Képviselőházi napló, 1875. XII. kötet • 1877. september 15–október 29.

Ülésnapok - 1875-292

360 229. országos ttles október 27. 1877. nyei és az adott viszonyok közti compromissum nak szükséges voltát", így nyilatkozik egy a bankügyben tekintélynek elismert német nemzetgazdász, ugyanaz, ki épen a bankügyről irt egyik könyvében ezeket mondja: ..Még a iegkorlátoltabb előítélet is igen figyelembe veendő tényezővé válik, ha az valamely banknak, vagy bankjegyeknek szükséges bizaimát gátolja. v;igy zavarja." A compromissum már termeszeiénél és aíapeszméuofél fogva nem biztosítja a jogos vagy gyakran jogosnak vélt minden igény kielégítését, a szükséges vagy szükségesnek vélt minden intézkedés megtélelét. Á compromissum utján teremtett alkotások hiányoktól és tökéletlenségektől mentek, és minden irányban kielégítők soha nem lesznek: de legalább teremtetett valami, a mi idővel módosítható és tökélyesbithető ; ellenben a saját álláspontjaihoz való merev ragaszkodás nagyobbára meddő és ritkán képen positiv eredményre jutni A compromissum eredménye a concret esetben talán — megengedem — még a rendesnél is hiányosabb és a törvényjavaslat, mint banktörvény igen könnyen megtámadható sok oldalról ; de ez részben helyzetünknek, részben a követett eljárásnak természetszerű következménye. Minthogy kormányunk a tárgyalások kezdetén — igen helyesen — nem indulhatott ki a közös bank eszméjéből s ez a tárgyalások alapját nem képezte, hanem a kormány oda csak lépésről lépésre szoríttatott : a küzdelem inkább a két állam egymás közti viszonyának meghatározása, mint a két állam és a banktársulat közti viszonynak helyes megállapítása körül folyt, s a kormányok inkább a maguk államának érdekeit védték egymással szemben, mint közös érdekeiket szemben a szád aknázandó társulattal. S még a közvélemény is, mely rendesen int, figyelmeztet s a helyes útra vezet, ez esetben az egyik, vagy másik fél pártját fogván, pártszenvedélytől elvakítva hivatását teljesíteni elmulasztotta s a közérdekeknek instinctiv megóvását elhanyagolta, Szükségesnek tartottam mindezeket a legnagyobb őszinteséggel a t. ház előtt elmondani, constatálván azt, hogy habár a kormány előterjesztését az egyezkedés egyik részeinek, nehezen létrejött compromissum eredményeinek tekintjük, perczig sem akarjuk tagadni, hogy ezen kötendő egyezség árnyoldalait, ezen compromissum hibáit látjuk ós ismerjük; látjuk és érezzük ezeket épugy, mint a különvélemények benyújtói. De a mondottakból már előzetesen is kitűnik, hol térünk el egymástól, s miért kell egymástól eltérnünk. El kell térnünk azoktól, kik Ausztriával ujabb egyezséget egyátalában nern akarnak kötni, kiknél az önálló vámterület, az önálló bank nem önczél, hanem csak eszköz az 1867-ki alap megingatására, azon szövetséges viszony fölbontására, melyet mi föntartani, őszintén föntartani óhajtunk. Ezen párt szószólója a bizottságban Helfy Ignácz képviselő ur volt, (Flaüjuk!) s a ház elé terjesztett különvéleménye — bár ezt nem mondja, ki egyenesen — ezen álláspontjának kifolyása. Helfy Ignácz képviselő ur önálló bankot akar: önálló bankot minden körülmények között, hacsak az nem bizonyittatik be, hogy önálló bankot létesítenünk lehetetlen. így okoskodik : önálló, független magyar jegybank felelne meg leginkább még a bizottság többségének nézete szerint is az ország érdekeinek; jogunk ennek felállításához kétségbe nem vonatik : ha a fölállítás lehetséges, más megoldási mód tekintetbe se veendő. Azt: vajon a felállítandó bank ezéljainak meg fog-e felelni?' vajon az ország hiteligényeit ki fogja-e elégíthetni, vajon a pénzforgalmat biztos és meg nem zavarható alapokra fogja-e fektetni, vajon a képviselő ur által is előre látott rázkodtatás, mely a bank felállítása folytán be fog következni, csak múlékony lesz-e. vagy gazdasági életünkre hosszasan kiható'? ezek mind oly kérdések, melyekre Helfy Ignácz képviselő ur magának nem válaszol, mivel ezeket magához nern intézi. Csak önálló legyen, csak független legyen! a bank ncvét-megérdemli-e a fölállítandó intézet? ezt Helfy képviselő ur tekintetbe nem veszi. A bizottság többsége határozottan kimondja, hogy a bankkérdés legezólszerübb megoldása önálló államban csak önálló bank fölállításában állhat, s igy Helfy képviselő úrral tökéletesen egyetért ; habár nem osztozhatik azon állításában, hogy minden államnak egyik főjelvónye a saját maga által vert pénz és az ezt képviselő pénzjegyek. Helfy képviselő ur ez alkalommal összezavarja a papírpénzt a bankjegygyei, pedig a kettő között igen lényeges a különbség, bár nálunk többen — sajnos — föl nem ismerik. A bizottság többsége az önálló bank felállítását egy szóval sem mondja lehetetlennek: ellenkezőleg elősorolja a felállithatásnak több módját, s lehetetlennek e perezben csak a készpénzben űzető bank létesítését mondja, mivel erre a valuta helyreállítása, lehetetlennek a cartellbank fölállítását, mivel erre Ausztria beleegyezése és hozzájárulása szükséges. A többi módokat lehetőknek mondja a bizottság többsége; de kötelességének tartja rámutatni azon előrelátható bajokra, melyektől jelen viszonyaink közt tartanunk kell, ha az egyik, vagy másik módon önálló bankot állítunk. Az előnyöket a várható bajokkal higgadtan összevetve, a bizottság többsége azon meggyőződésre jutott, hogy nem lehetetlen, de czólszerüség szempontjából nem tanácsos ma önálló, független jegybankot felállítani*. S ezen alapos eljárás, azt hiszem, inkább megfelel a bizottság feladatának, mint azon könnyüség, melylyel Helfy képviselő ur e nehéz kérdéseken elsnhan. Mi nem tartjuk elégségesnek a bank felállításának lehetőségót megállapítani, hanem államférfiúi kö-