólag helyezi el az országban ; megállapítja az arányt, melyben ezen összeg a magyar bankpiaczok közt fölosztandó; megszabja az egyes czégeknek nyújtandó hitel végső határát; meghatározza a magyar bankpiaczok bírálóinak számát és kinevezi ezen bírálókat: tehát a bank sajátságos hitelüzletének minden teendőit a rendelkezésére bocsátott összeg keretében tényleg gyakorolja. Ki van zárva mindazon teendőkből, melyek a jegykibocsátással és a bankpolitika megállapításával összefüggnek. A bizottság többsége, mint mondottam, szinte szerette volna az igazgatóságok hatáskörét tágítani, s ezt nemcsak magyar szempontból, hanem az ügy érdekében óhajtotta volna. Készemről legalább szerettein volna a hivatalnokok kinevezését ós elbocsátását az igazgatóságokra bizni; szerettem volna, hogy az igazgatók egyenesen a közgyűlés által választassanak és ne